Avengers - Egy banda története

Nincs több titok

Ahogy Tony is helyet foglalt az étkezőben és végignézett a barátain, sok meggyötört arcot látott. Nat már le is tett mindenki elé egy csésze kávét, és végül állva maradt. A lány szokatlanul ideges volt, tördelte a kezét (ami egyébként szigorúan tilos volt neki, nehogy később csak egy kicsit is megremegjen a keze) és kissé kapkodta a tekintetét, mintha nem bírt volna egy helyre nézni.
- Szóval azért hívtalak ide titeket... - Nat megakadt, nem tudta hogyan folytassa.
- Oké, ez kezd ijesztő lenni. - hajolt előre Tony. - Nat, bármi is a probléma, mi a barátaid vagyunk.
- Oké... - Natasha nagy levegőt vett és beszélni kezdett. - A családom Oroszországból költözött ide, én akkor kb 5 éves lehettem. A szüleim mindig is keményen fogtak, főleg az anyám. Már akkor 3 nyelven beszéltem, szóval nem volt gond a nyelvváltással. Nem kerülgetem... kémnek nevelnek születésem óta. Ez egy családi hagyomány, ha lehet így nevezni ezt a borzalmat... Úgy 15 éves koromig napi 3 edzésem volt, reggel balett, délután csak sima edzés és este évenként változó harcművészet. Azóta kissé változott a napirend, már nem járhatok balettra, mivel túlságosan élveztem és hát isten ments, hogy bármi is elterelje a figyelmem. Nem fogok nektek a nehéz életemről siránkozni, de az tény, hogy mindezek mellett tökéletesen kellett teljesítenem az iskolában, borzasztó titkokat kellett őriznem és sajnos nekem is folyamatosan hazudoznom kellett. Néha bizony nektek is. - Nat megállt egy kicsit és végignézett mindenkin. Mindenki meglepetten nézte, de nem ítélték el. Ha már belekezdett, el kellett mondania pár dolgot, ami nyomta a lelkét. - Tony, azért voltam veled mindig akadékoskodó és bunkó, mert olyan szabad életet élsz, amilyet nekem sosem lehetett. Ha én bulizni megyek, akkor meg kell szöknöm otthonról, téged meg a sofőröd visz, ahova akarod. - Nat a Tony mellett ülő Pepperre nézett. - Pep, a 18. szülinapodat, nem valami borzasztó betegség miatt hagytam ki, hanem azért mert aznap Bécsbe kellett mennünk egy küldetésre.
- Minden rendben Nat. - Pepper az előtte lévő szalvétát gyűrögette. - Nem a te hibád volt.
- Ez talán nem... - a lány könnyes szemekkel fordult a Kapitányhoz. - De... Egész általánosban szerelmes voltam... Bucky-ba.
Mindenki Steve-re nézett, aki nagy szemekkel meredt a lányra.
- A szüleim meghallották, ahogy Pepperrel beszéltem a telefonon és... másnap Bucky szekrényében drogot találtak. Egy idióta gyerekszerelemről volt szó és... Te is tudod, ahogy tudtad mindig is, hogy semmi köze nem volt hozzá... miattam történt az egész. A költözése se volt véletlen, az anyám nem akarta, hogy a közelemben legyen.
Natasha arra számított, hogy Steve kiabálni fog, és hogy feldúlt lesz. A Kapitány azonban csak felállt, Nathez lépett és magához ölelte.
- Sajnálom. Szörnyű lehetett így felnőni. Nem a te hibád, hogy...
- Ezt most komolyan beveszitek? - Mindenki meglepetten fordult Clint felé. A fiú felhúzott szemöldökkel nézte Steve és Nat érzelmes jelenetét. - Sajnálom Nat, tényleg szép sztori, de azóta ismerlek, hogy együtt beléptünk az iskola kapuin. Egy év múlva már legjobb barátok voltunk, akiknek nincsenek titkai egymás előtt. Ez pedig elég nagy titok lett volna. Szóval sajnálom Nat, de engem nem tudsz átverni.
Natasha mélyet sóhajtott.
- Tudtam, hogy nem fogsz hinni nekem elsőre, ezért is hoztam ezeket. - A lány felvette a táskáját a földről, és a teljes tartalmát az asztalra borította. - Nézzetek csak szét nyugodtan.
Elsőre minden teljesen normálisnak látszott. Tony értetlenkedve emelt fel egy rúzst.
- Miben is van ez hasznodra a szupertitkos küldetéseidben?
Nat készségesen kivette a rúzst Tony kezéből, levette a kupakját és csavart rajta egyet. Rúzs helyett egy kés bújt elő belőle.
- Előre szólók, hogy óvatosan nézelődjetek.
Clint egy átlagosnak kinéző tollat vett a kezébe és szkeptikusan méregetni kezdte. Mikor megnyomta a gombját, kis lézersugár lőtt ki a tollból. Hatalmas csend támadt a szobában, miután mindenki félve hátrébb lépett egyet.
- Mindenki jól van? - nézett körbe Natasha.
Bruce lassan felemelte a csészéjét, amiből egy kis lyukon folyt ki a kávé.
- Asszem ezután hiányos lesz a bögre készlet.
- Ez egy több száz dolláros csésze készlet volt Banner. - mondta Tony. - Nem pedig bögre.
- Hát nagyon sajnálom, de mondtam, hogy óvatosan. - Nat védekezésképp maga elé emelte a kezét.
Clint beletúrt a hajába és horkant egyet.
- Jézusom Nat, és mi történik ha holnap kérek tőled egy zsepit, elkábulok és napokig nem térek magamhoz?
Natasha az asztalon heverő zsebkendőkre nézett.
- Nem. Ezek teljesen átlagos zsepik.
- Nem érted a lényeget! Te... hazudtál nekünk. Nekem. Úgy nőttünk fel, hogy nincsenek titkaink, az isten szerelmére te voltál az egyetlen aki tudott Lauráról, erre most bejelented, hogy egy titkos kémcsaládba tartozol? Nat, ez...
- Igen, tudom, hogy felkavaró. És sajnálom. De tudod mit tettek volna velem és veletek a szüleim, vagy a cég aminek dolgozunk, ha beszélek? Hát semmi barátságosat, azt megígérhetem.
- Akkor most miért tetted? - szólalt meg az eddig szótlan Thor.
- Ma, ahogy a balettórámra siettem...
- Azt nem megtiltották neked? - vágott közbe Tony.
- De.
Tony várta, hogy a lány megmagyarázza, de ennyiben hagyta a balett témát.
- A lényeg, hogy az utcán voltam, fényes nappal és rám támadtak. Nem mondhatom el a szüleimnek. Profik, és én közel sem vagyok még olyan mint ők. Ha elkezdenek kérdezősködni, hogy merre voltam és miért, egy idő után tuti lebukok.
- Nat, ez szörnyű. - Pepper a lány vállára tette a kezét. - De nap, mint nap támadnak meg csinos lányokat az utcán. Ha esetleg...
- Nos, igen, csakhogy ezt találtam náluk.
Natasha kitette a cetlit az asztalra, hogy mindenki meg tudja nézni. Mindenki gyorsan elolvasta, egyedül Tony merengett a lap fölött hosszabb ideig. A többiek Nat köré gyűltek és faggatni kezdték a lányt a támadásról, meg úgy alapjáraton a kémkedésről.
Tony figyelmét azonban továbbra is a kis cetli kötötte le. Gyorsan lefotózta, mert nagyon rossz érzése támadt. A szorító érzést a gyomrából azzal próbálta oldani, hogy ő is odament Natasha-hoz és miután végighallgatta a támadás történetét, azonnal szóhoz akart jutni, de Clint megelőzte.
- Sajnálom, hogy olyan durván reagáltam. Tudom, hogy a mi biztonságunk érdekében nem mondtad el és ezért igazán hálás vagyok. Ugyan azt szúrtam el, mint tegnap Tony-val... nem gondolkoztam. Szóval mindkettőtöktől bocsánatot kérek és tudom, hogy idióta voltam.
Clint ezután magához ölelte Nat-et, majd Tony-ra nézett, hogy ő hogyan fogadja a bocsánatkérést.
- Köszönöm Clint, de azóta én is tudom, hogy nem így kellett volna kezelnem az ügyet. - Tony gyorsan a mosolygó Pepperre pillantott, majd Nat-hez fordult. - Nat, tudom, hogy kemény csaj vagy és valószínűleg mindent magad oldasz meg, de azt is tudom, hogy nem jöttél volna hozzánk, ha nem... félnél. - Tony látta, hogy a lány tiltakozni akar, ezért gyorsan folytatta. - Neked viszont tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Segítünk mindenben és esküszöm, hogy kiderítem ki tette ezt, rendben?
Nat leeresztette a vállát és megkönnyebbülni látszott.
- Köszönöm Tony. Ahogyan azt is, hogy ilyen megértőek vagytok. Nincs több titok, rendben?
Tony pislogott párat, majd beletúrt a hajába.
- Ami azt illeti...
- Jaj ne. - Nat sóhajtva fogta a fejét.
- Először is sajnálom, de meg kellett tennem. Másodszor...
- Csak essünk túl rajta Stark! - dobta le magát Thor egy székbe. - Szerintem mindenki elég feszült így is, szóval komolyan. Csak essünk túl rajta.
- Neveztem magunkat egy tehetségkutatón.
A bejelentést mindenki másképp fogadta.
- Ez volt olyan nagy ügy? - dőlt hátra Thor, miközben a tarkójára kulcsolta a kezét. - Király
- Nem is tudom Tony... biztos kell ez most nekünk? - kételkedett Bruce. - Persze jó barátok vagyunk, de nem olyan sokat zenéltünk még együtt. Nem hiszem, hogy elég felkészültek vagyunk.
- Sokat tervezgettem a bandával kapcsolatban és... na mindegy, ezt majd csak akkor, ha mindenki benne van.
- Nem tudom, Stark. - csóválta a fejét Steve is. - Nekem most teljesen a szezonra, a versenyekre és az edzésre kell összpontosítanom. Nem tudom menne-e.
- Még szép, hogy menne. - buzdította a Kapitányt Tony. - Segítek. Mindenben. És ígérem, a meccsek az elsők.
- Így is elég keveset tudtam dolgozni mostanában. - szólalt fel most Clint. - Nekem most Laura-ra kell elsőként gondolnom. Mellesleg, rendben, ha nincs több titok, Laura terhes. Nemsokára gyerekünk fog születni és erről nagyjából ennyit.
Clint kicsit félve nézett a többiekre, de mindenki mosolygott rá, és gratulált neki. Pepper nagyon lázba jött és azonnal vállalta, hogy majd játszik a kicsivel, és bármikor vigyáz rá. A nagy ujjongás után Tony így szólt:
- Clint, tudod, hogy segítek bármiben. És még mielőtt tiltakoznál, arra gondoltam adhatnék neked valami munkát apám cégénél, ahol kevesebbet kell dolgoznod, jóval több pénzért. Így mindenre maradna időd, és nem sértelek meg vele. Már ha elfogadod.
Clint hálásan bólintott, mire Tony végül lassan Natasha-ra nézett.
- Ugye tudod, hogy egy tehetségkutatót leadnak a tv-ben? - kérdezte Nat, mire Tony bólintott. - Tony, semmit sem szeretnék jobban, de az első és szinte egyetlen kikötésünk az volt, hogy ez titokban marad. Egyszerűen nem tudom elképzelni...
- Igen gondoltam erre. Igazad van, mindannyiótoknak igaza van, de gondoltam erre. Jó, igazából akkor gondoltam erre, amikor még nem tudtam, hogy a szüleid vérbeli profi kémek...
- Tony... - sóhajtott Natasha.
- Nat, nem kell még énekelned. Úgy értem, nagyon rossz lesz nélküled fellépni, és nem lesz egész a banda. De ha nem akarod, hogy kiderüljön, akkor most még ne lépj fel velünk. Idővel talán. Addig pedig a színfalak mögötti dolgokkal segítesz. Tudom, hogy nem teljesen jó megoldás, de... Hátha kitalálok valami jobbat később.
- Sajnálom, hogy miattam nem lehet teljes a fellépés - temette a kezébe az arcát Natasha. - De segítek minden másban, amiben tudok. - mondta még mindig a keze mögül.
Pillanatnyi csönd ült a szobára.
- Akkor mindenki benne van? Megcsináljuk? - kérdezte izgatottan Thor.
- Úgy tűnik igen. - vonta meg a vállát csodálkozva Steve.
- Azért ez elég váratlan. - törölte meg a homlokát Tony. - Azt hittem tovább fogtok haragudni rám.
Bruce horkant egyet. - Azért ne hidd, hogy elfelejtjük, hogy a megkérdezésünk nélkül neveztél minket.
- Szerintem tudom is mivel engesztellek ki titeket. - Tony már el is indult a garázs irányába, és mutatta a többieknek, hogy kövessék. Szép sorjában mentek utána, Nat és Bruce ment leghátul, és mielőtt Nat is kilépett volna az ajtón, Bruce finoman karon ragadta. Nat érdeklődve fordult a fiú felé.
Bruce azonban kicsit idegesen rágni kezdte a száját, ahelyett, hogy megszólalt volna.
- Bruce. Az ajtóban állunk.
- Igen. - Tért észhez a fiú azonnal. - Csak... Oké, szóval nincs több titok. Van nekem egy kis bajom, erről majd később beszámolok, mert most nem ezen van a hangsúly, de igazából emiatt nem mertem a múltkor... érted.
Nat nagyokat pislogva nézett Bruce-ra.
- Azt akarom mondani... - folytatta a fiú. - Hogy igazából kedvellek. Nagyon. És eddig nem hittem, hogy esélyem van nálad, meg van ez az izé...
Natasha mosolyogva magához húzta a fiút és megcsókolta. Bruce a kezdeti meglepettség után közelebb húzódott Natasha-hoz és beletúrt a hajába.
- Mi van Banner, lemaradtatok? - Jött be Tony nevetve az ajtón. Nat és Bruce azonnal szétrebbentek, Tony pedig kínosan megvakarta az arcát. - Vagy éppen csókolóztok. Értem. A fenébe. Rogers!
Tony kiáltására nem csak Steve, de a többiek is megjelentek. Tony kihalászott egy húszast a zsebéből és Steve kezébe nyomta. Thor, Clint és Pepper is hasonlóan tettek.
- Ez ugye most nem az amire gondolok? - lépett feléjük Nat, mire Tony vette magához a szót.
- Lehetséges, hogy kötöttünk egy fogadást, aminek éppenséggel az volt témája, hogy mikor jöttök össze. Rogers tétje volt a nyerő a két héten belül-lel.
- Komolyan Pepper még te is? - kérdezte tetettet felháborodással Natasha. - És kié volt a legmesszebbi tipp?
- Az enyém. - emelte fel a kezét Clint. - Méghozzá egy sohával. Úgy látszik mégsem ismerlek.
Natasha belebokszolt a fiú vállába.
- Ne idegesíts fel. Tudod, hogy ez nem így van.
- Félretehetnénk végre a lelkizést, és a kémsztorit és Bannerék románcát, hogy végre megmutathassam min dolgozom mióta megalakultunk, mint banda?
Mindenki bólintott és követte Tony-t a garázsba.
- Te. Jó. Ég. - Ámuldozott Natasha, ahogy belépett a garázsba.
A teljes felszerelés átalakult. Mindenki a saját kis hangszeréhez ment és gyönyörködni kezdett Tony munkájában.
- Szóval szórakoztam kicsit. - Tony kínosan a tarkójához kapott. Most, hogy mindenki láthatta a munkáját kicsit ideges lett, és remélte mindenkinek tetszik, amit csinált.
Bruce a szintetizátorhoz lépett és végighúzta a kezét az oldalán. A hangszeren kidomborodott Bruce neve, amin szinte még érezte a zöld festék frissességét.
Clint és Steve egyszerre léptek a gitárokat tartó állványokhoz. Clint gitárján egy íj és egy nyíl volt ábrázolva fehérrel, a lilás fényű alapon. Steve meglepődve lépett a kék, fehér és piros színekben pompázó basszusgitárhoz. Természetesen ezeken is olvasható volt Clint és Steve neve. Tony hozzájuk lépett és magyarázni kezdett.
- A Kapitánynál egyértelmű volt, hogy Amerika színeit kell használnom, de Clint kicsit problémásabb volt. Végül láttam, a múltkor, amikor íjászatra mentél, hogy nagyjából így néz ki a ruhád és ez adta az ihletet.
- Tony, ezek csodásak, de... - Steve a kezébe vette a gitárt. - Erről hiányzik két húr.
- Ez egy basszusgitár.
- Igen, tudom. - sóhajtott Steve. - Csupán nem értem, miért van személyre szabott basszusgitárom, amikor sosem játszottam még olyanon.
- Hát, gondoltam a hangzás miatt megtanulhatnál. - Veregette vállon Tony a fiút. - Szívesen segítek.
- Miért is ne? - Steve hangja cinikus volt, de valójában mindig is meg akart tanulni basszusgitáron játszani.
Miközben Steve és Clint a gitárjaikban gyönyörködtek, Thor felkiáltott örömében.
- Stark, ez elképesztő!
A dobszerkó elején az Avengers felirat volt látható, valamint a logó, amit Tony tervezett. Ez egyébként minden hangszeren megtalálható volt, de egyik sem volt olyan feltűnő, mint a dob. A kisebb dobokon a God of Thunder felirat, valamint két keresztbe rakott dobverő kapott helyet. Tony erre volt a legbüszkébb.
Nat kicsit lassabban lépett a két mikrofonállványhoz, mint a többiek. Az egyik mikrofonon, Tony neve domborodott ki, teljesen letisztult formában, szürke színnel, a másikon pedig Natasha neve csillogott vörösen.
- És ez még nem minden. Mint bandánk egyetlen női tagja, gondoltam megérdemelnél egy kis pluszt.
Tony izgatottan nyújtott át Nat-nek, egy közepesen nagy dobozt.
- Tony, kezdem rosszul érezni magam. - Natasha elvette a dobozt, de nem volt benne biztos, hogy kinyissa-e.
- Gyerünk Nat, látnom kell! - szökkent a lány mellé Pepper izgatottan.
Natasha sóhajtva leszedte a doboz tetejét és kivette a benne pihenő ruhát. A ruha kb Nat térde föléig ért, és egy szalaggal tudta a nyakába kötni. Teljesen fekete volt, kivéve egy piros homokóra szerű szimbólumot, az oldalán, ami a ruha mellrészétől egészen a végéig húzódott. Natasha eltátotta a száját.
- Honnan...?
- Észrevettem a tetoválást az oldaladon, amikor majdnem megöltél.
- Ugyan már, csak a földre küldtelek. A tetkó egyébként a legnagyobb titkom a családom előtt. Ők azt hiszik, hogy csak egy buta minta, de igazából azért választottam ezt, hogy emlékeztessem magam arra, hogy ez a szenvedés se tart örökké. Tony, szerintem az egész banda nevében mondhatom, hogy mennyire hálásak vagyunk neked ezért. A logó is elég menő, honnan jött az ötlet?
- Hát igyekeztem kicsit mindenkiből belerakni valamit. Az alapja pedig ugye a hatos szám, mivel annyian vagyunk. Nem feltétlen tökéletes, de... mi sem vagyunk azok.
Thor ütött párat a dobon, és elégedett mosollyal nyugtázta, hogy az ugyan úgy szól mint eddig.
- Hé, Tony! Mikor is lesz ez a tehetségkutató? - kérdezte miután abbahagyta a dobolást.
Tony gyorsan megnézte a naptárat a telefonján.
- Egy hónap múlva.
- Hm. - Thor mélyen elgondolkozva nézegette Mjölnirt. - Az az igazság, hogy a suliban lesz egy halloweeni buli jövőhéten, és még nincs zenekar. Mivel a dráma klub intézi az egész díszletezést és úgy kb mindent, elég nagy beleszólásom lehet abba, hogy milyen legyen a zenekar.
- Várjunk. - szólt közbe Bruce. - Te most arra célzol, hogy lépjünk fel egy iskolai eseményen, még a tehetségkutató előtt? Nem éppen gyakorolnunk kéne? Ráadásul a suli... ha valami rosszul sül el, leégünk az összes ismerősünk előtt.
- Mi jobb gyakorlás, mint egy fellépés? - vonta meg a vállát Tony. - Nekem tetszik az ötlet, Thor. Ha el tudnád intézni, hogy fellépjünk, legalább lenne egy kis tapasztalatunk az igazi nagy szám előtt. Ki mit szól hozzá?
- Gondolom mondanom sem kell, hogy nekem a suli is sztornó... - Nat felkapta a mikrofonját és a nevét kezdte bámulni. - De szívesen segítek belejönni, és szerintem sem hülyeség.
- Én is benne vagyok. - Clint átvetette a vállán a gitárt tartó övet, mire Steve is követte a példáját.
- Ha annyi idő alatt meg tudod nekem tanítani a basszusgitár alapjait, nem lesz baj.
- Ne aggódj, ez nem olyan lesz mint én meg az amerikai foci. Bár ne haragudj Steve, de valaki jobban el tudta mondani...
- Persze, majd ha nekem is olyan szép hosszú hajam és kecses lábaim lesznek, mint Peppernek, talán rám is odafigyelsz néha.
Ezt mindenki nevetéssel fogadta, különösen Pepper, aki bár nem volt tagja a bandának, úgy érezte valami csodálatos dologban vesz részt és eldöntötte, hogy mindenben segíteni fog a barátainak.
Bruce még egyszer végighúzta az ujjait, a billentyűkön és a többiekre mosolygott.
- Akkor vágjunk bele!
Tony is lekapta a saját mikrofonját.
- Már mindenkinek bekészítettem a kottát. Ez egy különleges dal, szóval mindenki időzzön vele annyit amennyit csak akar. Nat, tessék itt a szöveg. Ha profin betanuljuk, még ez is lehet az egyik dalunk a bulin.
- Rózsák a szélben... - ízlelgette Natasha a dal címét. - Tetszik.
Tony barátai nem is sejtették, hogy Tony édesanyja egyik munkáját tanulmányozzák. Tony itt-ott átírt benne egy-két dolgot, de egyáltalán nem azért, mert úgy érezte, hogy ő jobban ért hozzá, csupán kicsit közelebb akart kerülni a dalhoz. Így olyan volt, mintha ketten írták volna.
Mindenki elkezdte a saját részét próbálgatni, Steve is barátkozott az új gitárral, és amíg Tony odament, hogy segítsen neki az alapokban, Natasha énekelgetni kezdte a refrént.

Emlékek ezrei röppennek el,
Fázom, s tudom, döntenem kell.
Hív a messze, a titok, az ismeretlen táj,
Marasztal a fény, a szív, az ismerős báj.
Fájlalom álmaim, melyek vesztek a télben,
Szálltak, mint emlékek, rózsák a szélben.

A pár sor után Nat arra lett figyelmes, hogy Pepper mosolyogva videózza a telefonjával.
- Mit csinálsz? - kérdezte Natasha, szintén kis mosollyal a száján.
Pepper eltette a telefonját, majd csak hátraszólva válaszolt, mert már el is indult a többieket is levideózni.
- Csak gondoltam megörökítem ennek az új fejezetnek a kezdetét.