A hűséges Hugrabugos

4. Káosz

Wernert és Glendát nem lehetett látni az elkövetkező két napban. Latisha örült, hogy legalább egy problémával kevesebb van és így nyugodtan elkezdhette keresni a barátait. Senki nem volt, aki leellenőrizze őt.

Persze a küldetése majdhogynem lehetetlen volt. Körülbelül százezer mágus jött el a döntőre. Esélytelen volt ebből bárkit is megtalálni. Az egyedüli ismerősök, akiket látott, azok a Weasley ikrek voltak. Jó hangosan kiabáltak, nevettek és alkudoztak minden arra járóval. Latisha amikor közelebbment látta, hogy még árulnak is valamit.

-Üdvözöllek téged te fiatal lány! Nincsen kedved venni egy csalipálcát? Csak öt galleon.- kezdett rá az egyik iker
-Nem köszönöm.- intett Latisha majd folytatta -Hermione veletek van?-
-Igen a sátrunknál van Ronnal és Harryvel.- mondta a másik -Miért?
-Reméltem el tudná mondani, hol vannak a barátaim.-
-Nem hiszem hogy ő a te embered. Ezen a nyáron nem igazán levelezett. Nem hiszem, hogy tudja ki hol van.-

Latisha megköszönte a segítséget majd tovább indult. Ment még néhány kört, kutatott ismerős arcok után, de mind hiába. Senkit nem látott.
~Ne már. Pedig itt kellene lenniük~ gondolta csalódottan majd hátrafordult

Abban a pillanatban meglátta Dracot, aki meglepődött arcot vágott.
-Te követsz engem?- kérdezte Latisha miközben közelebb ment hozzá
-Nem számítottam rá, hogy hirtelen megfordulsz.- bukott ki a fiúból majd miután felfogta mit mondott, gyorsan magyarázkodni kezdett -Nem követlek, vagyis igen de csak mert nincs jobb dolgom.-

Latisha felhúzta a szemöldökét.
-Ez nem volt jó válasz, próbáld újra.-
-Csak véleltelnül megláttalak és mivel nem volt jobb dolgom követtelek. Csak beszélni akartam, de téged nagyon lefoglalt a keresés.- magyarázta Draco és szemmel láthatóan elvörösödött
-Rendben.- nevetett Latisha a helyzeten -Ezt azért ne csináld újra.-

-Nem fogom. Amúgy hallottam egy nagyon érdekes dologról ami a Roxfortban fog történni.- váltott témát a fiú -Tudod mi az a trimágus tusa?-
-Nem?-
-Lényegében egy veszélyes verseny három mágus között. Több fordulós és már egy jó ideje nem tartották, mivel túl magas volt a halálozási ráta.- magyarázta Draco -Most több ember kezdeményezésére újra rendeznek egy tusát a Roxforban.-
-Ez azért király. Ki nem próbálnám, de izgalmasnak hangzik. Hogy lesz igazságos a négy ház között, ha csak három ember versenyzik?- kérdezte Latisha
-Úgy, hogy az egész Roxfortból csak egy ember mehet. Két másik iskola néhány tanulója fog ebben az évben a Roxfortban tartózkodni és onnan kerül még ki egy-egy ember. De lehetőleg ne mond tovább. Ez egy titok. Én is csak az apámtól tudtam meg akinek vannak kapcsolatai.- mondta a végét fennhangon
-Hát nekem ilyeneket nem mondanak el.- forgatta a szemét a lány

---

Másnap végre elkezdődött a várva várt meccs. A hömpölygő tömeg, ami a pálya felé tartott bárkit el tudott volna sodorni. Latisha többször is próbált "véletlenül" elszakadni a szüleitől, de sosem sikerült. Amikor átértek az erdős részen újra teljes pompájában megpillanthatták a stadiont.

Helyek gyorsan beteltek, senki sem akart lemaradni a kezdésről. Latisha hallotta, hogy az ilyen meccsek akár hetekig is elhúzódhatnak és az emberek kedve is egyre fogy az idő elteltével, de sosem az első napon.

Latisha és a családja majdnem a legfelső szinten voltak. A lány innen látta Dracot is, aki biccentett neki. A szegényebbek a lentebbi szinteken álltak vagy ültek. Werner többször is kiemelte, milyen rossz lehet nekik.

A nagy hangzavar akkor maradt abba amikor Mr. Bumfolt a torkára mutatott a pálcájával és felerősítette a hangját. Innentől már az egész stadion tisztán értette a férfi szavait.