our eclipse

Part 17

- Most az egyszer. - mondtam, mire Pansy elégedetten elmosolyodott Blaise pedig megforgatta a szemét és minden mindegy alapon ő is kivett egy szálat.

A számba vettem a füvet és meggyújtottam az öngyújtóval. Mélyen beleszívtam a káros anyagba és különös érzés fogott el. Nem olyan, mint amilyen nyáron volt. Sokkal, de sokkal jobb. Nyugodtság áradt szét a testemben. De egyenlőre semmi különöset nem tapasztaltam.

- Milyen érzés? - sürgetett Pansy.
Ráemeltem tekintetem de, mintha mindezt lassítva tettem volna meg. Kissé meg is szédültem. Az agyamra köd telepedett, látásom elhomályosodott és szemeimet alig bírtam nyitva tartani. Akaratlanul is elmosolyodtam.
- Nagyon jó! - suttogtam és a hátamat nekidöntöttem Pansy ágyának.
- Megmondtam, hogy tetszeni fog!

Mindhárman egyre többet szívtunk, miközben a Whisky is fogyni kezdett. Idő közben felszabadultabbak és boldogabbak lettünk. És kiderült, hogy Pansy sem olyan rossz társaság, mint hittem.

- Egyébként... Nem is szerettem Theot. - mondta és beleszívott a cigijébe. - Csak jó volt vele baszni. - fújta ki a füstöt, majd elnevettük magunkat.
- Akkor... - nehezemre esett a beszéd és sóhajtva a földre feküdtem. - Kit szeretsz?
- Ezt itt! - mutatott rá a dobozra, amiben a csodákat tartotta, és újra felnevettünk.

Ezekben a percekben minden apró dolgon mosolyogni tudtunk és sok idő után úgy éreztem, hogy végre teljesen felszabadultam. Elvesztettem minden gátlásom és jól éreztem magam.

- Ez a cucc... - Blaisenek is hasonlóan nem pörgött a nyelve. - Annyira kanossá tesz. - próbálta komolyan mondani, de mikor meglátta értetlen és nevetséges arckifejezésünket, nem bírta visszafogni magát.
- Az az igazság, - kezdte Pansy, majd mielőtt folytatta volna, lehúzott egy kis alkoholt. - hogy engem is!
- Ezen könnyen tudtok segíteni. - megpróbáltam felállni, de teljesen elvesztettem az egyensúlyom és inkább csak fetrengés lett belőle.

Blaise kinevette szerencsétlenkedésem, majd felhúzott a földről, én belekaroltam vállába.
- Védekezzetek. - suttogtam volna fülébe, de kissé hangosra sikeredett.
- Túl részeg vagyok, hogy ellenkezzek. - mosolygott, majd Pansyre nézett aki megnyalta ajkait.

A fiúnak több sem kellett, meg se várta, míg én elhagyom a szobát, máris rávetette magát a lányra. Van egy olyan érzésem, hogy meg fogják bánni, de elsötétült gondolkodásom miatt inkább rájuk hagyom.

Nehezen, dülöngélve és kuncogva próbáltam visszatérni a saját ágyamba, hogy jól kipihenjem magam. Szemhéjaim alig bírtam nyitva tartani, így egy fokkal nehezebb volt a közlekedés. A szobámba beérve egyből a fürdő felé vettem az irányt. A tükörhöz érve egy piros szemű, fáradtnak kinéző, kócos hajú lány nézett vissza rám. Nem tetszett amit láttam, de az érzés ami bennem volt, felülmúlt mindenen.

- Asterin, itt vagy? - ahogy meghallottam ezt a hangot, egy pillanatra visszatért a józan eszem és beugrott, hogy Blaisnek igaza van, Draco nagyon nem fog örülni.
A legjobb ötletnek az tűnt, hogy visszasétálok a sötét szobámba, egyenesen az ágyamba és azt mondom fáradt vagyok és hagyjon aludni.
- Igen. - mondtam és óvatosan sétálni kezdtem célom felé, közben szemeimet törölgettem.

- Mi a... - hirtelen elkapta a derekam és magához rántott. - Mi van veled?
- Mi lenne? - próbáltam minél érthetőbben beszélni.
- Aster, te nélkülem ittál? - fordított maga felé. - Te be vagy állva? - emelte fel a hangját, ahogy meglátta vérben forgó szemeimet.

- Igen. - sóhajtottam és kezeimet a nyaka köré fontam. - Olyan jó illatod van! - motyogtam mellkasába.
- Szerencséd, hogy nem vagy magadnál. - mondta miközben lassan felemelt és az ágy felé indult.
- Miért? - ráncoltam a szemöldököm.
- Mert kibaszott rossz kislány vagy és meg kéne neveljelek. - szavai hallatán összeugrik a gyomrom.
- Miért nem teszed? - kérdeztem és miután letett az ágyra közelebb húztam magamhoz.
- Mert azt akarom, hogy emlékezz rá, miért remegnek a lábaid.