A hűséges Hugrabugos

A troll

Latisha alig várta a keddet. Beszélni akart Malfoyyal a történtekről, de gyógynövénytanon kívül nem találkozott vele és nem is volt kedve ahoz hogy az asztalukhoz odamenjen.

-Szerinted miért segített nekünk?- kérdezte Latisha reggeli közben.
-Nem tom, valószínűleg feltartottuk az embereket vagy ilyesmi.- válaszolt Pam vissza közönyösen
-Nem lehet hogy segíteni próbált?- találgatott Latisha
-Malfoy? Pont ő? Mondom csak zavartuk.

Latishát nagyon nem hagyták nyugodni a történtek. Most az egyszer örült, hogy Malfoyyal egymás mellett ültek.

-Szia.- köszönt a lány
-Szia. Megint kis unalmas beszélgetést akarsz folytatni?- kérdezte a fiú
-Olyasmi. Miért segítettél nekünk? Amikor eltébedtünk.- fordult hozzá Latisha eleresztve a sértő megjegyzést
-Nem lehetett elmenni mellettetek.- vonta meg a vállát Malfoy
-Komoly ennyi?- húzta fel a szemöldökét Latisha
-Miért Benson, mit gondoltál?
-Nem is tudom. Talán segíteni akartál, nem akartad, hogy megverjen az a gyerek, ilyesmi. Tudod általános empátia.
Malfoy leállt egy pillanatra gondolkozni. Egy kis idő múlva megszólalt.
-Nem. Nem lehetett mellettetek elmenni.
-De bunkó vagy közben Draco.- sóhajtott mosolyogva Latisha majd gondolta -Na ehhez mit szólsz? Hogy hívtalak?
Latisha akármire is várt nem történt meg. Draco nem szólt a neve miatt.

-Minek kell csipkelődni?- sóhajtott Pam
-Most mi? Csak a keresztnevén hívtam. Mi olyan furcsa ebben? Én se Cook-nak hívlak és te se engem Benson-nak.
-Az más. Mi barátok vagyunk. Nem tudom feltűnt-e de Malfoyt senki sem hívja "Draco"-nak.
-De, én.- mosolygott Latisha

---

Gyorsan teltek a hetek. Latisha változatlanul tartotta hű szokását és minden órán kis beszélgetéseket folytatott le Dracoval. Már volt, hogy nem neki kellett kezdeményezni hanem Draco magától köszönt amikor látta az órán. A fiú a sokadik gyógynövénytanon végre megkérdezte azt amire Latisha már várt egy ideje.

-Miért hívsz Dracónak?- kérdezte inkább kíváncsian mint fenyegetőzve
-Nem tudtam hogy hívjalak és csak úgy bedobtam. Te nem javítottál ki szóval így marad.- mondta Latisha és várta a folytatást
-Rendben Latisha.

Latisha örült hogy végre fejlődésnek lehet szemtanúja. Draco őt Latsihának hívta.

---

Végre elérkezett Halloween hete. Latisha nagyon várta ezt az ünnepet mivel ez volt az első, ami ebben az iskolában volt. A folyosók fel voltak díszítve csontvázakkal és tökökkel. Hóborcot is elkapta az ünnepi láz mert minden gyerekre huhogott, akit csak látott. Ezen kívül Latisha még egyszer meglátogatta Myrtlet. A szellem elsírta magát örömében. Aztán pedig mert milyen rossz, hogy senki sem szokta meglátogatni. Latisha már tudta, hogy megy itt a helyzet és végig hallgatta majd megállás nélkül helyeselt. Aztán egyszer csak elérkezett a Halloween napja.

-Úgy hallottam Flitwicktől, hogy ma fogunk elkezdeni igazi varázslatokat gyakorolni.- ugrált örömében Pam
-Olyan jó lesz! Szerinted mivel kezdünk? Biztos valami egyszerűvel.- kérdezte Latisha
-Nem tudom de mindjárt kiderül!

Flitwick professzor bejelentette, hogy tárgyakat fognak röptetni. Ennek persze mindenki nagyon nagyon örült. Senki sem szeretett száraz anyagot magolni. A professzor párbaállította őket és megmutatta a mozdulatot.
-Ne feledkezzetek meg a finom csuklómozdulatról, amit gyakoroltunk.- mondta a professzor a szokásos könyvkupaca tetején -Huss és pöcc, ahogy mutattam. Huss és pöcc! Az is nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek ki a varázsigét. Gondoljatok Baruffio mágus esetére, aki "sz"-t mondott "f" helyett és a következő pillanatban bölény alatt találta magát.

-Vingardium leviosa.- hangzott fel a varázsszó az asztaloknál.
-Vingardium leviosa.- mondta Latisha de nem történt semmi
-Várj most én had.- szólt közbe Pam -Vingardium leviosa!- változatlanul megint nem történt semmi
-Szerinted mi lehet a baj?- kérdezte Pam -Miért nem sikerül?
-Lehet rosszul mondjuk. A professzor azt mondta, ha valamit rosszul ejtünk ki akkor lehet, hogy egyáltalán nem fog működni a varázslat.

Kettővel előttük halottak két embert veszekedni.
-Rosszul mondod!- mondta mérgesen a kócos hajú lány -Vin-gar-dium levi-o-sa, így helyes, jó hosszú "gar"-ral.
-Ha olyan jól tudod csináld te!- szólt vissza a vörös hajú fiú
A lány kimondta a varázsigét és a toll a levegőbe emelkedett.
-Gyönyörű! Nézétek, Granger kisasszonynak sikerült!

Pam gyorsan Latishához fordult.
-Hogy csinálta? Figyeltél?- suttogta
-Aha. A hangsúlyt kell változtatni. Azért nem sikerült eddig.- okította ki a barátját
Párszor még meg kellett próbálniuk de az óra végére már majdnem mindenkinek repkedtek a tollai. Csak Nevill tolla maradt végig a padon.

Óra után felmentek a szobájukba házit írni és beszélgetni majd elmentek sétálni. Ketten meglátogatták azokat a helyeket, ahol már voltak, de inkább csak azért csinálták mind ezt, hogy gyönyörködhessenek a feldíszített folyosókban. Egyszer csak sírást hallottak az egyik lányvécéből.
-Valaki sír. Nézzük meg!- mondta Latisha hezitálás nélkül és be akart nyitni
-Lati- fogta meg a vállát Pam -Nagyon Deja Vu érzésem van.
-Nyugi Myrtle nem szokott erre fele kísérteni. Ezt is csak azért tudom mert vagy húsz percet beszélt róla.- sóhajtott Latisha
-Jó ha biztos nem ő van bent akkor bemehetünk...

Amikor beléptek egy síró kislányt láttak, aki, nagy megkönnyebbülésükre nem Myrtle volt. A lány észrevette őket de nem foglalkozott velük.
-Szia- köszöntötte Pam és Latisha
-Sziasztok- törölte meg a szemeit a lány
-Miért sírsz?- ült le mellé Latisha a hideg padlóra
-Csak volt egy fiú aki megint szekált.- kezdett el szipogni az idegen.
-Aha... várj te tudom ki vagy! Te tudtad a varázsigét!- csapott össze a kezével Pam. Latisha is szemügyrevette a lányt közelebbről.
-Tényleg! Az a vörös hajú fiú bántott?
-Igen. Az ő neve Ron Weasly. Az enyém Hermione Grainger.- állt fel a kőről Hermione
-Ne foglalkozz vele mit mond az a fiú, hogy is hívták? Rob?- nyugtatta viccesen Pam
-Nem Rob, Ron!- nevetett Hermione
-Mindjárt kezdődik a vacsora. Nem jössz velünk?- vetette fel a kérdést Latisha
-Nem még nem. Kicsit rendbe szedem magam aztán majd kicsit később.- mondta a lány
-Rendben. Örülünk, hogy megismerhettünk- mondta a két barát és elindultak a lakomára

---

-Tabi már mesélt ezekről a vacsorákról. Elméletileg ezek a legjobbak!- mondta el már huszadjára Pam
-Nyugiiii!- csitítgatta Latisha -Várj még egy kicsit! Mindjárt kezdődik.

A lakoma tényleg jó volt. Bár Latisha annyira nem élvezte.
-Itt minden tökből van?- kérdezte finnyásan
-Halloween van. PERSZE hogy minden tökből van.- mondta Pam miközben evett

Hirtelen befutott Mógus professzor a nagyteremben és elkiabálta magát.
-Egy troll van... a pincében. Gondoltam szólok.- majd elájult.

Ez egész terem elkezdett zsibongani. A kicsik féltek de még a nagyoknál is voltak olyanok akik remegni keztek.
-Mi ez nem lehet!- sikított fel Pam
-Most mit csináljunk?- mondta félve Latisha
Mikor már elviselhetetlen lett a hangzavar Dumbledore felállt és felkiáltott
-Cseeendeeet!
Erre mindenki elhallgatott
-Prefektusok. Vezessék a házuk tanulóit a hálókörletbe.- adta ki a parancsot

-De a mi klubhelységünk is félig-meddig a pincében van meg a mardekosoké is!- mondta lesápadva Pam
-Két külön helyen. Még alkalmunk is volt ezt megnézni. Biztos ezer meg egy pice van az épület alatt.- próbálta megnyugtatni Pamot
-Aha aha...- motyogott Pam
Latisha gyorsan körülnézett hátha van valami amivel el tudná vonni barátnője figyelmét de a szeme megakadt két nem oda illő emberen.
-Nézd az nem Ron? Tudod, akiről Hermione beszélt. Ő meg mellette biztos Harry.- mutatott rá a két fiúra
-Öhm de.- mondta Pam kizökkenve -De várj miért vannak itt? Nem is hugrások.- kérdezte értetlenül Pam
-Nem tudom. Remélem azért vigyáznak magukra.- mondta Latisha amikor befordultak a klubhelységükbe.

Másnap persze elterjedt a hír, hogy mi történt ezután. Kettő elsős, nem más, mint Harry Potter és Ron Weasly legyőzték a trollt miközben megmentették társukat Hermione Grangert.