A hűséges Hugrabugos

3. A baleset

Latisha már vagy öt perce a nagyteremben volt mire meglátta Pamot. A lány éppen akkor ért le a földszintre és leült a lépcsőre. Latisha integetett neki mire Pam fáradtan visszaintegetett.

-Veled meg mi történt?- kérdezte Latisha Pamot miközben leült mellé
-A jóslástan fent van az Északi toronyban. Tudod az hol van?- kérdezte lihegve Pam
-Északon?- viccelt a másik
-Magasan Latisha. Nagyon magasan. Szerintem vagy kétezer lépcsőn kellett felmásznunk mire felértünk. Aztán még létrázni is kellett. A toronyban levegő nem volt. Így egyáltalán semmi. Ha lélegezni akartál akkor beszippanthattad a tömény teafű szagot, amit szerintem drognak is lehetne használni. Nem is csak lehet, az a tanár, Trelawney biztosan be volt állva, én komolyan nem tudok rá mit mondani. Mondjuk igazam volt, nem kell majd sokat tanulni mert akármit behazudhatsz, biztosan el fogja hinni. És ez még nem minden. Megjósolta szegény Harrynek a halálát mert a teafűjének olyan alakja volt mint egy kutyának.- panaszkodott Pam az órájáról

-Neked mi volt a csészédben?- tudakolódott kíváncsian Latisha
-Komolyan? Ez a kérdés jutott elsőnek az eszedbe?- kérdezte Pam
Latisha megvonta a vállát.
-Minden mást elég szépen elmondtál. A drogos volt a kedvencem.- nevetett a lány és még Pam is elmosolyodott
-Az én csészémben valami formátlan izé volt, vagyis én nem láttam semmit. A professzor azt mondta, hogy az egy érme ami gazdagságot jelent, szóval nem panaszkodom.- nevetett Pam -És veled mi volt?-

Latisha belekezdett a magyarázatba. Neki sajnos nem voltam olyan rettenetesen érdekes történetei, mint Pamnak de azért néhány érdekességet tudott mondani. Elmesélte a két fiút és hogy mennyire nem tudott semmit a muglikról. Mesélt még az új mardekáros barátjáról is. Pam egy kicsit húzta a száját amikor elsőnek feljött, hogy melyik házba való a lány, de Latisha elmagyarázta, hogy nem kell ezért elítélni mert nagyon jó fej. A történetet meg persze a fiúkon való bosszúállással zárta.

-Azért ez sem volt eseménytelen.- állapította meg Pam -Majd találkozhatok én is Lupe-pal?-
-Persze. Délután megy ő is a legendás állatok gondozása órára. Majd akkor beszélünk vele.- mondta Latisha

---

Az élménybeszámoló után mind két lány elindult a következő órára, ami átváltoztatástan volt.

Az óra eleje nagyon csendben telt. Latisha nem hitt nagyon a jövendölésben mégis lopva hátrapillantott Harryre aki láthatólag egyre fehérebb lett. A háttérben McGalagony professzor az animágusokról magyarázott, ami amúgy egy nagyon érdekes téma, de most úgy tűnt senki sem figyel.

Miután senki sem tapsolta meg a tanárnő átalakulását, a professzor felszólalt.
-Ejnye már, mi ütött belétek?- nézett körül homlokát ráncolva McGalagony, miután halk puffanás kíséretében vissza változott emberré -Nem mintha számítana, de ez az első eset, hogy egy osztály nem tapsolja meg az átalakulásomat.-

Ez után már mindenki egy emberként nézett Harryre elég feltűnően, mire Hermione megszólalt.
-Tanárnő most volt az első jóslástanóránk. Teafüvet olvastunk, és...- mondta lassan a lány, de a professzor közbevágott
-Áh, értem már. Nem is kell tovább mesélnie, Granger kisasszony. Halljuk, az idén melyikük fog meghalni?-

Mindenki a tanárnőre meredt. Latisha újra hátrapillantott és látta ahogy Harry jelentkezik. A tanárnő csak csóválta a fejét és megnyugtatta az egész csoportot, hogy nem valószínű, hogy bárki meg fog halni. Mint kiderült drága egyetlen és megkérdőjelezhető tehetséggel rendelkező jóslástanárjuk sokszor jósol szörnyűségeket. Ez után az óra már egy sokkal jobb hangulatban fojt.

---

Az ebéd jó hangulatban telt. Mindenki várta a következő legendás állatok gondozása órát.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz Hagrid.- mondta Tabitha -Én Ebshon professzort is kedveltem. Meg volt a magához való humora. Kár hogy nekem csak holnap lesz órám.-