our eclipse

Part 23

Drága Asterinem!

Remélem rendben mennek a dolgok az iskolában és nem unatkozol. Blaise és Pansy megígérte, hogy melletted lesznek. Amilyen makacsak, gondolom ez így is van, hacsak nincsenek.... elfoglalva. Mostanában nagyon közel kerültek egymáshoz. Jó látni, hogy végre megjött az eszük.
Ami pedig téged illet, vigyázz magadra. Tudom, hogy a barátaid figyelnek rád de soha nem lehetsz elég óvatos. Mindenkinek tudnia kell, hogy az enyém vagy. Viszont, ha valaki még nincs tisztában ezzel és megpróbál beszélni veled, vagy akár egy ujjal is hozzád ér, megölöm. Akárki is legyen az.
Ha bármi baj van, vagy rosszul érzed magad, írj és azonnal ott leszek.

Örökké a tied, Draco

Kedves Draco!

Nem sokan maradtak az iskolában, így nincs kivel beszélnem... Igazából jobb lesz, ha elmondom. Van valaki, jobban mondva valakik akikkel mostanában lenni szoktam. Pansyék nem nagyon örülnek neki, így gondolom te sem fogsz. Nem akarnak rosszat és különben is, tudok vigyázni magamra.
A napjaink általában egyformák. A legtöbb időmet a könyvtárban töltöm egyedül. Vagy a... testvérekkel.
A mai volt, hogy is mondjam, a legizgalmasabb napunk. Eddig.

- Két percre hagylak egyedül és máris kifogyasztottad az üveget? Ha Draco ezt látná, nagyon megbüntetne. - bökött oldalba a könyökével mindent tudóan Blaise és kivette a kezemből az italt.
A zene szólt és minden meginvitált diák táncolt és ivott. A meghívottak listájából persze kihagytuk az alsóbb éveseket, így szabadon élvezhettük a buli minden percét.
- George, látod amit én?
- A Mardekár istennője teljesen részegen?
- Mit is kéne, hogy csináljunk vele...
- Titeket mégis ki a franc hívott meg? - tettem fel az egyértelmű kérdést alig pörgő nyelvvel.
- Egy buli nélkülünk? Ne viccelődj már.
- De honnan tudtatok róla? - tekintetem addig cikázott közöttük, hogy kissé megszédültem, így egy pillanatra be kellett csuknom a szememet.
- Hé, hé, hé! - kaptak gyorsan utánam, amikor teljesen elvesztettem az egyensúlyom. - Minden rendben, Hercegnő?
Kezeimet az egyik magas iker mellkasára vezettem és felnéztem rá. Erősen küzdenem kellett, hogy ne hányjam ki még a reggelimet is.
- Ne hívj így. - mondtam, miközben eltűrtem a szemem elől a mostanra már kócos hajamat. - Én Draco hercegnője vagyok.

Tartottunk egy kis összejövetelt azon kevés diákok számára, akik itt maradtak. Hogy jobban megismerjük egymást. Persze, engem nem igazán érdekelt mások élete az enyém viszont annál kíváncsiabbá tette őket.

- Jobb lesz, ha felvisszük a szobájába. - az egyik testvér a derekam köré fonta a karját és úgy kezdett el terelgetni.
- Nincs szükségem segítségre. - jelentettem ki makacsul, de amikor megéreztem a belőlem előtörő újabb hányás adagot, belekapaszkodtam a fiúba, mire az elnevette magát.
- Kezelhetetlen vagy. - vezetetett a szobámba még mindig derűsen kacarászva.
Az ikre nemsokára csatlakozott hozzánk és hozott nekem valamiféle zöld turmixot, ami mondása szerint segíteni fog rajtam. Pár perc múlva már tényleg nem éreztem késztetést, hogy vécé fölé hajolva töltsem az este további részét.
- Miért pont Malfoy? - tört elő a kérdés Fredből. Kezdem észre venni az apró vonásokat amiktől meg tudom őket különböztetni.
- Miért jobb ő, mint bárki más? - folytatta a kihallgatást a testvére.
- Igazából... Visszagondolva, nem volt más választásom. - előtörtek az emlékeim arról a bizonyos nyári estéről, és elmosolyodtam. - De nem is kell, hogy legyen. Szeretem őt és ez így is marad. - ahogy rá gondoltam, egyből pirosság szökött az arcomra.
- Nem gondolod, hogy nagyon erőltetett?
- Mármint, hogy mással milyen lehet a kapcsolat.
- Elvégre Malfoy eléggé erőszakos tud lenni.
- Mióta érdekel titeket ennyire az életem?
- Szimplán meg akarunk ismerni. Semmi rossz hátsószándék. - vágták rá egyszerre. Azt hiszem sosem fogom megszokni ezt az ikres, befejezik egymás mondatát, egyszerre beszélnek dolgot.

Egyáltalán semmi okod az aggodalomra. Remekül megvagyunk. Remélem te is hasonlóan vagy és az otthoni dolgok is rendben vannak. Vigyázz magadra!

Szeretlek, Asterin

Író:
Ez a rész kicsit másmilyen lett, mint amiket eddig megszokhattatok. Remélem érthető és tetszik is nektek.
U.i: Az utóbbi időben nagyon lecsökkent a kommentek száma. :(
~B