A büntetés

217 10 1
                                    

Amint Latishánák ideje akadt, ígéretét betartva elkezdte tanulni a lábbilincselő átok megtörését.
-Na Pam, az a problémám, hogy ahhoz, hogy megtanuljam az átok megtörését, meg kell tanulnom magát a varázslatot is.- mondta a lány a barátjának miközben a könyvét az ágyára dobta.
Pam figyelmesen hallgatta majd bólogatott.
-És rajtam akarsz gyakorolni.- fejezte be Latisha észjárását
Latisha bűnbánóan válaszolt és csak suttogott.
-Csak ha nem baj...-

Pam felugrott az ágyáról és helyet csinált magának a földön.
-Dehogy baj. Vicces lesz ez.- nevetett a lány -Itt van hely próbáljuk ki.
Mikor nekiálltak volna belépett a helységbe a két szobatársuk, akik megrökönyödve nézték a jelenetet.
-Ti most párbajozni akartok, vagy mi?- kérdezte az egyik
-Dehogy!- nevettek mind ketten.
-Lati gyakorolni akar egy átkot, vagyis annak megtörését. Most kezdtük volna el.- magyarázta el a helyzetet Pam
-Óh, rendben. De ne itt csináljátok. Nem kell, hogy valami félremenjen és csatatérré változtassátok a szobát.- mondta Hannah és elkezdte kihessegetni a lányokat
-Rendben, rendben. Megyünk már.- nevetett Latisha

Kint elindultak egy olyan irányba, ahol kevesen szoktak lenni. Benyitottak találomra egy terembe, ami szerencséjükre üres volt.
-Na, toljuk el az útban lévő tárgyakat és gyakoroljunk.- mondta Pam és nekiveselkedett az egyik asztalnak
-"Unk"? Te is beszállsz?- mondta Latisha, majd intett a pálcájával mutatva, ezt egyszerűbben is meg lehet csinálni
-Persze, hogy beszállok.- válaszolt Pam és ő is elővette a pálcáját -Ne csak neked jusson a mókából.- mosolygott a másikra

Miután ellebegtették az asztalokat és a székeket az útból, nekiálltak a gyakorlásnak.
-Szóval. Kérlek Pam állj... Oda.- mutatott Latisha egy pontra pár méterre maga elé.
Pam engedelmesen odaállt és várakozóan nézett a barátnőjére.
-Akkor, a könyv azt írja, az ártás neve az, hogy "Locomotor Mortis".- olvasta fel a szót Latisha, majd a könyvet magamellé rakta.
~Merlin kérlek ne rontsam el és ne nyírjam ki véletlenül a barátomat~ imádkozott magában
-Mehet?- kérdezte Pam
-Hát persze!- vágta rá, talán kicsit túl gyorsan Latisha

-Lo...comotor Mortis.- mondta ki a varázsigét a lány ami elhaladt Pam mellett
-Lati úgy dadogtál mint Mógus professzor. Nyugodj meg, fókuszálj és lehetőleg célozz.- nyugtatta mag Pam Latishát
-Jó, jó...- Lati nagy levegőt vett és kimondta újra a varázslatot
-Locomotor Mortis.-
Pam lábai kicsit összeragadtak, de az átok magától megtörött

-Ez jó volt!- ujjongott Latisha
-Gratulálok!- tapsolta meg Pam a másik lányt
Minél többet gyakoroltak annál jobban sikerült az átok. A végére már nem törött meg az átok magától.
-Oké Lati ez így szép és jó, de akkor most gyakorolhatnád a megtörését, mert nem akarok én is elszökdécselni a klubhelységig mint Neville.- nevetett Pam a földön feküdve
-Pedig az vicces lenne.- kuncogott Latisha -Úgy olvasom...- vette kezébe a könyvet -...Hogy van egy varázslat ami így mindent meg tud törni. A legtöbb ilyen egyszerű ártásra való. "Finite Incantatatem" várj nem "Finite Incantatem".- betűzte ki akadozva a szót

-Jól mond ki. Még szükségem van a lábaimra.- forgatta a szemét a földön ülő lány
-Finite Incantatem, Finite Incantatem- motyogta halkan -Rendben, menni fog.-
A könyvet visszarakta a helyére és ráfogta a pálcáját Pamra.
-Finite Incantaten.- mondta ki tisztán
A következő pillanatban Pam felállt és óvatosan megmozgatta a lábát.
-Sikerült Lati megcsináltad!- ujjongott Pam és megölelte Latsihát -És elsőre sikerült!

-Akkor most helycsere?- kérdezte Latisha
-Helycsere.- bólogatott Pam
Az elkövetkező egy órában jól szórakoztak. Pamnak gyorsan sikerült egy erős rontást létrehoznia, de a megtörése, neki keményebb feladatnak bizonyult.
-Paaaaaam! Kééérlek! Hideg a padló. Nem akarok itt feküdni tovább.- nyavajgott Latisha
-Folytassuk holnap.- egyezett bele Pam
-Velem mi lesz?- tárta szét kérdően a kezét Latisha
-Hát biztos meg lehet magadnak törni az átkot.- gondolkozott el Pam -Próbáld meg.
Latisha kimondta a varázsigét és örömmel látta, hogy így is működik. Mivel már későre járt gyorsan vacsoráztak és elmentek aludni.

A hűséges HugrabugosDonde viven las historias. Descúbrelo ahora