Avengers - Egy banda története

A kerti parti (1/2)

Tony sosem volt az a sokáig alvó típus, de még magát is meglepte milyen korán kelt fel szombat reggel. A többieknek azt mondja jöjjenek délután egyre és megadta a címet nekik. Izgatottan futott le a lépcsőn miután átöltözött, most azonban nagyon figyelt, nehogy ismét Happy-be ütközzön. Úgy gondolta a barátja másodjára már nem lenne vele olyan elnéző. Besietett a garázsba és körülnézett. Egész szépen berendezték tegnap délután, persze Tony felügyelete alatt. A fiú elégedetten vette magához az előtte álló gitárt és gondosan megpendítette azt.

Eközben a többiek:

Thor

- Nem, és ezredjére is nem, Loki! - Thor dühösen vágta rá az ajtóban álló öccsére az ajtaját. - Téged nem hívott meg senki.
- Azok a legjobb bulik. - hallotta Loki önelégült, tompa hangját az ajtó túloldaláról. - Szívesen megismerném az új barátodat, Tony Starkot... A többi barátod pedig úgyis kedvel.
- Egy hete a sulinkba jár, hihetetlen, hogy nem találkoztál vele. - Thor gyorsan beledobálta a cuccait a hátizsákjába, majd óvatosan Mjölnirt is a kupac tetejére tette. - Amúgy meg egyik barátom sem kedvel. Téged senki sem tud elviselni.
A fiú elégedetten hallotta, ahogy az öccse dühös léptekkel vonul el a folyosón. Thor igazából szerette az öccsét, de semmi pénzért nem vallotta volna be.
Thor sóhajtott és behúzta a hátizsákja cipzárját. Remélte, hogy Tony folytatni akarja a zenélést, mert nagyon jó érzés volt a többiekkel játszani.

Bruce

- Kicsim, ugye nem fogod elfelejteni a gyógyszered?
Bruce lehunyta a szemét és összeszorította a fogát. Azóta ezt hallgatja, mióta elkéredzkedett Tony-hoz a délutánra.
- Nem, anya. Sosem felejtem el. - Bruce megfordult a székében és így az ajtóban álló anyukájára nézett. Az édesanyja teljesen átlagos nő volt, teljesen átlagos külsővel. Fiatalos arcát csupán a folyamatos aggódástól keletkezett ráncok öregítették, a homlokán és a szeme alatt.
- Volt már, hogy elfelejtetted Bruce. És mindketten tudjuk mi történt akkor.
A fiú szinte levegőt sem vett, úgy fordult vissza a számítógépe elé. Ezzel adta anyja tudatára, hogy nem szeretne tovább beszélgetni.
Csak akkor engedte el magát, amikor az anyja magassarkúja már messze és tompán kopogott. Bruce gyűlölte, hogy ennyi fájdalmat okoz a családjának és főként édesanyjának, de tudta, hogy a gyógyszerek szedésén kívűl nem tud mit csinálni.
Ettől önmagát is gyűlölte.

Clint

Clint idegesen összegyűrte az előtte heverő számlát és a messzi kukába hajította azt. A galacsin persze csont nélkül bement, de hamar kikerült a kosárból, amikor Laura egy lassú, de biztos mozdulattal kiszedte onnan.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne. - mondta majd mosolyogva leült a párja mellé. - Szivem, megoldjuk. De attól nem lesz befizetve, hogy a kukába vágjuk.
- Tudom. - Clint szaggatottan vette a levegőt, majd ingerülten a hajába túrt. - Csak mostanában semmi nem megy. A hülye büntetés miatt dolgozni sem tudtam a héten és kellett volna az a pénz. Nagyon is kellett volna. Ezért is mondtam neked...
- Clint Barton! - vágott közbe Laura eltökélt hangon. - Ezt már rengetegszer megbeszéltük. Nem hagyhatod ott a sulit, csak hogy dolgozni mehess. Elég, hogy egyikünknek meg kellett tennie...
- Te nem ezt az életet érdemled! - Clint sajnálóan megrázta a fejét. - Vissza kéne menned a szüleidhez. Ők megmondták, hogy ez lesz.
- De én ezt az életet választottam, te buta. - A lány finoman Clint vállára tette a kezét. - Amikor a szüleim az elé a rettenetes választás elé állítottak, megszűntek a szüleimnek lenni. Tudom, hogy neked nehéz ezt így hallani, tekintve, hogy a te szüleid...
Laura itt csendet tartott, hagyta, hogy Clint elmerüljön a gondolataiban.
- Egyszerűen csak félek. Félek a jövőtől. A jövőnktől. - Clint lassan a lány növekvő pocakjára tette a kezét.
Laura lágyan elmosolyodott és szerelme kezére tette a sajátját.
- Megoldjuk. Ahogy eddig is megoldottuk. Ma pedig menj el ahhoz a bizonyos Tony Statk-hoz, megérdemled, hogy szórakozz egy kicsit.
Clint nagyon hinni akart Laurának.