our eclipse

Part 22

Nem tagadom, borzasztó hosszúnak tűnik ez az egy hét. A hétvégét mindenki pihenéssel töltötte, ezzel még nem is lenne baj. De amikor elérkezett a hétfő, rájöttünk, hogy nem tudunk mit kezdeni magunkkal. Igaz, hogy mostmár vannak barátaim, így nem pontosan olyan, mint az előző években.

Éppen a könyvtárban helyezkedtem el, hogy valami értelmessel töltsem el az időmet. Belemélyedtem a történetbe amit olvastam, amikor megéreztem, hogy a mellettem lévő két hely sem maradt üresen.

- Az egész könyvtár üres és nektek pont mellém kell ülni? - nem kellett felfigyelnem ahhoz, hogy megtudjam kikhez beszélek.
- Ki nem hagynánk egy ilyen lány társaságát. - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

Éreztem, hogy a fejük egyre közelebb húzódik és ez zavarni kezdett, szóval hirtelen becsaptam a könyvet ami előttem volt és hátradőltem a székemen, hogy kérdően rájuk tudjak nézni.
- Elmondanátok végre, hogy mit akartok tőlem? - sóhajtottam.
- Boldogítani. - jelentette ki az egyik vörös nemes egyszerűséggel és a fülem mögé tűrte az egyik kósza hajtincsemet. Azonnal elhúztam a fejem de mögöttem a testvére foglalt helyet, így most hozzá dőltem közelebb.
- Ne érj hozzám! - emeltem fel a hangom.

- Malfoynak mégis engeded... - hajolt hozzám a mögöttem ülő fiú.
- Miben jobb ő, mint mi? - emelte ki az utolsó szót a másik. Borzasztóan zavar, hogy nem tudom megkülönböztetni őket.
- Én.. Öm... - zavarba ejtett a közelségük. - Mindenben?!

Az ikrek összenéztek, majd elnevették magukat.
- Ebben lenne kifogásolnivalónk. - hajolt az egyikőjük közelebb. A mutató és középső ujja hegyét a térdemre helyezte, majd lassan, lépkedve elindult feljebb, mire nekem elállt a lélegzetem és teljesen lefagytam.
Mit kéne csinálnom? Ketten vannak, ráadásul sokkal magasabbak és erősebbek nálam.

- Szünetekben még sosem láttalak titeket. Haza szoktatok menni, nem? - kezdtem el hirtelen terelni a témát.
- Mióta az arany-trió nálunk tölti a szünidőt, minket teljesen elhanyagolnak. Jobbnak láttuk, ha itt maradunk. - kezdte a mögöttem ülő.
- Meg persze, Asterin tudod, te sokkal jobb társaság vagy. - folytatta a másik.
- Kétlem, hisz nem is ismertek. - forgattam a szemeimet.
- Ezen tudunk változtatni. - vágták rá egyszerre.

- Asterin, itt vagy? - kiáltotta a nevemet egy hang, amit Madame Cvikker azonnal elcsitított. - A barátom éppen elveszett, nem várhatja, hogy csöndben kiabáljak! - akadt ki és láttam magam előtt, ahogy hadonászva beszél, mire kissé elnevettem magam.

- Azt hiszem nekem most mennem kell, - álltam fel az ikrek mellől. - egy élmény volt! - mondtam ironikusan.
- Asterin, hát itt vagy! - talált meg a hang. - Hatalmas híreim vannak! - lelkesedett be.
A testvérpárra vetettem egy pillantást, akik még mindig mellettünk ültek és nagyon figyeltek, így megragadtam Blaise karját és pár könyvespolccal arrébb húztam, hogy biztosan ne halljanak.

- Mit kerestél már megint velük? - az előbbi lelkesedése alábbhagyott.
- Majd elmondom... Mi a nagy hír? - kérdeztem.
- Kitaláltam valami nagyszerűt! Mivel nem túl sok diák maradt itt, arra gondoltam tarthatnánk egy kis összejövetelt... Ha érted mire gondolok. - kacsintott és oldalba bökött.
- Tehát leisszuk magunkat? - értelmeztem.
- Pontosan! - vágta rá. - Méghozzá ma este.
- Ma? - kérdeztem vissza, mintha nem hallanék jól. - Dehát hétköznap van.
- Jaj, Asterin, ne legyél ilyen nyuszi! Az egy dolog, hogy hétfő van, de holnap semmi dolgod, ha jól tudom. Már pedig jól tudom. Szóval ma este szépen áttolod a picsádat a fiúk hálókörletébe. - beszéde közben hevesen mutogatott amit nem bírtam nevetés nélkül.
- Hogy is mondhatnék nemet egy ilyen szép meghívásra? - ironizáltam, mire végre ő is elnevette magát.