our eclipse

Part 12

Sötétség. Nem látok semmit. Nem érzékelek semmilyen fényt. Mintha eltávozott volna belőlem az élet. Nem tudom mozgatni testrészeim. Szemeim csukva vannak. Próbálom kinyitni őket de nem megy.

Tompa hangokat hallok. Valaki beszél, de nem tudom, hogy ki és nem tudom, hogy mit. Újra erőt veszek magamon és megmozdítom lecsukott szemhéjaim. A hirtelen elém táruló éles fény miatt azonnal visszacsuktam. Jobb kezemen egy erős szorítást érzek. Az eddig tompa hangok kiélesedtek.

- Asterin. Asterin, kérlek! Kelj fel! - mondta.
Most én szorítottam meg enyhén a jobb kezem, majd nagynehezen kinyitottam szemeimet és megláttam a gyengélkedő falait.
- Felébredt! - kiáltotta el magát Draco és az arcom után nyúlt, mire én elhúzódtam tőle. Döbbenet suhant át az arcán és csalódottan visszahúzta kezét, de nem szólt semmit.
- Mi a... Mi történt? - levegővételem egyre szaporább lett. - Semmit sem értek! - akadtam ki és kihúztam a kezem a szorításából.

- Édesem, semmi baj! Itt vagyok veled! - húzta halvány mosolyra a száját. - Minden rendben lesz!
- D-Draco... - és akkor hirtelen beugrott valami. - Mi van Pitonnal? Rájött, hogy mi voltunk a prefektusi fürdőben? Bajban vagy? Mondj már valamit! - estem kétségbe, amint megláttam szomorú arcát.
- Drágám... Ez már három hete történt. - a szívem kihagyott egy ütemet.
- Mi? - böktem ki végül és szemeimbe könnyek gyűltek az értetlenség és a félelem miatt.

- Miután Astoriával elmentünk a bájitalterembe, hogy beszéljünk Pitonnal, nem sokkal később Pansy rohant utánunk, hogy összeestél a Nagyteremben. Szinte mindenki körülötted állt és nézte, ahogy kipirosodott arccal reszketsz a földön. Borzalmas volt látni, ahogy szenvedsz. Piton elküldött mindenkit és Blaissel felhoztunk a gyengélkedőre. Madame Pomfrey leállította a remegésed de te nem ébredtél fel. Három hétig.

Tátott szájjal hallgattam a történetet, még levegőt is elfelejtettem venni. Megéreztem, hogy sós és forró könnyek gördülnek végig az arcomon.

- Az ápolónő szerint egy mugli dolog történt veled. A neve pánikroham. A tünetei légszomj, izzadás, reszketés, szapora szívverés. Pont, mint ami veled is történt. De én nem hiszek neki. Miért lenne neked pont egy mugli betegséged? És miért estél kómába? Nem emlékszel semmire ami gyanús lehet?
- Mire gondolsz? - látom rajta, hogy nagyon szeretne rájönni az igazságra. Engem is nagyon megrémiszt ez az egész és ha vele történt volna ilyesmi, ugyanígy reagálnék.

Ekkor a gyengélkedő ajtaja kinyílt és nagy hévvel Piton professzor sietett be rajta, egyenesen az ágyamig.

- Nagy örömmel látom, Miss Sky, hogy felébredt. Esetleg vissza tudna az emlékezni az ájulása előtti történésekre? - rohamozott meg egyből a legnehezebb kérdéssel amit ilyenkor fel lehet tenni. Kissé elgondolkodtam és törni kezdtem a fejem. - Bármilyen apró részlet fontos lehet.

Először Dracon, most pedig a professzoron látom, hogy nem mondják el az igazat. Valamit tudnak. Draconak igaza van, hogy nem mugli pánikrohamom volt, azt Madame Pomfrey meg tudta volna gyógyítani és nem estem volna kómába.

- Professzor... Ön szerint mi történt? - Dracoval egy pillanatra összenéztek. Muszáj megtudnom mi jár a fejükben.
- Tudja, Kisasszony, csak találgathatunk. Joga van tudni, hogy az ok amiért Malfoy urat és Astoria kisasszonyt az ájulása előtti percekbe magamhoz hívattam, egy eltűnt bájital. Rémesen hasonlít egy szerelem szérumhoz, de ennek a hatása mérgező.

- Szóval megmérgeztek? - esett le újra az állam.
- Ez csak egy feltételezés, és bízzunk benne, hogy téves az állítás. És, ha kérhetem, amíg az események nem tisztázódtak, az iskolatársainak ne mondjon semmit. - felelte kimérten, mire megértően bólogatni kezdtem.