Avengers - Egy banda története

A vörös árnyalatai

Tony sosem volt az a sportos srác. Nem igazán érdekelte, hogy valaki betalál-e a kosárba vagy, hogy sikerül-e neki a touchdown. Inkább mindig bütykölt valamit ahelyett, hogy tv-t nézett volna, barátai pedig nem igen voltak, hogy fociztak volna vele. Nem is zavarta igazából. Most azonban, hogy a Kapitány már ötödjére próbálta meg elmagyarázni az amerikai foci szabályait, kezdte nagyon is zavarni.
- Jézusom, Stark! - mondta miközben mindkét kezével a hajába túrt. - Ez nem atomfizika...
- Sajnos. - Tony a mezét igazgatta, amit kölcsönbe kapott.
"Ha atomfizika lenne, már rég végeztem volna"
- Csak az időnket vesztegetjük. - szúrta oda Stevenek Sam gyorsan, amikor elfutott mellettük.
A csapat többi tagja szinte rá sem nézett Tony-ra, csak edzett.
- Nem tudom, hogyan várod el tőlem, hogy megértsem a touchdown-t vagy a pontszerzési szabályokat, amikor még azt sem tudom, hogy 11-en vagy 22-en játszák-e ezt a csodás sportot... Szerintem hagyjuk egymást békén. A barátod is megmondta, csak az időtöket vesztegetem.
- A legnagyobb örömmel hagynám abba az erőlködést, de sajnos egy ember híján vagyunk, tekintve a kis akciódat Erikkel. - A Kapitány elnézett Tony mellé és kis sértődöttséggel a hangjában szólalt meg. - A játékot pedig egyszerre 11-en játszák a pályán a mi csapatunkból. 11 támadó van és 11 védő.
- Ami 22! - Tony már szinte fel volt háborodva, hogy ismételgeti magát. - Tudok számolni.
- De nem egyszerre vannak a pályán! - Steve legszivesebben Tony-hoz vágta volna a lábánál fekvő labdát. Fél órája próbálta megértetni Tony-val az alapszabályokat, de valahogy még mindig egy helyben toporogtak. A Kapitány úgy érezte mintha duplán vesztene az idejéből. Nem elég, hogy Tony-t kell istápolnia, még a saját edzését is hanyagolni kényszerül.
- Csak azt mondom... - kezdett bele Tony ismét abba, miért kéne otthagynia ezt az edzést. - Hogy semmi közöm ehhez a sporthoz és ezt te is tudod Rogers. Ti nagyon ügyesek vagytok meg minden, de én..
- 10 hossz futás. - Steve hangja semmilyen ellentmondást nem elfogadóan hangzott, miközben tekintetét a frissen vágott fűre szegezte.
Tony végignézett a 120 yardon, amin a többiek már sokadszorra futottak keresztül és majdnem elnevette magát.
- 10 hossz egy 110 méteres pályán? A felét sem fogom tudni lefutni, mert itt esek össze előtted.
- Na idefigyelj, Stark! Elhiszem, hogy neked már előre megvan a helyed valami gazdag kölyköknek szánt egyetemen, de nekünk nincs. Ha nem kapok ösztöndíjat, sosem fogok egyetemre járni. Fel tudod ezt fogni? - Steve nem várt választ a kérdésre. - Ösztöndíjat pedig csak akkor kapok, ha ezt a bajnokságot megnyerjük, ami eddig még sosem sikerült. Igen, Erik egy tahó, de jó játékos, és ha nem csinálok belőled is egy majdnem olyan jó játékost, akkor végünk!
Tony-t nagyon meglepték a Kapitány szavai és hirtelen úgy érezte tartozik neki annyival, hogy komolyan vegye amit csinál.
Steve az udvari órára nézett, aminek a kis mutatója éppen elhagyta a hat órát.
- Úgy látszik ma tovább kell tartanunk az edzést fél órával, mivel le vagyunk maradva.
Tony-nak hirtelen eszébe jutott Pepper és hogy a lány már valószínűleg vár rá. A szíve gyorsabb ütemre váltott, mert attól félt Pepper majd azt hiszi szándékosan nem jelent meg időben.
- Ígérem komolyan veszem. - mondta sietve Tony, mire Steve érdeklődve kapta fel a fejét. A nap, az őszi időjárásnak megfelelően már éppenhogy csak megvilágította a pályát, de Tony így is látta, hogy a Kapitány nem hisz neki. - Holnaptól. Időben itt leszünk, rendesen edzek és ha beleőrülök, akkor is megértem azokat az istenverte szabályokat. Csak kérlek, engedj el most! Dolgom van.
Steve egy pár másodpercig kétkedően nézett Tony-ra.
- Komolyan gondolod? - kérdezte végül.
- Halálosan.
- 15 hossz. És mehetsz. - Steve megrántotta a vállát, mintha semmiség lenne. Tony meg sem lepődött volna ha neki semmiség.
Összeszorította a fogát és mivel nem akart még több időt vesztegetni futni kezdett. Már a második hossz után kapkodta a levegőt, de tudta, hogy nem állhat meg.
Mivel Tony csak a futásra, illetve a céljára gondolt, nem is vette észre ahogy Pepper lesétál a lelátó lépcsőjén, majd Steve mellé érve Tony-t kereste a szemével.
- Szóval ezért sietett annyira. - mondta Steve egy nagy mosoly kiséretében.
Pepper riadtan nézett rá.
- Már elment, pont elkerültük egymást?
- Nem, ne aggódj! Ott fut. - a Kapitány, a már ötödik hosszánál tartó Tony-ra mutatott.
Ahogy Pepper meglátta a küszködő fiút, azonnal ellágyult az arca és bár nem volt benne biztos, de mintha a szíve is megadta volna magát egy kicsit.
- Miért csinálod ezt vele Steve? - kérdezte.
- Nos, ez igazán egyszerű. Mondtam, hogy nem mehet el hatkor mert fél órát késtünk, mire mindent megígért csak hogy engedjem el időben, szóval gondoltam tesztelem azzal, hogy 15 hosszt kell futnia.
Pepper tudta, hogy Tony jelenleg miatta köpi ki mindjárt a tüdejét és ez kicsit megijesztette amellett, hogy imponált is neki.
Tony körülbelül a tizedik hosszánál járt, amikor durván köhögni kezdett.
- Kérlek, állítsd meg! - fordult Pepper Steve-hez. - Itt fog meghalni...
- Muszáj tudnom mennyire elkötelezett, sajnálom Pepper.
Pepper nem tehetett mást csak nézte a szenvedő Tony-t. A fiú köszködve lefutotta a további öt hosszát, és amint végzett levágodott a fűre. Pepper ledobta maga mellé a hátizsákját és gyorsan Tony-hoz sietett.
- Jól vagy? - térdelt le mellé.
Tony kinyitotta a szemét, de a lenyugvó nap éppen belesütött, ezért hunyorogva nézett fel. Csak a hangjáról ismerte meg a lányt.
- Per.. sze.. soha.. jobban. - mondta erősen lihegve - Mióta.. vagy.. itt?
- Nem rég óta. - mosolygott le rá a lány.
Tony próbált nagy levegőket venni, hogy könnyebben tudjon beszélni.
- Oké, pontosítok... Mennyit láttál.. a szenvedésemből? Kérlek mondd, hogy... nem sokat.
Pepper igyekezte elfojtani a nevetését.
- Ó, Remek.. - Tony szorosan lezárta a szemét - Akkor gondolom ezek után nem is jössz át, sőt... szóba se állsz velem. Ez az egész a... Kapitány hibája.
- Befognád végre a szád, és elindulunk végre? - kérdezte Pepper miközben segített Tony-nak felülni.
Tony még kifújta magát párszor, majd felállt és Pepper visszanindultak a suliba.
- Holnap találkozunk, Kapitány! - Tony szalutált miközben elsétált Steve mellett, ami nevetést váltott ki Pepperből. A fiú furcsán elégedett volt magával akárhányszor sikerült megnevetettnie a vörös szépséget.
Miután Tony lefürdött és átöltözött a suli előtt találkozott Pepperrel ismét.
- Itt a kocsid? Vagy az enyémmel menjünk? - kérdezte Tony a parkoló felé indulva.
- Tudod, nem minden 19 éves tininek van autója. - Pepper a fejét rázta, de a mosolyt továbbra sem tudta eltűntetni az arcáról. Egyszerűen boldognak érezte magát, hogy ismét Tony-val lehet. Igyekezett ennek nem nagy feneket keríteni, hiszen a fiú és ő csak barátok.
- Hát. Most egy tahó parasztnak érzem magam. - Tony megrántotta a vállát és kinyitotta a kocsi ajtaját Peppernek. Miután Pepper beült, Tony a vezetői üléshez ment és ő is helyet foglalt. Éppen beindította a kocsit, amikor csörögni kezdett a telefonja. Amint Tony meglátta a kijelzőn Rhodey nevét, gyorsan kinyomta. A telefonját csatlakoztatta az autóhoz, így legalább nem terelte el semmi a figyelmét a vezetésről.
- Miért nem vetted fel? - kérdezte Pepper.
- Ha ezt felvettem volna, abból csak a baj származna. - rázta meg a fejét Tony.
- Uram, James Rhodes kereste telefonon. - Jarvis gépies hangja annyira meglepte Tony-t, hogy majdnem lefullasztotta az autót. Pepper nagyokat pislogva nézett Tony felé.
- Ez meg mi a franc volt? És miért hívott uramnak?
- Ő itt Jarvis.. az én.. nem is tudom..
- Én egy Mr. Stark által kifejlesztett mesterséges intelligencia vagyok, Ms. Potts.
- Honnan tudja a nevem? Apád azt is beleprogramozta miközben kifejlesztette? Ez azért elég fura, nem is ismer.. - Pepper értetlenül nézett Tony-ra. Tony nem válaszolt, csak az utat nézte maga előtt.
- Jézusom.. - kapta a kezét a szája elé Pepper. - Ezt te csináltad! Te fejelsztetted ki Jarvist! Tony, ez lenyűgöző!
- Azért annyira nem nagy szám.. - próbálta hárítani a lány dícséretét Tony.
Éppen magyarázkodásba kezdett volna, amikor ismét csörgött a telefonja, ezúttal azonban a kocsi műszerfalán. Tony-nak ideje sem volt szólni Jarvisnak, hogy nyomja ki a hívást, Pepper felvette. A lánynak még a szája is tátva maradt, amikor Rhodey hologramja megjelent előtte.
- Mennyi ilyen menő cuccod van még? - kérdezte Pepper. Rhodey-t annyira meglepte a lány látványa, hogy hirtelen meg sem tudott szólalni. - Ezeket mind te fejlesztetted? Én.. szóhoz sem jutok, ez elképesztő. Úgy látom a kis kilencedikes Shurinak vetélytársa akadt...
Tony szíve majdnem a dupláját verte, mint átlagosan. Szinte el sem hitte, hogy Peppert érdekli a technológiája és a munkái. Soha egyetlen lány sem látott tovább a fiú pénztárcájánál, Peppert azonban lázba hozta Tony hobbija.
- Elnézést, közbeszólhatok? - szólalt meg ekkor Rhodey hologramja.
- Igen, szia! Pepper Potts vagyok. Te pedig James Rhodes ha jól hallottam.
- Rhodey. - Tony sóhajtott - Mindig a legjobbkor tudsz hívni.
- Szóval ezért nyomtál ki! - kapott a fejéhez Rhodey - Én idióta meg azt hittem, hogy meghaltál az első iskolanapodon.
- Nem jársz messze az igazságtól.. - szúrta közbe Tony, mire Rhodey érdeklődve fordult Pepper felé.
- Kérlek mondd, hogy nem keveredett verekedésbe már az első nap!
Pepper beharapta az alsó ajkát és kissé szégyenkezve nézett Tony-ra. Tudta, hogy a fiú miatta keveredett bajba és nagyon rosszul érezte magát miatta. Rhodey sem aznap jött le a falvédőről, egyből megértette, hogy a verekedés oka Pepper lehetett.
- Csak az exem.. - próbált valami értelmeset kinyögni Pepper.
- Tony, a hős! Aki imád verekedésbe keveredni, főként lányok kedvéért. Két nappal ezelőtt egy bárban verekedett össze három sráccal csak mert.. - Rhodey hangja elhallkult, amint Pepper az ölébe nézve hajtotta le a fejét. - Ó.. szóval az is te voltál.
- Most ezt úgy mondod mintha Pepper rossz hatással lenne rám. - vágott közbe Tony - Rám! Amúgy is büntetést kaptam volna valami másért szóval nem olyan nagy dolog...
- Büntetés? Meddig? - kérdezett vissza Rhodey.
- Egy hétig szertárt kell takarítanom azokkal akik szintén belekerültek a verekedésbe.
- Akkor azért voltál bent ilyen sokáig?
- Hát igen. Vagyis nem. - javította ki magát Tony. - Foci edzésen voltam.
Rhodey hátradölt az ágyán miközben nevetett és ettől egy pillanatra eltűnt az arca.
- Kösz szépen. - morogta Tony miközben leparkolt az autóval. Pepperre nézett és a lány is kuncogott.
- Bocsi! - jelent meg ismét a barátja - Csak ember nem állt még távolabb a sporttól, mint te!
Pepper még hangosabban nevetett, ezért Tony úgy döntött ideje lesz rövidre zárnia a beszélgetést.
- Nagyon örülök, hogy hívtál, egy élmény volt mint mindig, de ha nem haragszol...
- Semmi gond. - mondta James - Örülök, hogy megismerhettelek Pepper!
- Én is! - A lány mosolyogva integetett Rhodey-nak.
- Szia, Rhodes.
Amint Tony kinyomta a barája hívását, félve nézett Pepperre. A lány megint olyan aranyosan, pimaszul mosolygott Tony-ra, hogy a fiú még azt is elfelejtette miért jött át.
- Ő... ő Rhodey a legjobb barátom. - mondta gyorsan, miközben kikapcsolta a biztonsági övét.
- Honnan ismered? Az osztálytársad volt?
- Nem igazán. Sose jártam még ezelőtt suliba.. - ha Pepper meg is lepődött, nem mutatta - Apámnak sok fura ügye és dolga van egy technológia cég vezetőjeként és hát engem szinte mindenhova magával kellett vinnie miután.. szóval igen. - Tony igyekezte ekiűzni a gondolataiból anyja kedves arcát - Az egyik ilyen "dolga" közben találkoztam Rhodey-val, akinek az apja a katonaságnál dolgozott. Könnyen megértettük egymást. Hamar jó barátok lettünk.
Pepper megértően bólintott.
- Szerintem menjünk be. - kapta el Tony a tekintetét Pepperről - Még Happy azt hiszi, hogy elraboltak a suliból.
Pepper már rá sem kérdezett, hogy ki az a Happy, csak követte Tony-t. A villa láttán gyorsan próbálta összeszedni magát, mert úgy érezte, hogy ha most elkezdi dicsérni a villát, annak Tony nem örülne. "Tony-nak biztosan elege van ebből a sok giccsből. Szólnom kell Nat-nek, hogy hagyja abba Tony piszkálását a pénzhez kötődően. A fiú sokkal több ennél."
- Tony! - Happy hangja hasított bele a levegőbe, amikor beléptek az ajtón - Mégis mi a fenét csináltál eddig? Már azt hittem valami baj van! Azt hittem hívnom kell...
Happy félbehagyta a mondandóját, amint meglátta Peppert.
- Nyugi Happy. Volt egy kis dolgom suli után, meg lesz is még ezen a héten. Pepper és én a szobámban leszünk.
Tony felsietett a lépcsőn, nyomában Pepperrel és fejben nagyon hálás volt Happy-nek, amiért az nem kezdte el szekálni.
Szerencsére nem volt rendetlenség Tony szobájában, hiszen egy napja volt a szobája. Gyorsan arrébtette a gitárját és a dobozt, amit Happy-től kapott.
- Nem is tudtam, hogy zenélsz. - mondta Pepper, majd leült Tony ágyára. Tony az íróasztala melletti széken foglalt helyet.
- Nem kérdezted.
- Mert nem kerültem sorra a játékban. Még egy kérdésed van.
Tony elgondolkozott.
- Nem lehetne, hogy inkább most te kérdezel? Utána pedig megint jövök én. - Alkudozott Tony.
- Rendben. - Pepper szinte semennyit sem gondolkozott a kérdésén - Miért hitted azt, hogy nem akarok átjönni, miután láttalak az edzésen? Az a tippem, hogy megijedtél és csak valami okot kerestél rá, hogy ne jöjjek át.
- Ez egyáltalán nem így van. - mondta gyorsan Tony - Az igazság sokkal... kínosabb. Oké, szóval az exed a csapat egyik legjobb játékosa volt. Én meg még a szabályokat sem értem és nem is vagyok valami sportos. Azt hittem... azt hittem ha meglátod, hogy milyen béna vagyok nem akarsz majd velem barátkozni. Ennyi. - Tony szinte suttogta az utolsó pár szót.
- Tony.. - Pepper előrehajolt - Fényévekre vagy Eriktől minden lehetséges szempontból. De nem úgy ahogy te gondolod. Kit érdekel, hogy ügyesen dobja és kapja el azt a hülye labdát, amikor mellette egy bunkó paraszt? Mellesleg.. - a lány hajgumit vett elő a zsebéből és kontyba kötötte a haját. - Köszönöm, hogy kiálltál értem. A bárban és a suliban is. Már kétszer verekedttél miattam és az kettővel több mint kellene.
Pepper nevetett, mire Tony is elmosolyodott.
- Bárki megtette volna.
- És mégsem tette meg senki, csak te.
Tony legszívesebben a lány mellé ült volna, hogy érezze a teste melegét.
- Oké, szóval mi a második kérdésed? - kérdezte inkább, hogy elterelje a gondolatait.
Pepper a plafonra meredt és keményen gondolkozott.
-Mi a legszebb emléked a gyerekkorodból? Tudom, kicsit átírtam a játékot, mert erre nem lehet tippem, de tényleg érdekel.
Amint a kérdés elhagyta Pepper száját Tony azt hitte egy ilyen emlék sem fog eszébe jutni. Aztán a semmiből megjelent egy.
- 6 éves lehettem amikor először ültem a zongora elé. Apám valami értekezleten volt és ketten voltunk anyuval. Anyu nagyon szeretett zongorázni és megkérdezte én ki akarom-e próbálni. Kapva kaptam az alkalmon és leültem mellé. Pár percig csak néztem ahogy játszik, szinte megbabonázott, hogy anyu olyan szép hangokat tud kiadni a hangszerből. Aztán szép lassan megtanított engem is.
Tony elhallgatott és meglepve realizálta, hogy ennyire megnyilt Peppernek.
- Ez tényleg nagyon szép.
- Igen, de nem felejtem el, hogy átírtad a játék szabályait. Az én kérdésem egészen egyszerű. Kedvelsz engem? A tippem természetesen az, hogy igen.
- Ne hozz ilyen helyzetbe! - Pepper hátradőlt az ágyon és az arcát a kezébe temette. - Persze hogy kedvellek. Tetszik a humorod, szeretem, hogy mindig megnevetettsz és hogy az idióta mosoly sem tud lehervadni az arcomról. Szeretek veled beszélgetni, úgy érzem bármit megoszthatok veled és nem tartanád nevetségesnek. Szerintem nagyon sokan félreértenek téged és meg sem akarnak ismerni, de én igen. És hogy még növeljem az egód, igazán helyes is vagy.
- De...? - szólt közbe félve Tony.
- De most úgy érzem nem állok készen erre. Én nem vagyok az a lány, aki néha kapható egy alkalomra, aztán pedig végignézi ahogy ezt még egy pár lánnyal megcsinálod.
- Megértem, hogy ezt gondolod, de ez most más, Pepper. Remélem meg tudom változtatni a véleményed, mert én tényleg nagyon kedvellek.
- Én is remélem. - mondta Pepper.
- Mi az utolsó kérdésed?
- Már egyszer átírtam a szabályokat, szóval megint megteszem. És ez inkább egy kérés... Játszanál nekem egy dalt?
Tony vonakodva pördült egyet a székén.
- Ha megteszed - kezdett most alkudozni Pepper - Segítek megérteni a foci szabályait. Volt szerencsém jó párszor végighallgatni.
- Nem is tudom... - Tony a gitárjára kapta a tekintetét, majd vissza a lányra - Mit játszanék?
- Bármit.
Tony sóhajtva felállt és magához ragadta a gitárját. Visszaült a székbe és pengetni kezdte a hangszert.
- Ezt a dalt tegnap írtam.
- Szóval én hallom először? - Pepper Tony felé fordult és büszkeség csillogott a szemében.
- Valami olyasmi. Még egyik dalomat sem hallotta senki. Ennek az a címe, hogy a vörös árnyalatai.
Peppernek tátva maradt a szája, de mielőtt szólni tudott volna, Tony kezében újra felcsendült a gitár. Pár hang után énekelni kezdett.

Villogó fények közt ártatlan mosoly,
Az élet egy kék ruhában mellém sodort.
S ne áltassunk senkit kérlek,
A te szavaidon kívűl semmit sem értek.
A vörös ezer árnyalata te vagy,
A szívem vesztesként mindent felad.