A hűséges Hugrabugos

Étellel mindent meg lehet oldani

A karácsonyi szünet után minden visszaállt a rendes kerékvágásba. A diákoknak egyre kevesebb szabadidejük volt, a folyamatosan növekvő házifeladat mennyiség miatt.

-Lati én ebbe bele fogok őrülni.- jelentette ki kettő óra tanulás után Pam a könyvtárban
-Nem vagy vele egyedül. Még jó, hogy a bájitaltan egyszerű.- mondta Latisha miközben fel-alá járkált a polcok között és használható könyveket keresgélt
-Egyszerű? Mi az, hogy egyszerű? Egyik legnehezebb tantárgy.- fogta a fejét a lány -Az se teszi egyszerűvé, hogy Piton tanítja
-Nem kell hozzá logika, csak be kell magolni. Ezért érzem egyszerűnek.- vonta meg a vállát Latisha -Piton professzor meg tényleg nem a legkedvesebb, de tűrhető. Otthon van, hogy apám durvább dolgokat vág a fejemhez.
-Hát... Izé... Sajnálom.- vakarta meg a tarkóját Pam. Erre nem tudott semmit se mondani. Latisha látta ezt.
-Én nem úgy gondoltam. Nem kell rosszul érezned magadat vagy sajnálnod engem- szabadkozott Latisha

~Szuper. Már megint sokat beszéltél. Sikerült zavarba hoznod a barátodat és most el kell viselned a sajnálatát~ Latisha utálta, ha sajnálták.
-Kérlek ne sajnálj. Kicsit rosszul érzem magamat akkor.
-Rendben. Akkor beszéljünk másról.- terelte a témát Pam -Például arról, hogy most mit csináljunk most.
Szerintem eleget voltunk itt fent. Már minden könyv megvan. Menjünk vissza a szobánkba.- mondta Latisha
-Jó ötlet. Én is erre gondoltam. Ennyi adatból csak tudunk egy rendes beadandó csinálni.

Kint az ajtó előtt meglátták Malfoyt ahogy a földön ülő Nevillen nevet.
-Gyáva vagy. Hogy lettél te egyáltalán griffendéles?- mondta a Draco, aztán meglátta a két értetlen lányt -Szia Latisha. Mi járatban erre?- köszönt úgy, mintha természetes lenne így összefutni
-Te meg mégis mit csináltál?- kérdezte Latisha miközben felsegítette a szegény fiút a földről
-Köszönni ki fog? Amúgy meg gyakoroltam.- válaszolt egy grimasszal -Találkozunk gyógynövénytanon.- köszönt el majd elsétált

-Mit csinált veled?- kérdezte Pam
-Én...Nem tudom mozgatni a lábam.-
A lányok látták, hogy a két lába olyan mintha összeragadt volna.
-Lábbilincselő átok. Tabi egyszer velem is csinálta.- jegyezte meg Pam
-Meg tudod törni?- kérdezte reménykedve Neville
-Sajnálom de nem. Lati?- nézett a barátnője felé de a másik lány rázta a fejét.
-Szólhatnánk egy tanárnak.- vetette fel Latisha
-Ne! Ne. Akkor még gyengébbnek fog tartani Malfoy. Visszamegyek a klubhelységbe.- mondta Neville és elkezdett páros lábbal ugrálni
-Gyere segítünk.- mondta a két lány és átkarolták a fiút

Elkísérték Nevillet ameddig csak tudták. Utána visszamentek a saját klubhelységükbe.
-Utána fogok nézni ezeknek az ártásoknak.- mondta Latisha
-Az jó, akkor megátkozhatnád Malfoyt.
-Nem úgy értettem.- forgatta a szemét a lany -Az ellenátok kellene. Akkor tudnék segíteni másokon.
-Lati te jó ember vagy, de ne vidd túlzásba.- borzolta össze Pam a barátnője haját
-Jaj hagyj már.- nevetett Latisha és megigazította a haját -Na jó. Lehet megtanulom az ártást is.
-Tényleg, hamár Malfoynál tartunk. Hogy haladsz?- kérdezte kíváncsian Pam
-Hát nem tudom. Van amikor jókat beszélgetünk, de egy idő után elkezd bunkón viselkedni. Aztán újra normális. Vagyis csak velem. Mással nem igazán. Láthattad az előbb milyen furcsa tud lenni.- fejtette ki Latisha
-Aha. Hát mivel nem hallgatsz rám, csak sok sikert tudok kívánnk.
-Köszi.- mosolygott Latisha
~Nem értesz velem egyet de támogatsz. Úgy örülök, hogy a barátom vagy~ gondolta, de nem mondta ki hangosan

---

Az összes hugrabugos kvidics lázban égett. Ez a második kvidics meccs, de a hugrások számára az első.
-Ez is olyan agresszív lesz mint az előző?- kérdezték Tabithától
-Nem, nem... Legtöbbször csak a mardekosok szabálytalankodnak. Ez sokkal barátságosabb lesz.- legyintett Tabitha

A lányok már az ágyukban feküdtek. Mind a négyen már pizsamában voltak, de egyikük sem tudott aludni.
-Szerinted nyerni fogunk?- kérdezte Latisha a többieket
-Tabi szerint eddig nem sokszor nyertünk, de most szerintem lehet esélyünk.- mondta Pam
-Miért?- szólalt meg Hannah
-Ti nem is hallottátok?- nézett körbe Pam -Piton professzor lesz a játékvezető
-És ez miért jó nekünk?- kérdezte Susan
-Piton utálja a grifiseket.- ült fel Pam
-Jó. De minket is utál. Mindenkit utál.- sóhajtott Latisha
-Igen. De minket KEVÉSBÉ utál.- emelte ki a "kevésbé" szót Pam -Amúgy is ha a grifisek nyernek akkor esélyük lesz a kupára meg minden. Biztos elintézi, hogy ne nyerjenek.
-Jól van, de most aludjunk. Majd holnap meglátjuk mi lesz.- ásított Hannah és becsukta a szemét -Jó éjszakát!
-Rendben. Jó éjszakát.- válaszolta Pam
-Jó éjt.- tette hozzá Latisha
-Mondjam én is vagy mi?- nevetett Susan
-Csak aludj!- motyogta mosolyogva Hannah

Másnap délután elindultak a lelátókra. Gyorsan megkeresték a többi hugrabugost és beálltak közéjük. Pamnak igaza volt. Már a hangulat is kedvesebb volt, mint az előző meccsen. A griffendélesek és a hugrabugosok beszélgettek és nevetgéltek. Teljesen más volt, mint a Griffendél-Mardekár mérkőzésen, ahol majdnem egymásnak ugrott a két ház. Itt úgy kezelték a játékot, ami valójában volt. Egy játéknak, nem egy véres háborúnak.
-Hihetetlen milyen jó hangulat van.- csodálkozott Latisha
-Hát igen. Minket mindenki szeret.- mosolygott Pam

Elkezdődött a játék. A csapatok védtek, támadtak, de egyáltalán nem szabálytalankodtak. Néhány perc után, pár padsorral arréb fájdalmas kiabálást hallottak.
-Az ott Neville?- kérdezte Latisha miközben a hang irányába fordult
-És Malfoyjal verekszik? Az ott nem Crack és Monstró?- nézte a jelenetet Pam
-Nézd Ron is ott van a verekedés közepében.- jelentette ki Latisha
-Fiúk... Nem tudnak nyugton maradni.- forgatta a szemét Pam
-Várj! Nézd! Nézd! Harry meglátott valamit!- mutatott a zuhanórepülést produkáló fiúra
-Elkapta a cikeszt. Ez. Gyors volt.- csodálkozott Latisha

-Még sose volt, hogy ilyen gyorsan megnyerje az egyik fél a játékot.- vigasztalta Tabitha az egyik játékost a klubhelységben
-Majd következőnek megnyerjük.- szólt a tömegből egy fiú
-Hozhatnánk valamit a konyhából. Vigasztalás képpen.- vetette fel Latisha
-Ez jó ötlet.- mondta Tabitha és körülnézett -Benne vagytok?
A többi gyerek felélénkült az étel említésére és bólogatni kezdtek.
-Jól van akkor menjünk!- állt fel az egyik fotelből Latisha

Néhányan elindultak a konyha felé ahol összefutottak másokkal is.
-Fred, George. Sziasztok. Mit csináltok?- kérdezte a két fiút Tabitha
-Szia Tab. Viszünk sütit a többieknek.- válaszolt egyikőjük
-Ti honnan tudjátok, hogy itt van a konyha? Valaki elmondta nektek?- kérdezte Pam
-Óó.- mondta az egyik vörös hajú és rámosolygott a testvérére
-Már elsőben rájöttünk.- nevetett a másik -Gyertek vegyetek ti is.

Latisha nem számított rá, hogy ennyire jól meg lesz a vesztes csapat a nyertes csapattal, de úgy nézett ki, hogy az ikreket mindenki szereti. Igazából ő is kedvelte őket. A diákok nevetgéltek, majd visszamentek a saját klubhelységükbe. Az este hátralevő része jó hangulatban telt. Már nyoma sem volt a szomorúságnak. Együtt nevettek és történeteket meséltek egymásnak. Miután bejött Bimba professzor, aki meg se lepődött, hogy a háza egy vesztes játék után is a földön fetrengve nevet valamin és eszik.
-Gyerekek!- kezdett el tapsolni, hogy felfigyeljenek rá -Alvás!
A diákok felkerekedtek és rendet raktak majd elmentem aludni.

-Itt még veszteni is jó.- jelentette ki Latisha
-Igen. Ezért szeretek itt lenni. A sütis ötleted jó volt.- mondta Pam
-Hát igen étellel mindent meg lehet oldani.- nevetett a másik lány