our eclipse

Part 27

Ahogy feleszméltem, egy teljesen ismeretlen szobában találtam magam. Az ikrek még mindig szorították a kezeim és a porfelhőtől mindhárman köhögni kezdtünk.
- Asterin! - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Apa? - néztem egyenesen rá és odafutottam hozzá, majd szorosan megöleltem. - Hogy kerülsz ide? És egyáltalán mi ez a hely? - ekkor néztem körbe és egy esedező, zsúfolt kis szobát vettem észre.
- Oh, hát megjöttetek, Drágáim! - jött oda hozzánk egy vörös hajú, tömzsi nő. - Biztos te vagy Asterin! Milyen gyönyörű lány vagy! Én Molly Weasley vagyok, de szólíts csak nyugodtan Mollynak! - arcán széles mosoly terült szét.
- Örülök! - mosolyogtam én is kicsit kellemetlenül, mivel egyre több vörös fej jelent meg körülöttünk. - De mégis miért vagyunk itt? - néztem újra apámra.
- Biztosan éhes vagy! Kész a vacsora, majd az asztalnál szépen mindent megbeszélünk! - terelt mindenkit az étkezőbe a nő.

Feszengve leültem az egyik üres helyre. George és Fred ültek le mellém. Egy szemforgatás után már kijjebb is húzódtam, hogy elüljek onnan amikor Fred a kezét a combomra helyezte ezzel ülve tartva engem.
- Jó helyed lesz itt. - tekintetét rám se emelte.
Sóhajtottam egy nagyot de nem mozogtam tovább.
- Szóval? - néztem kérdően a velem szemben ülő apámra, magyarázatot várva.
- Még ősszel küldtem neked egy levelet, emlékszel? - bólintottam. - Megemlítettem, hogy anyáddal összetűzésekbe kerültünk. Vagyis, összevesztünk. A saját nézeteit helyezte minden elé. Ezt szóvá is tettem, mire kiabálni kezdett. Az lett a vége, hogy elküldött.

- Bradley édesapáddal már rég óta ismerjük egymást. A Mágiaügyi Minisztériumba ugyanabban az évbe kerültünk be. - szállt be a beszélgetésbe a legidősebb Weasley is.
- Szóval megkerestem Arthurt. A családja biztosította a helyemet amíg a dolgok nem rendeződnek. - folytatta apám.
- Értem! - bólogattam.
- Egy részletet kihagyott, Mister Sky! - szólalt meg mellettem George.
- Jobban mondva, kettőt. - tette hozzá Fred, mire a többiek felnevettek.
- Mire gondoltok? - néztem körbe összezavarodottan.

- Apukád küldött nekünk is egy levelet, amiben megkért rá, hogy próbáljunk meg összebarátkozni veled, ha már nálunk fogtok lakni. - szemeim kikerekedtek. Így teljesen összeállt a kép. Hogy mit miért csináltak. Közel akartak hozzám kerülni, de nem jól sült el.
- Ohh. - ennyit tudtam kinyögni.
- Megkértem őket, hogy az őszi szünetben is maradjanak veled. Meg persze, hogy figyeljenek rád. Sok mindenről beszámoltak nekem, amit hálásan köszönök nektek, fiúk! - mosolygott rájuk.

A vacsora további részében kevésbé fontos témákról beszélgettünk. Mint például az iskoláról vagy a szülők munkájáról. Csendben ültem a helyemen és a desszertem kapargattam a tányéron. Egyáltalán nincs étvágyam. Apám is szóra hozta, de Molly megígérte, hogy majd felhizlal amíg náluk vagyunk. Nagyon elálmosodtam és ásítottam egyet.
- Asterin, Kedvesem, biztosan fáradt vagy már! - simította meg a hátamat az asszony. - Fred és George majd felkísérnek a szobádba! Igaz fiúk? Mozogjatok! - hangulata hihetetlenül gyorsan váltott kedvesből mérgessé. Halkan felnevettem, ahogy az ikrek megrezdültek.

Sok-sok lépcső megmászása után beértünk egy vékony falú, egyszerű, kicsi szobába. Két ágy volt benne, egymással szemben a fal mellett.
- Szóval, ez a ti szobátok? - kérdeztem.
- Mostmár a mi szobánk. - kacsintott rám Fred.
- Összetoljuk az ágyakat és tökéletesen elférünk hárman is egymás mellett. - vigyorgott George.
Elakadt a szavam, amikor egy lépessel közelebb jöttek. Reflexszerűen kezdtem én is hátrálni.

- Fiúk! - nyitott be a szobába az anyjuk. - Nem megmondtam, hogy a kanapén alszotok? - fenyegette őket, mire azok összenéztek, majd elhopponáltak, gondolom a nappaliba. - Ne aggódj, Drága, sosem hagynám, hogy két ilyen kiéhezett tini fiú rád vetesse magát! - fogta közre az arcom és szélesen elmosolyodott.
- Köszönöm, Missis Weasley! - viszonoztam gesztusát.
- Oh, ugyan már, szólíts csak nyugodtan Mollynak! Na, pihenj csak le, holnap hosszú napod lesz! - mondta, majd egyedül hagyott a gondolataimmal.

Rendbe szedtem magam és elhelyezkedtem az egyik ágyon. Csak a Hold fénye világította be az apró szobácskát. Automatikusan a bal kezemhez nyúltam, de nem volt rajta a smaragd gyűrűm. Fojtogató érzés kapott el, ahogy visszagondoltam arra a napra, amikor hozzávágtam Dracohoz. Ő az ikrek miatt hagyott el és én most hozzájuk költöztem. Elég irónikus, nem?

Becsuktam a szemeimet. Gondolataimba újra megjelent a szőke hajú fiú. A fiú aki mindezek után is a mindenem. Ez soha sem fog változni.

Nélküle a lelkem üres.

A (z)űr amit okozott.

Ez a rész nem lett túl izgalmas, sem hosszú. De azért remélem, hogy tetszik.
Szavazzatok és kommenteljetek! <3