A hűséges Hugrabugos

A Hugrabugos örökség

Latisha reggel korán felkelt. Rajta kívül Pam volt ébren, aki csendben olvasott.
-Jó reggelt!- szólt oda Latisha
-Neked is Latisha.- mondta Pam az ágyán hason fekve -Figyelj, nem becézhetlek?
-Becézni?
-Hát csak tudod a Pam név elég rövid, a Hannah se hosszabb és a Susan se, és arra gondoltam hogy le kellene rövidíteni kicsit a nevedet. Hogy szoktak otthon becézni?

Latisha felült az ágyán és gondolkodni kezdett.
-Hát, apa legtöbbször úgy hogy "TE LÁNY!"- nevetett Latisha
-Ez meggyőző de lehet hogy én mást szeretnék használni.- kuncogott Pam a könyve fölött.
-Anya úgy hogy Tisha.
-Az nem is hasonlít a nevedre!- háborodott fel megjátszottan Pam
-Gyakorlatilag benne van a nevemben.
-Jó, jó. De én inkább azt mondom hogy Lati!- mondta Pam
Latisha felhúzta a szemöldökét.
-Rendben legyen, de most már menjünk enni.

Miután felöltöztek, lementek reggelizni.
-Ma lesz az első mágia törink és sötét varázslatok kivédésünk.- mondta evés közben Latisha.
-Igen de Tabi azt mondta, hogy az unalmas, és hogy egy szellem tartja. A sötét varázslatok kivédését pedig rövidítheted SVK-nak. Mindenki úgy hívja.
-Rendben. Tabi mesélt valamit az új SVK tanárról?
-Nem. Azt akarja, hogy meglepetés legyen.

Miután megreggeliztek belevetették magukat a házifeladatok és beadandók világába. Egymásnak segítettek, vagy csak nézték ahogy a másik szenved és nevettek egymáson, miután Susan és Hannah is visszatért a reggelizésből ők is beszálltak a mókába.
Pam tévedett. Nem lettek olyan gyorsan készen, mint gondolták. Közbejátszott az is, hogy elmentek megkeresni a könyvtárat, hogy több információt szerezzenek. Ez a túra fél órába került.
Ebéd után elindultak a mágia történelem órára.

-Ez az óra halál unalmas!- sopánkodott Latisha -Gyakorlatilag nem fogok föl semmit. Ezt nem lehet ép ésszel kibírni, és ebből dupla óra? Ez beteges! Nem csoda, hogy ez a tanár is belehalt!
-Lati!- nézett fel Pam Latishára -5 perce ülünk itt.- majd vissza fektette a fejét az asztalra.
-Neee!- nyögött fel elhaló hangon Latisha.

---

-Ez hosszú volt. -mondta Pam
-Az nem kifejezés, de legalább most jön a SVK.- ujjonkodott Latisha

Az óra aránylag jobb volt, mint a mágia történelem de Mógus professzor dadogása nem tette egyszerűvé a megértést. Egész órán olyan kérdések hangzottak fel, hogy: "Elnézést, de nem értettem.", "Professzor úr meg tudná ezt ismételni?", "Professzor úr egyáltalán miről van szó?"

---

Másnap mágia törivel kezdtek. Most a mardekosokkal voltak, de ez sem tett semmit érdekesebbé.

Bűbájtanon semmi új nem történt. A tanár arról beszélt egész órán, hogy milyen fontos jól kiejteni a szavakat.

-Első bájitaltan!- ujjongott Latisha
-Hát amit hallottam Piton professzorról én nem örülnék így.
-Pam. Ne. Most az egyszer ne.
Miután belevágtak a dupla bájitaltanba a Hollóhátosokkal Latisha azonnal mire gondolt Pam. Piton professzor szörnyű ember volt.
-És ha tudnád hogy utálja a grifiseket.- jegyezte meg halkan Pam - Ahhoz képes ez, amit velünk csinál, az semmi.

Piton professzor az óra közben folyton megjegyzést tett mindenki teljesítményére. Nem kímélt senkit. Pamnak elmondta mennyire tehetségtelen a nővére és hogy nagyon meglepődne, ha ő különb lenne. Latishára gúnyos megjegyzést tett amiért nem az ő házába tartozik, hanem a Hugrabugba. Az óra végén az egyik Hollóhátos elsírta magát, miután Piton arról beszélt, hogy soha senkit nem látott, aki ilyen menthetetlenül rossz.

-Úgy látszik sokat dobálózik a "tehetségtelen", "menthetetlen" és a többi sértő szavakkal.- mondta Latisha miután távoztak a teremből
-Igen.- felelt Pam kicsit remegve. Latisha ezt észrevette és azonnal megölelte.
-Semmi baj. Nem kell vele foglalkozni. SVK-án például te voltál az egyik legjobb!- mondta bíztatásképpen Latisha -Még pontot is kaptunk miattad!
-Aha nagy érdem azért kapni pontot mert ki tudtam bogozni hogy mit akar mondani Mógus.- szipogott Pam
-Na jó menjünk fel, írjunk egy kicsit házit, aztán vacsorázzunk. Rendben?
-Rendben.