our eclipse

Part 11

Reggel nyálas csókokat éreztem a nyakamon, bizsergést hagyva maguk után. Szemeimet még mindig lecsukva tartottam, számat mosolyra húztam.
- Mindig így kelts fel... - suttogtam és éreztem, hogy Draco is elmosolyodik.
- Ideje reggelizni! - mondta a fiú a kelleténél hangosabban, mire Blaise álmosan felsóhajtott és a fejére húzta a párnáját.
- Nem elég, hogy hajnalban is felkeltettetek, legalább most hagyjatok aludni! - nyafogott, mire én felé dobtam egy párnát, Draco pedig elismerően felnevetett.

Nagynehezen kikászálódtunk az ágyból és elindultunk a Nagyterembe enni. A diákok többsége már kifele jött a teremből, kivéve a Mardekárosok. Az asztalunk tele volt a későn kelő háztársaimmal. Kerestünk egy kevésbé zsúfolt helyet, én Draco mellett helyezkedtem el, Blaise pedig előttünk.

- Miért bámul titeket ilyen eszelősen Piton? - kérdezte Blaise.
Dracoval azonnal odakaptuk a fejünket és igaza volt. A professzor gyanakodva pillantott felénk, majd észrevettem a felé sétáló Astoriát. Sugdolózni kezdtek, a lány bólintott.
- Szerinted tudja? - suttogtam Draco fülébe, a kelleténél kicsit hangosabban.
- Mit tud? - kérdezett rá azonnal Blaise.
- Ez legyen a mi dolgunk. - vágta hozzá Draco és újra a tanári asztal felé vezette a tekintetét.
Blaise kérdően nézett rám, mire én megráztam a fejem, hogy felejtse el.

- Sziasztok! - jött oda hozzánk hirtelen Astoria. - Draco! - nem tudta elkerülni a figyelmem, ahogy megsimította a vállát, mire engem elkapott a hányinger és a méreg. Hiába próbálom elfogadni a lányt, ami az enyém, az az enyém. - Piton beszélni akar veled. Vagyis velünk. Mérges. - tette hozzá halkan, és mintha a hangja is enyhén megremegett volna. Újra a professzor felé néztem, de az idő közben eltűnt.

Draco sokatmondóan rám nézett és felállt. Bólintott és Astoriával elindultak a pince felé, gondolom megkeresni Pitont. Megint ketten vannak és bennem egyre csak gyűlik a feszültség. Nem tudom elfogadni, nem megy.

Gondolatmenetemet egy furcsa dolog szakította meg. Egy kesztyűs kezet éreztem meg a combomon. Felemeltem fejemet és tekintetem találkozott egy nem kívánt személyével.

- Te meg mit akarsz? - érzem, hogy a szívem őrülten dobogni kezd a mellkasomban. Miért van rajta kesztyű?
- Pontosan tudod mit akarok. - felelte, pont olyan hangosan, hogy csak én halljam.
- Azt hittem, Pansyvel vagy. - ráncoltam a szemöldököm és észrevétlenül távolabb húzódtam tőle.
- Én pedig azt hittem, hogy te Dracoval vagy. - a fiú és Astoria szorosan egymás mellett sétált ki a Nagyteremből, engem pedig elöntött a féltékenység és egy pillanatra lehajtottam a fejem.

- Mi a fasz? Nott te mégis mit csinálsz? - Blaise pont jókor szólt, mivel Theo keze lassan feljebb kezdett csúszni a szoknyám alá.
- Mi közöd van hozzá? - emelte fel rá a tekintetét.

Hallottam, hogy tovább beszélnek, de nem tudtam odafigyelni rá. A hangjukat elnyomta a hangos és egyre gyorsuló szívverésem. A mellkasom hevesen emelkedett. Tenyereim izzadni kezdtek. Lábaim remegnek. A fejem sajog. Látásom elhomályosodik, szemeim lassan lecsukódnak.

- Aster... Asterin! - hallom a kiáltásokat és érzem, hogy valaki rángatja a vállaim, mielőtt elsötétült a világ.

író: szerintetek mi történhetett Asterinnel?