our eclipse

Part 8

Gyógynövénytanon egy ritka bogyót kellett szednünk, aminek ha hozzáérünk a leveléhez, elnyom minket az álom. Mondanom sem kell, nem lepődtünk meg, amikor az első tíz perc után Neville ájultan esett össze.

Felajánlottam, hogy felkísérem a félig ébredező fiút a gyengélkedőre. Bimba professzor örült a segítségemnek de úgy gondolta, nem bírok el egyedül a fiúval ezért megkérte Blaiset, hogy tartson velünk.

- Nem értem, miért a mardekárba osztottak be. Hogy lehetsz ilyen kedves? Főleg egy griffendélessel.- fintorgott Blaise és közben a dülöngélő fiú válla alá nyúlt, hogy megtartsa.
- Legalább nem kell végighallgatnom az unalmas gyökerek történetét. - forgattam a szemeim.
- Ez az indok pont elég. Már nem kételkedem. - nevetett fel és egy pillanatra elengedte Nevillet, akinek pont ennyi kellett, hogy hatalmas csattanással a hátára boruljon.

Blaissel egymásra néztünk és egyből kitört belőlünk a nevetés. De jobb lesz, ha valahogy összeszedjük a fiút, mivel az órának nemsokára vége lesz és nem hiszem, hogy Bimba professzor örülne, ha így lát meg minket. Vagy akárki más. Most őszintén... Két ördögien kacagó mardekáros és egy -mostmár- teljesen kiütött griffendéles. Kívülállóként én is félreérteném a helyzetet.

- Te tudtál róla? - kérdeztem rá hirtelen, mikor visszafele sétáltunk a gyengélkedőről. - Astoria betegségéről.
- Igen. - sóhajtotta Blaise és kezével átkarolta vállamat.

Nem esett rosszul, sőt egyáltalán nem zavart az érintése. Jó érzés, hogy végre van egy barátom. Hosszú idő óta tényleg van valaki akire számíthatok. Dracon kívűl.

- Figyelj, Hercegnő! Előtted... Szóval, mielőtt Draco megtette a szükséges lépéseket irántad, ő és Astoria nagyon közel kerültek egymáshoz. Mondhatnám azt is, hogy kitúrt a helyemről. Vagyis legjobb barátok lettek. Szüksége van Dracora és ezt te is tudod. Ne legyenek kétségeid, Malfoy nem érez semmivel sem többet iránta. - nyugtatott.
- Mióta lettél te ilyen bölcs? - húztam félmosolyra a számat.
- Néha én is meglepődök magamon. - gondolkodott el, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Khmm! - hallottunk meg magunk mögött égy mély köhintést, mire Blaise elengedte a vállam és hátrapillantottunk. - Azt hittem, gyorsabban végeztek Longbottommal. - mondta kimért hangsúlyban Draco.
- Beszélgettünk. - fordultam teljesen felé és közeledni kezdtem hozzá, mikor megláttam a háta mögött Astoriát és gúnyosan rámosolyogtam, majd egyből meg is bántam és elöntött a bűntudat. Nem úgy volt, hogy kedvesebb akarok vele lenni?

- Remélem kidumáltátok magatokat, mert nekem is beszédem van a barátnőmmel! - hangsúlyozta az utolsó szót, mélyen Blaise szemébe nézve.
- Haver, ne csináld már! Jó csaj meg minden de... A tied! És én teljesen tisztában vagyok ezzel. Csak gondoltam, lehetne neki egy barát-barátja. Szüksége van rám! - húzta mosolyra a száját és rám nézett, mire én visszamosolyogtam és bólintottam.
- Draco, ő a legjobb barátod, rá nem kell féltékenynek lenned. - léptem közelebb hozzá. - Te pedig a szerelmem vagy. - suttogtam fülébe. - És ezen semmi sem változtat! - nyomtam egy csókot a szájára.

- Akkor bizonyítsd be! - suttogta ajkaimra, mire én elégedetten elmosolyodtam, de eltávolodtam tőle.
- Ezzel várhatunk, Drágám. Most más dolgom van. - néztem a háta mögé, Astoriára, mire a lány összeráncolta szemöldökét és egy kisebb mosolyra húzta száját, amit szerintem sosem fogok megszokni.
- Ugye nem akarod bántani? - kérdezte Draco alig hallhatóan, én pedig nehezen bírtam visszafogni a nevetésem és megráztam a fejem.

- Gyere, Malfoy! - intett felé Blaise. - Szükségük van egy kis lányos csevelyre. - mondta és bíztatóan rám bólintott.

Draco mintha megérezte volna, hogy nem akarok balhét mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra és figyelmesen hallgatni kezdte hevesen mesélni kezdő barátját. Egy darabig néztem a távolodó alakjukat majd vettem egy mély levegőt, összeszedtem a gondolataimat és a lány felé fordultam.