our eclipse

Part 13

Madame Pomfrey még bent tartott egy napig, majd mikor biztosítottam róla, hogy nem leszek rosszul, kiengedett. Draco nem engedte, hogy nélküle menjek bárhova is, ezért vele együtt lépkedtem végig a folyosón.

- Annyira örülök, hogy jól vagy. Minden szabadidőmben veled voltam és beszéltem hozzád, pedig tudtam, hogy nem hallod. Beszöktem és veled aludtam. Kétségbe voltam esve, annyira féltem, hogy elveszítelek. Szeretlek, Asterin!
- Én is szeretlek, Draco!

- Asterin! - kiáltott fel Blaise, mikor beléptünk a klubhelyiségbe és rohanni kezdett felém, hogy megöleljen. Kissé kényelmetlen volt az érintése, ezért enyhén összerezzentem.
- Nekem is hiányoztál! - nevettem fel zavartan.

Elengedett és ekkor néztem körül a többieken. Minden szem rám szegeződött. Több döbbent, vagy akár félelemmel teli arcot láttam, de akadt olyan is aki enyhén mosolygott. A fiúk hálókörzetébe vezető lépcsőn megláttam Theodoret. Felém kapja tekintetét és mélyen a szemeimbe néz.

Draco a kezem után nyúl de én elhúzom tőle, majd észbe kapok, felé fordítom fejem és a fülem mögé tűrök egy kósza tincset. Látom, hogy ő is Theot nézi.
- Felkísérlek a szobádba. - jelentette ki és elindult az említett helyiség felé.

Blaise is megfogta az egyik táskám, mire Draco kérdőn nézett rá.
- Na azt már nem! Nekem is ugyanolyan fontos, mint neked! Nem hagyhatom egyedül veled, a végén még ennél is több sérülést okozol neki. - kacsintott ránk, mire az én arcom kipirosodott, Draco pedig a szemét forgatta.

Mint kiderült, a fiúk minden fontos kelléket összepakoltak és áthordták a gyengélkedőre, hátha szükségem lesz valamire. Most is szépen megágyaztak nekem, hogy le tudjak pihenni. Hiába akadékoskodtam, hogy nincs szükségem ilyen szintű gondozásra, ragaszkodtak hozzá.

- Azt hiszem, lefürdök. - mondtam, miközben összeszedtem a tusoláshoz szükséges dolgaimat. Draco felpattant és elindult a fürdőszoba felé. - Édesem, egyedül is boldogulok. - szóltam rá.
- Asterin... - lépett közelebb hozzám, mire én automatikusan hátrálni kezdtem. Az arcom után nyúlt, de én elfordítottam a fejem. - Blaise menj ki. - a fiú egy pillanatra elgondolkodott, majd szó nélkül felállt és magunkra hagyott. - Mi a baj?

A szívem hevesebben kezdett verni és a légzésem is felgyorsult.
- Nincs semmi baj. - tekintetemet a földre szegeztem.
- Ne most kezd ezt. - mondta és meg akarta simítani a karom de elhúzódtam tőle. - Miért nem engeded, hogy hozzád érjek?

Egy dologra teljesen tisztán emlékszem az ájulásom előttről. Méghozzá Theodorerra. Nem titkolhatom el ezt Dracotól örökre, az neki se és nekem sem lenne jó.

- Theo. - suttogtam alig hallhatóan. - Felejtsd el! - szabadkoztam azonnal, mikor megláttam az ökölbe szorított kezeit.
- Theodore? Theodore Nott? Mit csinált? Bántott téged? Hozzád ért? - emelte fel kissé a hangját, mire összerezzentem.
- Draco, kérlek... - szorítottam össze a szemeimet.
- Válaszolj baszki! - üvöltött rám.
- Hozzámért... És célozgatott. - sóhajtottam és próbáltam összeszedni magam, hogy ne remegjen meg a hangom, de ahogy visszagondoltam az érintésére elkapott a hányinger és a szégyen. - De ez semmiség, biztos csak én reagálom túl. - nyugtattam de még én sem hittem magamnak.

- Mond el, hogy mit csinált. - nézett a szemeimbe és láttam rajta, hogy próbál nem kiabálni. Vettem egy mély levegőt és a padlóra szegeztem tekintetem.
- Mielőtt elájultam a combomat simogatta és utalt rá, hogy mit akar velem csinálni. - hangom akadozni kezdett.
- Várj... Hogy mi? - szemöldöke homloka közepéig szaladt fel, szemei kikerekedtek.

Szólásra nyitottam a számat de Draco kirohant a szobából.
- Hová mész? - kiáltottam és utána indultam.
- Beszélnem kell Pitonnal. - nézett vissza rám sokatmondóan.