A hűséges Hugrabugos

2. Vadászat az utolsó könyvre

Napokig csak a macska esetétől zengett a folyosó. A diákok találgattak mi vagy ki csinálhatta, de a felnőttek se voltak különbek. Többször is lehetett látni Lockhartot ahogy azt bizonygatja a tanároknak, milyen szörny lehet a tettes.

Friccs több napon keresztül próbálta lesikálni minden létező dologgal a feliratot, de úgy látszott a vörös szöveg örökre ott marad. Ezen kívül sokkal szigorúbb volt a gyerekekhez, mint eddig. Mindenkit az ellenségének tekintett és elkergetett a folyosóról. Latishát és Pamot egyszer leszidta a gondnok mert szerinte túl hangosan vettek levegőt.

-Ez az ember nem komplett.- mondta Pam idegesen miután hallótávolságon kívülre értek
-Ahelyett hogy megkeserítené az életünket, mondjuk lefesthetné a falat.- tette hozzá Latisha szintúgy feldúltan -Az amúgy is logikus lenne.-
-Mibe fogadunk, hogy egyszer a semmiért bűntető munkát fogunk kapni?- forgatta a szemét Pam mire Latisha csak hümmögött

---

A keddi gyógynövénytanon Latisha leült Draco mellé. A fiú köszönésképpen biccentett, amit a lány viszonzott, majd kipakolta a cuccait.
-Mit tudsz a Halloweeni eseményekről?- kérdezte suttogva a lány
-Az elkövetőről semmit, de ha találkoznék vele biztos megköszönném amit tett.- mondta Draco
-Hát nem lett egyszerűbb az élet mióta az a macska eltűnt. Friccs még kibírhatatlanabb lett.- sóhajtott Latisha

-Nem arra gondoltam. Az a jó, hogy kitárult a titkok kamrára.- pontosított Draco
-Mi ez a titkok kamrája?- kérdezte Latisha kíváncsian
-Pontosan nem tudom, de az biztos, hogy valami szörny van benne ami eltakarítja az összes sárvérűt.-
-Egy. Ez a szó még mindig nem kedves. Kettő. Miért jó az, ha emberek halnak meg? Szerintem teljesen mindegy, hogy valaki aranyvérű vagy mugli születésű. Ugyan annyit érünk.- fejezte be a monológját Latisha

-Na ez pont egy olyan dolog, amit egy hugrabugos mondana. Én azt vallom hogy mi, akik varázsló ősökkel rendelkezünk, jobbak vagyunk az átlagnál.- mondta a fiú és büszkén kihúzta magát a "mi" szónál
-Tényleg akartam is kérdezni. A mardekárba vannak mugli születésűek?-

Draco erre undorodó arcot vágott.
-Sajnos van egy pár. Lupe vagy hogy is hívták a vezetőjük. Általában lenézzük őket, de ez a csaj az első ilyen "tudd hol a helyed" beszélgetésnél elég sok gyereket juttatott a gyengélkedőre.-

-"Tudd hol a helyed" beszélgetés?-
-Persze az elsőévesek közül a sárvé.. mugli születésűeket..- javította ki magát Draco miután belenézett Latisha mérges szemébe -..helyre rakják.- fejezte be a mondatát
-Nálatok valami komoly bajok vannak ha ez normális.- jegyezte meg komolyan a lány
-Miért? Ez vicces.- felelte a fiú

Latisha úgy döntött jobb, ha ebbe most nem mennek bele és nem állnak le veszekedni az alap emberi empátiáról.

Órák után Pamnak támadt egy nagyon jó ötlete.
-Lati tudod mit kellene csinálni?-
-Mit?- kérdezte Latisha
-Menjünk el a könyvtárba és keressünk valamit a titkok kamrájáról!- mondta lelkesen
-Ez jó ötlet.- bólogatott Latisha

Együtt elindultak a könyvtárba. Út közben találkoztak Ginnyvel aki kicsit fáradtnak tűnk.
-Szia Ginny!- köszönt a két lány
-Mi? Ja. Sziasztok.- ásított az első éves
-Jól vagy?- kérdezte aggódva Latisha
-Persze. Csak kicsit kikészít ez a kamrás dolog. Nem tudom miért.- sóhajtott Ginny -Most megyek Lunával beszélni.- mondta majd két lány elköszönt tőle.

A könyvtárba érve észrevették, hogy már egy könyv se maradt, ami a titkok kamrájáról szólna. Megkérdezték a könyvtáros nőt, aki kedvesen kinevette őket, hogy már minden Roxfort történetéről szóló könyvet kikölcsönöztek. A két barát szomorúan battyogott ki a könyvtárból.

-Most mi legyen?- kérdezte Pam
-Próbáljunk abból dolgozni amink van.- kezdett bele a lány -Például én Dracotól tudok annyit, hogy a kamrában egy szörny van ami nem szereti a mugli születésűeket.-
-Rendben ez kiinduló pontnak nem rossz. Én sajnos nem tudok semmit.- mondta Pam -De lehet hogy Tabi igen!- tette hozzá lelkesen

Ez után a két barát visszafordult a klubhelységük irányába.

-Hol van Tabi? Komolyan amikor szükség van rá sosincs kéznél.- mérgelődött Pam

Miután már háromszor körbe néztek mindenhol és egyszer még a konyhába is bekukkantottak, meg semmisülten leültek a fotelekbe.
-Nem fogjuk mi ezt megtudni.- jelentette ki Pam
Mielőtt Latisha helyeselni tudott volna hozzájuk szólt félénken egy fiú

-Sziasztok. Az egyikőtök Pam igaz?-
-Igen én vagyok.- mondta kicsit zavarodottan Pam
-Te vagy Tabitha húga?-
-Igen? Miért?- kérdezte a lány
-Én Ike Foster vagyok. És kérhetnék tőled egy nagy szívességet?- kérdezte a fiú miközben kínosan tördelte az ujjait
-Tudom ki vagy. Együtt vagy a csapatba Tabival.- mondta kicsit szárazon Pam
-Biztos vagyok benne hogy tudunk neked segíteni!- szólt hozzá a beszélgetéshez Latisha

-Köszönöm. Meg tudjátok mondani, hogy Tabitha jár-e most valakivel? Persze nem engem érdekel, de az egyik... barátomat igen. Csak ő nem meri megkérdezni.- mondta Ike a teljesen átlátszó hazugságot
-Nem tudom.- kezdett volna bele Pam a fiú lekoptatására amikor Latisha újra közbe szólt

-Szívesen kiderítjük neked, vagyis a barátodnak, de kérnénk valamit cserébe.- mondta Latisha -Meg van neked a "Roxfort Történelme" könyv?-
-Igen azt hiszem.- mondta Ike
-Ha azt kölcsön adod nekünk egy kis időre akkor szívesen segítünk neked.- mondta Latisha az üzletet

A fiú nagyon megörült a hírnek és elment a könyvéért.
-Mi volt ez?- suttogta mérgesen Pam
-Üzletelek.- mondta egyszerűen Latisha -Amúgy meg nem összehozzuk Tabithát vele csak szimplán felteszünk egy ártatlan kérdést.- emelte fel a kezét védekezésképpen a lány

Pár perc után a fiú visszatért a könyvvel. A lányok megköszönték és megígérték neki, hogy teljesítik a kérését.
Latisha és Pam felfutottak a szobájukba és azonnal kinyitották a könyvet. Pár perc keresgélés után meg is találták a fejezetet, amit kerestek.

-"A Titkok Kamrája".- kezdett bele a hangos olvasásba Latisha
-"...Az iskolánkat majdnem ezer éve négy varázsló alapította, kik koruk legjobbjainak számítottak. Griffendél Godric, Hollóháti Hedvig, Hugrabug Helga és Mardekár Malazár. A négy alapító különböző gyerekeket vett pártfogásba. Godric a bátorságot részesítette előnyben, Hedvig a tudásvágyat, Helga a kedvességet, Malazár pedig az elszántságot. Kezdetben a négy alapító együtt dolgozott, de ez egy idővel megváltozott. A Titkok Kamrája ennek lett az eredménye. A mítosz szerint miután Mardekár Malazár ötletét, miszerint csak a varázslószülőkkel rendelkező gyermekeket kell oktatni, visszautasították, mérgében létrehozott egy titkos szobát, egy titkos kamrát, amiben elrejtett egy veszedelmes szörnyet. A szörnyeteg célja, hogy megtisztítsa az iskolát azoktól, akiket Mardekár nem talált méltónak..."-

Miután Latisha végzett a fontos bekezdéssel csendben ültek.
-Szerinted ez igaz?- kérdezte Pam -Tudom, hogy nem kéne aggódnom hiszen félvér vagyok de szerinted ez a lény létezik?-
-Nem tudom.. Remélem nem.. De figyelj, biztos nem lesz semmi bajunk!- próbálta felvidítani a másik lányt -Te mondtad, hogy félvér vagy. Én pedig aranyvérű. Nem lesz semmi baj...-

Szó szám: 1028