our eclipse

Part 14

Dracoval és Blaissel rohantunk a bájitalterem felé, hogy beszéljünk a professzorral. Jobban mondva, ők futottak és pedig csak próbálkoztam és Draco sem hajlandó elmondani, hogy miért olyan fontos ez.

- Tanár úr! - emelte fel a hangját Draco, miután szó szerint beestünk az ajtón.
Piton szemében egy pillanatra aggodalom csillant fel amit hamar leváltott a megvető és értetlen pillantás.
- Mondják. - felelte végül és visszafordult az üstje felé.
- Az eltűnt bájitalról lenne szó. - mondta Draco, mire Piton egy pillanatra megállt, majd az asztalánál lévő székekre invitált minket. - Mindent tudni szeretnénk róla.

- Mint mondottam már, rendkívül hasonlít egy szerelem szérumhoz, de a hatása mérgező.
- Hogyan kell a szervezetbe juttatni? - sürgette a mindig lassan és kimérten beszélő professzort.
- Ez egy igen érdekes és ritka módszer, nem olyan, mint a hagyományos, szájon át történő adagolás.
- Mondja már! - fakadt ki Blaise, de azonnal meg is bánta, amint meglátta a gyilkos pillantást.
- Bőrön át történik a felszívódása, ezért kell nagyon óvatosan bánni vele.

Összenéztünk a fiúkkal és tudtam, hogy mindhárman ugyanarra gondolunk.
- Tanár úr, szükségünk lenne Veritaserumra. - gonoszul elmosolyodtam, mire végre Piton is rájött, hogy mit akarunk kihozni ebből az egészből.

- Theodore Nott! - kiáltott fel Draco, mikor visszaértünk a klubhelyiségbe. A keresett személy az egyik kanapén ülve, Pansy mellett olvasott, de érkezésünkre mindketten felkapták a fejüket. - Beszédünk van veled.
- Mégis mit akartok? - kérdezte unottan, majd tekintete rám terelődött és egy pillanatra elbizonytalanodott.

- Mire emlékszel Asterin ájulása előttről? - tért a lényegre Blaise.
- Miért olyan érdekes ez? - nevetett fel zavarában, mire a fiúknak ökölbe szorult a keze és összenézve bólintottak.
Blaise lefogta Theot, Draco pedig nagynehezen beleöntötte a szájába a bájitalt. Pansynek csak sikongatni volt ideje.

- Megkérdezem mégegyszer. Mit csináltál Asterinnel? - szólt neki erőteljesebben Draco, közben újra mellém állt és enyhén átfogta a derekam, én nyeltem egyet de engedtem neki.
- Szerelem szérumot akartam neki beadni, hogy végre engem szeressen, vagy legalább engedje meg, hogy hozzáérjek, de összetévesztettem egy méreggel. Amiatt már megérte, hogy a combját simogattam és hallottam az apró sóhajait.

Ekkor Draco agya teljesen elborult és magán kívűl kezdte el ütni ököllel a fiú minden porcikáját.
- Te szemét állat! Megöllek! - üvöltötte.
Legnagyobb meglepetésemre Pansy nem próbálta megvédeni barátját, megilletődve felállt és a szobájába vette az irányt. Blaise kapcsolt és megpróbálta szétszedni a fiúkat.

- Oké, elég lesz. Szerintem már megértette. - nyugtatta Dracot.
Az eddig felgyülemlett könnyeim folyni kezdtek az arcomon. Hirtelen felindulásból Theo elé álltam és levágtam neki egy hatalmas pofont, majd, mint aki jól végezte dolgát, a fiúk felé fordultam, akik egy pillanatra meglepődtek, majd elismerően kitört belőlük a nevetés.

- Ez az én barátnőm! - mosolyával teljesen elvarázsolt. Erőt vettem magamon és elé lépkedtem, majd körbefogtam nyakát, ezzel lejjebb húzva fejét, az én szintemre, ő pedig kezeit gyengéden derekamra helyezte.
- Szeretlek! - mondtam és ajkaimat az övéhez tapasztottam. Belőle kiszaladt egy elégedett nyögés, mire elmosolyodtam és mielőtt elváltam volna tőle, megharaptam alsó ajkát.
- Ezt még megbánod! - suttogta erotikusan a számra.

- Fúj, lehetne, hogy nem előttem szeditek szét egymást? Hosszú még az éjszaka. És ezzel is kezdeni kéne valamit. - mutatott Theora, mire vörös fejjel elváltam Dracotól és bocsánatkérően néztem Blaisere.

Theot elvittük Pitonhoz, hogy ő is kihallgassa. A professzor több heti büntetőmunkára ítélte, miután kiengedik a gyengélkedőről. Mert, Draco annyira összeverte, hogy Madame Pomfreynak kell ellátnia a sérüléseit.

Blaise visszament a saját szobájukba, mondván, hogy hagy nekünk egy kis teret, ha Draco megígéri, hogy vigyáz rám. Így hát, csendben fekszünk az ágyamban, összefonódott testtel. Ő simogatja hátamat és apró puszikat nyom fejem búbjára, míg én mellkasán fekszem és nyugodtan hallgatom egyenletes szívverését.

- Ugye tudod, hogy én sosem bántanálak? - suttogta, mire én felemeltem a fejem.
- Persze, hogy tudom. - mosolyogtam rá és mélyen a szemébe néztem, amik nem viszonozták a tettem. Kiéhezetten a számat vizsgálta, mire én is enyhén elnyílt ajkára vezettem tekintetem.