our eclipse

Part 24

- Asterin Sky! - rontott be a szobámba nagy hangoskodással Blaise, ezzel felkeltve engem és a földön fekvő... ikreket?! Megdörzsöltem a szemeimet, hátha csak képzelődök, de nem. Nem tévedtem. Valóban ott feküdtek, halkan szuszogva. - Te velük aludtál? - sokkolt le az ajtóban sötét bőrű barátom.
- Mi? Nem! Én csak... egy szobában velük. - a fejemet fogtam, mivel iszonyatosan fájt a tegnapi nap után.
- Mindegy, most szedd össze magad, mert Draco hamarosan itt lesz. Ne kérdezz semmit! - mondta, mikor meglátta kikerekedett szemeim. - Csak csináld! Ezeket meg, - mutatott a földre. -  küld el! - mondta és magunkra hagyott.

- Mi a... Mi történt? - szólalt meg az álmos reggeli hangján Fred, szemét még mindig csukva tartva.
- Kussoljatok, aludni akarok. - nyöszörgött George.
- Mire visszajövök, tűnjetek el! - szóltam rájuk és felkapkodtam a szükséges cuccaimat, majd berontottam a fürdőbe.

Mégis mi történt tegnap? Hogy jutottam fel a szobámba? Mit keresnek ezek itt? De a legfontosabb... Draco miért jön az iskolába?
Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal léptem be a zuhany alá, hogy kicsivel tisztábban tudjak gondolkodni. Rendbe szedtem magam és reménnyel telve, hogy eltűntek az ikrek, léptem ki a mellékhelyiségből.

- Megmondtam, hogy ne legyetek itt! - emeltem fel a hangom amikor megláttam, hogy mindketten nyugodtan ülnek az ágyamon, de érkezésemre felpattantak. - Csak hagyjatok már végre békén! - mondtam és kiléptem az ajtómon.
- Ne mond, hogy nem élvezted az estét. - egy pillanatra megtorpantam majd feléjük fordultam.
- Tegnap este nem történt semmi! - szögeztem le és a klubhelyiségemhez vezető lépcsőn kezdtem lépkedni.
- Élj csak tévhitben, Hercegnő! - jöttek még mindig utánam. Megforgattam a szemeimet és feléjük mutattam a középső ujjam.

- Nem látjátok, hogy nincs szüksége a társaságotokra? Elég volt belőletek. Tűnjetek el. - szólalt meg valaki a kanapén ülve.
Az ikrek összenéztek és szó nélkül, mosolyogva kisétáltak. Értetlenül néztem utánuk, de örültem, hogy megszabadultam tőlük. Megrántottam a vállam és leültem a fekete hajú lány mellé.
- Köszi.
- Csak menjünk a Nagyterembe. A fiúk már várnak. - nézett rám Pansy és felállt az ülőgarnitúráról. Követtem mozdulatait és elindultunk reggelizni. - Akarom tudni...?
- Hidd el, én sem értem. - sóhajtottam.
- Mindegy, amúgy sem akartam végighallgatni a felesleges magyarázkodásod. Semmi értelme. - fojtott el egy mosolyt a lány.
- Tudom. - nevettem fel.

A terembe belépve megcsapott az ismerős süti illat. Szemeim a Mardekár asztalhoz terelődtek, amikor megláttam a szőke, selymes hajkoronát, elmosolyodtam és a szívem hevesebben kezdett verni. Majd megláttam valakit akitől egyből lehervadt a mosoly az arcomról. Pansy megragadta a karom és odahúzott hozzájuk.

- Draco! - vigyorgott rá. - És Astoria! - a lány nevét gúnyosan mondta ki. - A barátnődnek nem akarsz köszönni?
- De, ami azt illeti beszédem van vele. - fonta keresztbe a karjait maga előtt.
- Hogyne! - mosolyogtam ironikusan. - De persze csak akkor, ha nem vagy túl elfoglalt. - szemeimet végigfutattam a szorosan mellette álló, barna, hosszú hajú lányon.

Draco körbefogta a csuklóm és az egyik seprűtartóba húzott be.
- Már megint mi bajod van? - forgattam a szemeim.
- Kik az új barátaid? - tért rá a lényegre.
- A Weasley ikrek. - sóhajtottam. Élesen beszívta a levegőt és kezeit ökölbe szorította.
- Szerinted így kell viselkedni a barátoknak? - emelte fel a hangját.
- Hogy érted ezt?- ráncoltam a szemöldököm.
- Astoria mindent elmondott. A bulit, hogy ittatok és, hogy mennyire közel kerültetek egymáshoz a patkányokkal.
- Persze, hogy Astoria. Mindig Astoria! Lassan már azt érzem, hogy ő fontosabb neked, mint én.
- Ő legalább nem csalna meg egyszerre két fiúval is! - kiáltott rám.

- Ezt is ő mondta neked? - halkítottam magamon, de a düh egyre inkább fokozódott bennem és azt éreztem, hogy bármelyik pillanatban meg tudnám fojtani a lányt.
- Reggel velük sétáltál ki a szobádból és a tegnap estéről beszéltetek. "Ne mond, hogy nem élvezted." - idézte Fredet.
- Te hiszel Astoriának? Nem bízol a saját barátnődben? - erősen próbáltam visszatartani a sebesen előtörni készülő könnyeimet.
- Talán jobb lenne nekem olyan barátnő nélkül, mint te! - kiáltott rám teljesen kikelve magából. Eddig bírtam visszafogni magam, könnyeim hangtalanul folyni kezdtek, a szívem meghasadt. Amikor rám emelte tekintetét megbánást láttam az arcán.
- Igen, Draco? - hangom megremegett. A smaragd holdgyűrűmet, amit nyáron kaptam tőle és mindig hordtam, lehúztam az ujjamról és hozzávágtam. - Legyen így!
- Asterin, várj! - szólt gyengédebben és a karom után nyúlt de én azonnal elhúzódtam és úgy tettem, mintha meg se hallanám.

Emelt fővel, könnyekkel teli vörös szemekkel, és darabokra hasított szívvel léptem ki a tárolóból.

Író:
A rész írása közben nekem is meghasadt a szívem.
Ha tetszett és szeretnétek a folytatást szavazzatok és írjátok le kommentben a véleményeteket!
Remélem nem okoztam nagy csalódást!
~B