our eclipse

Part 16

- Asterin! - kiáltott fel a Mardekár asztalánál ülő Blaise, mikor észrevett minket. - Veled meg mi történt?
- Ennél feltűnőbben nem lehetne? - szúrtam le és levágódtam mellé. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, amikor realizáltam, hogy minden szem rám szegeződik. Ellenben Draco büszkén ült le mellém, átfogta derekam és egy puszit nyomott az arcomra.

- Mit csináltál vele? - kérdezősködött tovább Blaise.
- Megjelöltem. - rántotta meg a vállát Draco, kijelentésére félrenyeltem a vizemet és enyhén köhögni kezdtem, kipirosodott arccal. - Mindenki tudja, hogy ő az enyém.
- Azt mondtam, vigyázz rá, nem azt, hogy foltozd be a csuklóját és a nyakát, meg még Merlin tudja milyét.

Ha valaki külső szemmel nézne rám, és nem tudná, hogy Draco ural engem, biztos azt hinné, hogy jó alaposan összevertek. A csuklóim, a nyakam, a mellkasom, sőt még a combjaim is tele voltak Draco jeleivel. Egyáltalán nem bántam, inkább élveztem. A figyelmet, ami miatt ezt kaptam, sokkal inkább utáltam.

- Draco! - hallottam meg a hangot, amire most legkevésbé volt szükségem.
- Astoria, szia! - mosolygott rá Draco és engem elengedett, amit furcsálltam.
- Lesz utolsó órád? Arra gondoltam, járőrözhetnénk együtt a harmadik emeleti folyosón. - kérdezte a lány, mire én tágra nyílt szemekkel néztem össze Blaissel.
- Azt hittem, együtt töltjük a délutánt. - szólaltam meg halkan.
- Muszáj mennem. Majd este kárpótollak, Hercegnőm! - suttogta fülembe, majd egy gyors csókot nyomott számra és meg sem várva válaszom, felpattant és elindultak Astoriával.

- Este nem fog tudni kiengesztelni.
- Hogy lehet ilyen jó a hallásod? - nevettem fel. - De miért?
- Mikor kiderült, hogy Theo meg akart téged kúrni akkor Pansyvel volt együtt. Most egész nap a szobájában van és fel kell vidítanunk. - éppen szólásra nyitottam volna a számat de Blaise folytatta. - És nem, nem fogok egyedül menni.
- Mivel ilyen jó barát vagyok, legyen. - sóhajtottam. - De mégis mit akarsz csinálni? Hogy lehet egy Pansy féle lányt felvidítani?
-  Két féle módszer van. De mivel nem fogom megbaszni, marad a Lángnyelv Whisky.

Kijelentésére elmosolyodtam, majd felálltunk és elindultunk a klubhelyiségbe. Talán mégsem lesz olyan rossz estém. Nincs olyan Mardekáros aki nemet mondana egy iszogatásra. Igaz, hogy Parkinsonnal de ha alkohol van a szervezetembe el fogom tudni viselni a jelenlétét. Csak az a kár, hogy Draco nem lesz velünk.

- Hahó, Pansy! - nyitott be a szobájába Blaise, kezében a Whiskys üveggel.
- Mit akartok? - ült fel az ágyában, szemeit alig bírta nyitva tartani és pirosak voltak a sírástól, legalábbis én azt hittem, hogy attól.
- A suliban csinálod? Most komolyan? Nem elég a pia? - nem értettem miről beszél Blaise és ezt szóvá is tettem.
- Micsodát? - kérdeztem.

- Dohányoztál már, nem? - nyúlt be az éjjeliszekrénye fiókjába Pansy és kivett belőle egy dobozt.
- Igen. - emlékeztem vissza Draco nyári bulijára.
- Akkor ez nagyon tetszeni fog. - mondta és kivett a dobozból egy szálat.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - szólalt fel Blaise.
- Most mi bajod van? Te is imádod, ne tagadd!
- Miért, mi ez? - furcsálltam és a kezembe véve nézegettem a dohányhoz nagyon hasonló de mégis különös szálat.

- Egy mugli tudatmódosító szer. Fű, de nem gyep. Na, gyerünk, próbáld ki! - nyomott a kezembe egy öngyújtót.
- Draco nem fog örülni. - nézett rám Blaise.
- Draco nincs itt! - ütötte meg a karját Pansy és várakozva nézett rám. - Amiről nem tud, az nem fáj neki.