A hűséges Hugrabugos

3. A múlt lelepleződik

Latisha került mindenkit. Pamot mivel az folyton a gyakorlással zaklatta, Draco állandóan béna bocsánatkéréseket mormolt, Hannah és Susan láthatóan mit sem értettek az egészből és kérdéseket tette fel. Mindenki más az iskolában meg nem tudott semmiről sem beszélni, csak Sirius Blackről.

Ez teljesen érthető volt, mivel a tanév a vége fele közeledett. A diákok kíváncsiak voltak, vajon előkerül-e a gyilkos vagy sem.

Latishát pont hidegen hagyta az egész.

Őt jobban zavarta a múltja és a rémálmai. Mintha már a saját feje is zaklatná, sose lehetett egy nyugodt perce. Ha egy pillanatra is lehunyta a szemét akkor maga előtt látta Thana mosolygó arcát. Utálta az egészet.

---

Egyik nap, közel este felé véletlenül az egyik üres teremben összefutott Pammal. Ahogy meglátta kifordult a teremből, de már nem volt vissza út.
-Latisha Benson! Merlin verjen meg téged!- kiabálta ingerülten Pam -Mi van veled?-
Latisha fáradtan visszafordult a terem felé és nekidőlt a falnak.
-Kerülsz engem mintha leprás lennék!- lépett elé a lány
Latisha még mindig csendben állt és várta a szidás végét. Ez már nem az első eset volt, hogy Pam kiakadt, mégis eddig ez tűnt a legkomolyabbnak.

-Elegem van ebből!- mondta mérgesen Pam és elővette a pálcáját
Latisha eddig unott arcot vágott, de most egyenesen meglepődött
-Te most komolyan megátkozol?- kérdezte hitetlenkedve
-Sajnálom Latisha, de ezt most a te érdekedben teszem.- mondta a lány komolyan de Latisha kihallott valami szomorúságot is

Latisha eltakarta az arcát, de a varázslat, ami eltalálta nem átok volt.

-Mi a franc?- nézett körül Latisha
Már nem a teremben volt hanem egy magas fal mellett
Ahogy rájött hol van azonnal megpördült és szembenézett Pammal.
-Komolyan? Ez a terved? Mondtam már hogy nem akarok itt lenni.- mutatott a fal felé
-A repedés egyre nagyobb. Szerintem át tudnád már törni.- jegyezte meg Pam

Latisha felsóhajtott és becsukta a szemét. Arra gondolt mennyire nem akar itt lenni. Amikor kinyitotta semmi sem változott. Zavarodottan körülnézett majd újra becsukta a szemét.

Semmi nem változott.

-Pam mit csináltál?- kérdezte a lány egyre ijedtebben
-Megtanultam a legilimenciát, hogy belelássak a fejedbe, de...-
-Én soha nem tanultam meg az okklumenciát.- mondta halkan Latisha
-Az elmúlt időszakban még jobban beleástam magam a témába. Új dolgokat tanultam. Nem tudsz felkelni, ha én nem úgy döntök.- mondta Pam
-Legutóbb is sikerült.- suttogta a lány reményt vesztve
-Mert hagytam. Mert láttam, hogy mennyire megvisel a helyzet. De most... most muszáj ezt csinálnod. Sajnálom.- fejezte be Pam és a következő pillanatban köddé vált

---

Latisha pislogott néhányat és már egy folyosón volt. Pamot nem láttam magamellett de érezte, hogy figyelik. Néhányat káromkodott és elmondta pár dolognak a legjobb barátnőjét, de amikor rájött, hogy ennek semmi haszna, elkezdte jobban megnézni az új helyet.

Nem volt díszes vagy aprólékos. Az egész helység egy vékony fehér folyosó volt szintén fehér ajtókkal. Latishát miután megnyugodott, elfogta a kíváncsiság. Kinyitotta az első ajtót.

Az erdő ahová került ismerős volt. Már járt itt egyszer.
-Itt találkoztam először Thanával.- jegyezte meg

A kis énje egy pici virágot lebegtetett majd megjelent Thana.
-Te meg ki vagy?- kérdezte mérgesen
-Szia. Nem akartalak megijeszteni. Az én nevem Thana Hale és a tiéd?- mutatkozott be a lány
-Nem beszélek mocskos muglikkal.-