Avengers - Egy banda története

Az ottalvós buli (1/2)

Reggel Tony egy pillanatra úgy érezte minden rendben. Élete egyik legszebb éjszakáját töltötte tegnap Pepperrel, most pedig ahogy a lány a mellkasán feküdt, és lassan vette a levegőt, a fiú teljesnek érezte magát. Aztán persze eszébe jutott minden. Natasha, Rhodey, az apja. A tegnap gyorsan elfelejtett gondok (Peppernek elképesztő technikája van a problémák elfelejtésére) most visszatértek, és Tony ismét egyik gondolatból a másikba ugrott át.
- Szinte hallom ahogy kattog az agyad. - motyogta Pepper álmos hangon.
- Sajnálom, hogy a hangos gondolkodásom felkeltett. - simogatta meg a lány haját és elmosolyodott.
Pepper felnézett rá és mosolyogva felvonta a szemöldökét.
- Min vigyorogsz?
- Semmi. Csak, amikor találkoztunk és... azt hitted Natashával akarok táncolni, már akkor tudtam, hogy különleges vagy, de féltem, hogy sosem fogsz nekem esélyt adni. Most meg arra kelek, hogy érzem a szíved dobogását és hajadból áradó eper illatát.
- Igen.. - sóhajtott Pepper. - Én is azt hittem, hogy ellen tudok majd állni annak a fránya Stark-vonzerőnek, de mit tagadjam. Én is az egyik lány lettem.
Tony arcáról azonnal lehervadt a mosoly.
- Nem emlékszel arra amit tegnap mondtam? Te nem az egyik lány vagy, hanem az egyetlen.
Hogy ezt Tony nyomatékosítsa is azonnal lehajolt Pepperhez és csókot nyomott a szájára.
Ezután jöttek a kellemetlenebb részek. Tony konferenciahívást indított a banda csoportjában, a tagok pedig sorra kezdtek becsatlakozni. Először Thor teljesen a kamerába tolt, mosolygós arca jelent meg a képernyőn, majd kicsit kisebb lett, amikor Steve is becsatlakozott. A Kapitány izzadt arcából azt lehetett leszűrni, hogy a korai órákat edzésre fordítja. Vele ellentétben hosszabb csörgetés után jelent meg Bruce. Illetve a neve azt mutatta, hogy ő van a hívásban, de az arca félig el volt takarva a takarójával és tisztán látszott, hogy még félálomban van. Valószínűleg csak azért vette fel, hogy ne csörögjön tovább. Clint is hasonlóan álmosan pislogott a kamerába.
- Remélem fontos. Csak úgy szólók, hogy még van egy pár hetem, amíg nem kell éjjelente gyereksírása kelnem. Ne vegyétek el tőlem... - rázta meg a fejét Clint.
- Igen, elég fontos. - bólintott Tony. - Most, hogy mindenki itt van...
- Nincs itt mindenki. - értetlenkedett Steve, miközben beleivott a kulacsába. - Nat kinyomta a hívást. Pepperrel vagy? Pepperen a te pólód van. Ez azt jelenti...?
- Kapitány, látom fel vagy pörögve a reggeli futásodtól, de lassulj le kicsit. - Tony a plafonra nézett. - Nat nem vette fel, és nem is fogja mert...
Tony félbehagyott mondata senkinek sem tetszett. Bruce azonnal magához tért és összehúzott szemekkel nézett a telefonra, miközben Thor arca is elkomorodott.
- Mi van Natashával? - tért észhez elsőnek Clint. - Jól van? Bajban van? A tegnapi hirtelen eltűnéséhez van köze?
- A szülei csináltak valamit? - folytatta a kérdések áradatát Bruce miközben magára kapkodta a ruháit. - Hol van most? Azonnal megyek.
- Én... - és akkor Tony Stark teljesen lefagyott. A sok kérdő szempár, válaszokat követelő barát. Tony maga mellé ejtette a telefonját, képernyővel az ágy felé, így a többiek nem látták Tonyt, ahogy megfog egy párnát és bele temeti az arcát. Érezte, ahogy a pánik kezd eluralkodni rajta. A torka és a gyomra összeszorult. "Nem, ez nem történhet meg. Pepper előtt nem" - gondolta a fiú.
- Stark! - hallotta Clint tompa hangját valahonnan.
- Srácok, könyörgöm, nyugodjatok már le! - vette kézbe a dolgokat Pepper. Elég volt ránéznie Tony-ra, és tudta, hogy többről van szó, mint puszta kiakadás. Gyorsan, tömören és nyugodtan elmesélte mi történt. Tony ebből nem sokat fogott fel, csak azt, hogy ki kell mennie a szobából mielőtt Pepper rájön, hogy gáz van vele.
- De jól van? - kérdezte csalódottan Bruce. Látszott rajta, hogy teljesen lesokkolták a tények, na meg az is, hogy ő Nat barátja és mégis kimaradt a történésekből.
- Elvileg igen. De megígérte, hogy jelentkezik amint tud. Tud vigyázni magára. - engedett meg magának egy halvány mosolyt Pepper, majd az azóta is mozdulatlan Tony-ra meredt. A fiú ekkor pattant fel az ágyról és kiviharzott a szobából. - Fiúk mennem kell. Ha kérdésetek van még írjatok, csak most... muszáj mennem.
Úgy hagyta ott őket, hogy szinte mindannyian egyszerre beszéltek még.
- Tony? - a lány bátortalanul kisietett a szobából és a fiút kereste. - Megoldottam, minden rendben.
A fürdőszobában a földön magába roskadó Tony-hoz nagyjából eljutottak Pepper szavai, de nem nagyon tudott reagálni. Pepper bekopogott a fürdőbe.
- Tony, tudom hogy most nehéz, de ez nem a te hibád. Nat-nek nem lesz semmi baja.
Tony a szokásos hiperventillálás helyett aprókat próbált lélegezni, hogy legalább valami választ tudjon adni a lánynak.
- Sajnálom. - nyögte.
- Nem a te hibád. - Pepper nekitámasztotta a homlokát a fürdő ajtajának. Nem hitte, hogy be van zárva, de a fiú engedélye nélkül nem akart benyitni.
- Mit csináljak? - a fiúnak minden erejére szüksége volt, hogy Pepperre koncentráljon és ne adj át magát a pániknak.
- Tony, tudom, hogy ezt nehezen érted meg, és hogy ez nehéz lesz neked, de semmit. Várunk. Nem hiszem, hogy Nat mostanában elérhető lesz, keresni fog minket, amint tud. Addig is, pedig le kell kötnünk magunkat valamivel. Szerinted Natasha mit szólna ahhoz, hogy mindenki miatta van padlón?
Tony körülnézett és felhorkant a szó szerinti megfogalmazáson, ahogy éppen a fürdőszoba hideg kövein ült. - Valószínűleg kiröhögne.
Erre Pepper is elmosolyodott és megvárta, amíg Tony összeszedte magát és kijött. A fiú szorosan magához ölelte a lányt és mélyet sóhajtott. - Mi lenne velem nélküled?
- Nem tudom. - fúrta bele magát a fiú mellkasába. - Lehet Happy ölelgetne éppen.
Tony végre igazán elnevette magát és megpróbálta feldolgozni, hogy nem tehet semmit a Natasha ügyben. Eleinte kissé nehezen ment. A tehetségkutató egy hónap múlva volt esedékes, ami miatt mielőbb el kellett kezdeni gyakorolniuk, ez azonban nem volt egyszerű. Amikor Tony összehívta őket az első próbára ismét ezer kérdés záporozott felé, amikre egyszerűen nem tudott válaszolni. A századik De mégis mikor jön Natasha kérdés után, Tony felállt a garázs kanapéjáról és kicsit hevesen zárta le a kérdéseket.
- Akkor elmondom még egyszer és utoljára. Nem, nem tudom mikor jön vissza, nem tudom megígérni, hogy jól van, nem tudom hova ment, vagy hogy éppen merre jár, az én telefonomat sem veszi fel, apámat ugyan úgy nem lehet elérni, Happy is megpróbálta már felkeresni, szóval ugyan annyit tudok mint ti. Banner, sajnálom, hogy Nat egy szó nélkül itt hagyott, de ezen nem tudok változtatni. Ezekről nem én tehetek, én is ugyan úgy féltem, mint ti, szóval kérlek ne kérdezzétek meg ezeket többször. Amint tudok valamit az első lesz, hogy szólok nektek.
Pár percig mindenki csöndben emésztgette Tony szavait, és igyekezték feldolgozni, hogy tényleg nem tudnak mit csinálni addig, amíg nem Nat jelentkezik.
- Akkor megbeszéljük mit adunk elő? - forgatta meg Thor a dobverőit az ujjai között.
- Egyáltalán hogy fog ez az egész lezajlani? - vakargatta meg a fejét Clint.
- Szilveszterkor lesz a tehetségkutató. Két fordulós, de egy napon lesz az egész, szóval három számmal kell készülnünk, egy saját dallal, egy feldolgozással és egy sima választott számmal. Ha továbbjutunk mind a két fordulóban és nyerünk, akkor pontban éjfélkor mi léphetünk föl méghozzá a Times Square-en.
Mindenki nagyokat pislogva nézett Tony-ra, majd össze. Steve hitetlenkedve tette félre a gitárját, amit eddig állítgatott.
- Te most közlöd velünk, hogy ha egy hónap múlva nyerünk, akkor a Times Square-en lépünk fel. Több ezer ember előtt. Csak úgy.
- Ja... eddig nem említettem? - Tony ártatlanul meredt a többiekre.
- Ez az apró részlet kimaradt. - engedett meg magának végre Bruce is egy kis mosolyt. - Nat most biztos elküldene melegebb éghajlatokra...
- Nat elment megkeresni a szüleit, nem meghalt, Banner. - rázta meg a fejét Tony. - Természetesen minden dalt úgy írunk meg és dolgozunk fel, hogy ha Natasha visszajön azonnal tudjon csatlakozni.
Az első próba szinte teljesen azzal ment el, hogy dalt választottak. Az egyetlen, amiben százszázalékosan egyetértett mindenki, az a sima választott szám volt. Nem is lehetett kérdés, csak a Queen jöhetett szóba. Hosszas diskurzus után Bohemian Rhapsody mellett döntöttek, mert azt úgyis mindenki ismeri és szereti. Tony egyből magára vállalta, hogy ír egy dalt, de persze mindenki észrevételét szívesen fogadja. A legnehezebben a feldolgozást választották ki.
- Valami pörgős számot írjunk át akusztikusabbra? Esetleg egy ballada? - dobta fel az ötletet Bruce.
- A saját számot terveztem kicsit érzelgősebbre. - húzta el a száját Tony. - Azért ne mi legyünk a depressziós banda.
- Akkor pörgessünk fel valamit. - jött lázba azonnal Thor.
- Mit szólnátok egy Twenty one pilots zenéhez? - dobta fel az ötletet Steve.
- Az jó lehet. Mutasd melyikre gondoltál.
Steve elindította a Bandito című dalukat, ami azonnal megtetszett mindenkinek, és el is kezdték felpörgetni a kicsit lassabb dalt. Az átírással és észrevételekkel elment idő miatt, csak a legközelebbi próbán tudtak tényleg próbálni. Addigra Tony is elkészült a saját daluk felével.
Az iskolában az élet ment tovább. Eleinte féltek, hogy Nat szülei rajtuk fogják keresni a lányukat, de legnagyobb meglepetésükre csak Fury igazgató kereste fel őket egyszer. Elmondta hogy Natasha családi helyzet miatt nem fog jönni egy ideig és hogy a szülei is elérhetetlenek. Tony-ék ezt is a megválaszolatlan kérdésekhez rakták a fejükben és igyekeztek nem foglalkozni ezzel. Sokszor meglátogatták Laurát és a babát a kórházban, Tony pedig ígéretét betartva keresett egy jó állást Clintnek, ami idő- és bababarát volt, jó fizetéssel. Bruce amikor nem a saját lelkét ápolgatta, akkor az édesanyjáét kellett, akit hirtelen minden szó nélkül ott hagyott a barátja. Bruce torka mindig összeszorult a kimondatlan igazságtól, de nem tudta az anyja arcába vágni, hogy asszisztált egy házasságtörésben. Steve továbbra is az edzésekkel volt elfoglalva és sokszor rángatta magával Tony-t is egy kis esti futásra, a fiú legnagyobb örömére. Thor egyre többet beszélt Lokival, aki már nem mindig tűnt magába fordultnak, és bár egyre többet lógott a fiatal Peterrel, a szokásos stílusát továbbra is megtartotta.
Az idő egyre hidegebb lett, a banda pedig egyre többet próbált. A karácsony előtti napon Tony éppen Pepper ajándékát igyekezett becsomagolni, amíg a lány elment fürdeni. Pepper nagyon sok időt töltött Tony-nál, amit a fiú egyáltalán nem bánt, azonban a lány szülei már annál inkább.
Tony nem tudta hova tenni a cellux csíkokat, míg a csomagolópapírral szenvedett, ezért az arcára ragasztotta őket. A fiú értett a szereléshez, a dolgok szétszedéséhez és megjavításához, nem értette, hogy miért éppen egy csomagolópapírral gyűlik meg a baja. Már azon volt, hogy begyűri az egészet az ágy alá, és nem foglalkozik vele, csak csatlakozik a barátnőjéhez a forró fürdőben, amikor Happy zavarodott hangját hallotta lentről.
- Tony!
A fiú azonnal lesietett a lépcsőn, de még ideje sem volt megszólalni, amikor észrevette, hogy a testőr nincs egyedül, sőt mi több egy szőrmés kabátot akaszt éppen fel. Natasha haja még rövidebbre volt vágva, mint eddig, haja vége a füle alját verdeste. Ami azonban még szembetűnőbb volt, hogy vörös fürtjeit szőkére cserélte. Fehér, ujjatlan blúzt és fekete, térd fölé érő szoknyát viselt. A vörös rúzs változatlanul kiemelte szép ajkait, melyek azonnal mosolyra húzódtak, amint meglátta a fiút.
- Nat! - Tony-ék igyekeztek kerülni ezt a nevet, ezért ennyi hét után olyan furcsán hangzott hangosan kimondva.
A fiú lassan a lányhoz lépett.
- Na, azért nem kell úgy tenni, mintha... - Nat fürkészte egy kicsit Tony arcát. - Tony Stark, ne félj már tőlem! Jézusom mi ez az arcodon? - Nat egyesével letépkedte a fiú arcáról a cellux darabokat.
És akkor Tony magához ölelte a lányt. Egyben volt, semmi baja, és visszatért.
- Azonnal szólnunk kell a többieknek. - húzódott el Tony. - Egyáltalán miért ide jöttél? Banner...
- Pepperhez jöttem. - mondta továbbra is mosolyogva. - Vele akartam először beszélni, de mivel nem volt otthon ide jöttem. De ha már így alakult áthívhatod a többieket.
- Végül is csak este 11 van. - dünnyögte Happy.
- Ha már itt tartunk... - indult el Tony a lépcső felé.
- Persze, szólók én mindenkinek, mi más dolgom lenne... - A testőr azonnal elővette a telefonját, Tony és Natasha pedig felmentek az emeletre.
- Pep!
Azonban mielőtt Tony dörömbölni kezdhetett volna az ajtón, Pepper köntösben, és törölközővel a fején kinyitotta az ajtót. Amint észrevette a barátnőjét, Tony-t arrébb lökve Natasha nyakába ugrott.
- Annyira hiányoztál! Itt hagytál öt fiúval!
- Abból mellesleg az egyik a barátod... - szúrta közbe Tony.
Nat szorosan magához ölelte Peppert. - Ezek szerint nem cseréltél le.
- És kivel lettem volna? Helával meg a szektájával?
Ezen mind jót nevettek, majd visszamentek az étkezőbe és ott várták a többieket. Nat elég szűkszavúan válaszolt minden kérdésre, meg akarta várni a többieket is. Nem is kellett sokat várni, Thor autója állt meg a ház előtt, és négy alak kezdett el szinte rohanni az ajtó felé. Hárman gond nélkül eljutottak az ajtóig és az első, - a leggyorsabb, Steve - fel is tépte azt. Az üveg falaknak köszönhetően Tony-ék végignézték az egészet. Ahogyan azt is, hogy Thor lemaradva a többiektől, mindenki cuccát cipelve sietett a többiekhez. A beérkezett fiúk egy pár másodpercig döbbenten meredtek Natashára, mintha csak azt próbálnák feldolgozni, hogy a lány tényleg ott van.
- Sziasztok fiúk!
Erre magához tértek és mindenki egyszerre kezdett beszélni. Nat összehúzott szemöldökkel próbálta megérteni bármelyik fiú egy mondatát is, de nem ment. A hangzavarnak Thor vetett véget, aki a sok táskától nem fért be az ajtón és hatalmas csattanással visszapattant a kertbe. Thor gyorsan megrázta magát és ezúttal lassabban, manőverezve sétált be a házba.
- Sziasztok! - köszöntött mindenkit természetesen, majd egy kupacba ledobott mindent. - Nat!
A magas fiú szinte letámadta a lányt az ölelésével.
- Hé, mi ez a sok cucc? - értetlenkedett Tony a sok csomagra nézve. - Utazol valahova?
- Mi? Nem. - rázta meg a fejét Steve. - Happy mondta nekünk, hogy meghívsz minket egy ottalvós bulira.
Tony nagyokat pislogva meredt Happy-re.
- Azt mondtad hívjam át őket! Este fél 11 van Tony, mégis mire kellett volna gondolnom?
Tony megvonta a vállát. - Végül is mindegy. Akkor pizsi party.
- Na, én itt is hagyom a társaságot. - emelte fel védekezőn Happy a kezét.
Egy kicsit mindenki felengedett és megkönnyebbült. Egyedül Bruce meredt továbbra is feszülten Nat-re.
- Hát ez kezd kínos lenni... - vakargatta meg a tarkóját Tony.
Thor már teljesen felszabadultan a hűtőben nézelődött, Clint és Steve is magához ölelték Natashát, végül Bruce is közelebb lépett.
- Szóval majdnem egy hónap eltűnés után... - kezdte Bruce - Hozzám is jöhettél volna.
Nat szorosan magához húzta a fiút, majd egy gyors csók után megrázta a fejét.
- Pepperhez jöttem. Arról nem tehetek, hogy ő konkrétan Tony-nál lakik...
Ezen mindenki jót derült, majd egy forró kakaóval kiegészülve körbeülték az asztalt.
- Oké, gondolom kicsit dühösek vagytok rám. Eléggé szó nélkül távoztam, de meg kellett tennem... - kapott be egy kanál tejszínhabot Natasha. - Mint tudjátok tudomásomra jutott, hogy a "szüleim" egész életemben hazudtak nekem, és valahol az igaziak kerestek.
- Találkoztál velük? - tudakolta Steve.
Nat halvány mosolyra húzta a száját.
- Igen. De kezdem az elejéről. A helikopter meg sem állt Oroszországig. Azért nem jelentkeztem, mert alá kellett írnom egy szerződést, amiben benne volt, hogy az ott tartózkodásom alatt nem kereshetek fel senkit, és el is mondom miért.
Natasha Tony felé fordult.
- Az igazi szüleim tudják kik ölték meg az anyukádat. - Tony minden izma megfeszült, Pepper pedig azonnal megszorította a fiú kezét. - Ezért kötött velük alkut Howard. A szüleim engem akartak, Howard pedig az elkövetőket. Ez azonban nem olyan egyszerű információ. A szüleim jelenleg is védelmi program alatt állnak, a kishúgommal együtt.
- Kishúgod? - csillant fel Pepper szeme.
- Jó, annyira nem kicsi. - rázta meg a fejét mosolyogva Nat. - Yelena tíz éves, és imádni való. De mindegy, szóval a szüleim. Amint megérkeztünk, egy nő és egy férfi azonnal a nyakamba borult. Nekem mondjuk kicsit több idő kellett a teljes feloldódáshoz, nem véletlen voltam ott ennyi ideig. Howard azonnal eltűnt, amint megkapta amit akart.
- Tehát csak a szokásos módon nem keresett. Nem gondolja, hogy nekem is jogom van tudni, ki tette vagy... - Tony elkeseredetten lehajtotta a fejét, majd mintha csak hirtelen eszébe jutott volna valami, felkapta a fejét. - És mi van a Romanoffokkal?
Nat szeméből azonnal eltűnt a boldogság.
- Felhívtam őket, amint megtudtam az igazságot. Mármint még a helikopterről. Elmondtam, hogy tűnjenek el mire hazajövök, hogy nem nyúlhatnak hozzátok és hogy soha a büdös életben nem akarom őket többet látni.
- És hogy fogadták? - húzta össze gyanakvóan a szemét Clint.
- Kiröhögtek. - bólintott Nat. - De Howard kikapta a kezemből a telefont és más érvekkel győzte meg őket.
- Elég jó érvek lehettek. - miközben Thor beleivott a kakaójába, a hab csíkot hagyott a szája fölött. - A szüleid elérhetetlenek.
- Remélem ez így is marad. Olyan szeretetet kaptam az igazi szüleimtől, amiben otthon sosem volt részem. Elmesélték, hogy egy hónapos sem voltam még, mikor a Romanoffok elraboltak. Nekik nem lehetett gyerekük, de kellett valaki, akire ráhagyják a családi bizniszt és egyszerűen engem néztek ki a kórházban. Ennyi. Semmi más oka nem volt. Ezért tették tönkre az életem. A szüleim megkérdezték minek akarok tovább tanulni és nem tudtam válaszolni. Egész életemben azt hallgattam, hogy beállok a kémek sorába és most... előttem az egész élet!
- Van helye abban az életben egy kis zenének? - kérdezte félve Tony.
- Persze! - vágta rá azonnal a lány. Remélem még csatlakozhatok.
- Természetesen. Szerinted nem úgy gyakoroltuk a dalokat, hogy bármikor visszatérhetsz?
Nat hálásan mosolygott a fiúkra, azonban mielőtt mondhatott volna valamit, Tony telefonja csörögni kezdett. Mivel a fiú értetlenül meredt a telefonjára, Steve érdeklődve felé dőlt.
- Ki az?
- Peter.
- Peter Parker? - kérdezte Thor.
- Igen.
- Vedd fel, az öcsém is vele van.
Tony a füléhez emelte a telefont, de nem szólt bele. Ez így ment vagy öt percig, a többiek érdeklődve nézték Tony arcát, ami hol döbbent volt, hogy szórakozott.
- Oké, oké, ez már nem az én dolgom. - Tony nevetve elemelte a fülétől a telefont és átadta Thornak. - A nővéred az.
Thor meglepődve vette át a telefont, és végig hallgatta Helát.
- Mit mondott? - kérdezte Clint halkan.
- Hát, teljesen részeg hangon azzal kezdte, hogy tényleg én érdemeltem meg a robotika verseny megnyerését, de közben elkezdte magyarázni, hogy az övé is nagyon jó volt, csak nem fejlesztette tökélyre. Aztán a kémiáról kezdett hadarni, de ott már nagyon elvesztettem a fonalat. - foglalta össze Tony, miközben Thor hevesen bólogatni kezdett.
- Rendben. Igen, azonnal.
Thor letette a telefont.
- Szóval Peter és Loki teljesen lerészegedett és Hela egyszerűen nem bírja őket tovább elviselni, szóval át kéne őket ide hozni.
- Igen, sejtettem hogy valami ilyesmiről lehet szó, amikor a nővéred kikapta Peter kezéből a telefont és azt kiabálta: Add az idióta öcsémet, hogy eltüntesse innen a még idiótább öcsémet és a hülye haverját!
- Hela már csak ilyen kedves. - vonta meg a vállát Thor, majd nevetve felállt.
- Honnan szereztek egyáltalán alkoholt? - kerekedett el Pepper szeme.
- Van egy olyan érzésem, hogy kifosztották apám boros pincéjét...
Mindenki hangos nevetésbe kezdett, ahogy elképzelte a két fiút, amint elcsórja a bort.
- Na jó. Srácok, maradjatok itt nyugodtan, Thor és én elugrunk a piásokért és sietünk vissza. - Tony nyomott egy gyors csókot Pepper homlokára, majd Thorral útnak indultak a fiú házához.
- Hogy vagytok mostanában az öcséddel? - kérdezte Tony.
- Megvagyunk. Még mindig úgy érzem, hogy valamit nem mond el, de örülök, hogy ideje nagy részét Peterrel és Valkyre-rel tölti.
- Hogyan is lettek ők ketten ilyen jó barátok? - horkant fel Tony, ahogy eszébe jutott Loki lenéző tekintete, amikor Peter először bemutatkozott neki.
- Igazából én sem tudom. Miután Nat, Pepper és te eltüntetek a kórházból, Bruce és én nyilván Clint és Laura mellett maradtunk és még sokáig beszélgettünk. Eközben ők eltűntek valahova és azóta sem mondták el mi történt, de Loki felrepedt szemöldökkel, Peter pedig egy monoklival jött vissza. Nem erőltettem, mert Lokit nagyon könnyű kiborítani a faggatózással. Azóta pedig csomót vannak együtt.
- Azért erre lehet érdemes lenne most rákérdezni. - töprengett Tony. - Most már én is kíváncsi vagyok.
Amint Tony leparkolt Thor-ék háza előtt, azonnal megértette miért őrült meg Hela a fiúktól. Olyan hangosan üvöltött a zene, hogy Tony csodálkozott a rendőrök miért nincsenek még kint.
- A szüleitek? - értetlenkedett Tony, mert elképzelni nem tudta, hogy valaki engedi ezt a hangoskodást.
- Tegnap elutaztak... - vonta meg a vállát Thor.
A két fiú besietett a házba, ahol Hela dühöngő arcával találkoztak először.
- Tüntessétek el őket innen azonnal, mert esküszöm...
Hela kiakadását egy hangos kiáltás szakította félbe, majd egy még hangosabb puffanás után a fiúk már siettek is fel a lépcsőn. Illetve siettek volna, ha Peter nincs elterülve a lépcső közepén. Loki pedig röhögve nézett le rá.
- Te jó isten, fiúk... - csóválta a fejét Tony, de egy kicsit ő is nevetett miután megbizonyosodott róla, hogy Peternek nem esett komolyabb baja. Felsegítette a fiút, majd megkérdezte mi történt.
- Kíváncsi voltam hány lépcsőfokot tudok átugrani egyszerre. - merengett Peter.
- Nem sokat. - bólogatott Tony megértően. - Na, jól van, gyertek srácok átmegyünk hozzám.
A két fiú szó nélkül követte Tony-t és Thort, Hela pedig (immár a csendben) hangosan becsapta utánuk az ajtót. Tony betámogatta Petert a hátsó ülésre, aki hálásan (vagy inkább csak bágyadtan) nézett Tony-ra. Thor is segíteni akart Lokinak, de a fiú egyedül akarta megoldani. Ennek az lett az eredménye, hogy megcsúszott és szó szerint bezuhant Tony kocsijába. Thor csak sóhajtott és miután látta, hogy Peter behúzta maga mellé Lokit, becsukta mögötte az ajtót. Thor és Tony összenéztek a kocsi felett, és miután egy jót mosolyogtak beszálltak ők is. Tony éppen be akarta indítani az autót, amikor Peter bemondott egy random címet.
- Mivan? - csodálkozott Tony.
- Megmondtam hova megyünk? - kérdezett vissza Peter értetlenkedve, majd jobban megnézte Tony-t. - Jaaaa. Azt hittem taxi.
- Amúgy miért is megyünk veletek? - verekedte magát ülő pozícióba Loki.
- Mert Hela meg akart ölni. Tony-nál majd kijózanodtok...
Loki és Peter ezután "részegesen" beszélgettek, Tony-ék nem mindig értették miről van szó.
- Szóval... - hívta fel magára a figyelmet Tony. - Mióta is vagytok ti ilyen jóban?
Peter és Loki egymásra néztek. Peter összeszorította a száját, jelezve, hogy addig nem beszél, amíg nem Loki kezdi el. Loki azonban már nem volt szomjas, mostanában jóban van Thorral és így könnyebb volt beszélnie.
- Úgyis el akartam mondani valamikor... - motyogott. - Kimentem kicsit levegőzni, mert kezdett elegem lenni abból, hogy ezer éve a kórházban voltunk és nem indultunk el. Elkezdtem telefonozni és... felmentem instagramra és képeket nézegettem, amikor Peter... megállt mellettem. Nem vettem észre elsőre, nem tudtam, hogy nézi mit csinálok és...
Loki elhallgatott. Tony Thor-ra lesett, már amennyire a vezetés engedte, hátha a fiú érti az öccse összezavarodott szavait, de Thor is tanácstalan volt. Hirtelen Peter vette át a szót.
- Az én hibám volt. Nem lett volna szabad néznem mit csinál a telefonján, csak hát én is unatkoztam és...
- Elmondaná végre valaki mi történt? - kérdezte Thor teljesen összezavarodva.
- Hát képeket nézegettem. - Loki először a ruhája cipzárjával kezdett el játszani, majd inkább csak kibámult az ablakon. - Nem lányokról. Illetve nem csak róluk. Már egy ideje gondolkozom azon, hogy... szóval... jó a szó most nem jut eszembe, de úgy érzem nem csak a lányok tetszenek.
Loki továbbra sem mert a bátyjára nézni, Tony inkább az útra szegezte a tekintetét, Thor pedig... nevetni kezdett.
- Ettől szorongsz már olyan régóta? - kérdezte a fiú. - Loki, tudhatnád, hogy ettől nem fogok máshogy nézni rád. Csak azt akarom, hogy boldog legyél, és vonj bele az életedbe...
Loki félve nézett Thorra és megkönnyebbült, amikor meglátta az őszinte mosolyát.
- Várjunk csak. És mi van a sebekkel? - jutott eszébe Tony-nak.
- Ja, hát... - Loki nagyokat pislogva nézett Peterre. - Megijedtem, hogy látta és az első reakcióm az volt, hogy behúztam neki egyet.
Részegesen összenevettek és amikor Loki nem tudta normálisan folytatni, Peter vette át a szót.
- Elsőre teljesen megijedtem az ütéstől, nem tudom tudjátok-e, de nem ütöttek meg eddig. Talán egyszer...
- Peter, a lényeget. - sóhajtott Tony, mielőtt a fiú elkalandozott volna.
- Ja igen! Szóval megijedtem és meglöktem Lokit, aki nekiesett egy oszlopnak, úgy szerezte a sebhelyét. Aztán mielőtt folytathattuk volna a verekedést megkérdeztem miért akadt ki ennyire. Erre meglepődött. És... folytattam, hogy ez teljesen normális, hogy a szerelem mindig szerelem lesz...
- Igen, itt elmondtál egy csomó nyálas dolgot. - vágott közbe Loki. Azért valamennyi titkot meg akart tartani magának.
- Szóval utána sokat beszélgettünk és barátok lettünk. - zárta le Peter.
- Ennek örülök. - mosolygott továbbra is Thor.
Az út ezután csendben telt, Loki és Peter hol össze-vissza beszéltek, hogy félálomban fordultak egyet. Tony megvárta, amíg kinyílik a kapu és beállt az autójával a garázsba.
- Szerinted meg fogja bánni, hogy elmondta? - kérdezte halkan Thor.
Tony megrázta a fejét. - Nem tudom. Lehet, hogy holnap tiszta fejjel úgy fog tenni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy dühös lesz. De mindenképp meg lesz könnyebbülve. Ilyen titkot őrizni nagyon megterhelő lehet. Peterrel is azért lettek ilyen jóban, mert nem kellett előtte titkolóznia. Főleg, hogy nem rég tudta meg, hogy örökbe fogadták. Annyira keresi most önmagát. És türelmesnek kell majd lenned.
Thor őszintén meglepődött Tony figyelmes szavain.
- Köszönöm, Tony.
Tony elmosolyodott és megveregette a fiú vállát. - Gyere, vigyük be őket és keressünk nekik valami helyet, ahol kipihenhetik magukat. Az este még csak most kezdődik.