A hűséges Hugrabugos

3. Az első rémálom

Latisha tanítási napja nem ért teljesen véget. Még hátra volt egy gyógynövénytan órája a mardekárosokkal. A néhány griffendéles és hollóhátos elköszönt a másik két csapattól, pontosabban inkább csak a hugrabugosoktól aztán ők elindultak a kastély felé. Latisha, Pam, Hannah és Susan elindultak az üvegházak felé. Út közben végig azt beszélték, hogy mekkora egy szerencsétlen idióta volt Malfoy.

-De komolyan! Ez teljesen az ő hibája!- mérgelődött még mindig Hannah
-Remélem nem fogják Hagridot bántani miatta!- mondta Susan és keresztbe tette mérgesen a kezét
-Te Latisha? Mit gondolsz a helyzetről? Eléggé csendben vagy.- kérdezte Pam kíváncsian mire a többiek is odafordultak hozzá

Latisha megadóan felemelte a kezét.
-Én is mellettetek állok. Draco eszméletlen hülyeséget csinált ezzel, pedig én még figyelmeztettem is. Aggódom érte egy kicsit, de ez azért van mert a barátom. De majd ez után az óra után megyek és kiosztom rendesen.- fejezte be a mondandóját a lány

A többiek hümmögtek egy kicsit, de láthatóan meg voltak elégedve a lány válaszával.

Még egy kicsit beszélgettek, de aztán Latisha meghallott egy ismerős hangot hátulról.
-Szia Latisha!- köszönt egy mardekáros
-Szia Lupe!- mosolygott Latisha

A három barátnője illedelmesen biccentett. Egy pillanatra senki sem tudta, hogy mit mondjon ami nagyon kínosra sikeredett. Latishának gyorsan eszébe jutott, hogy még be se mutatta újdonsült barátnőjét a többieknek.

-Bemutatom a barátomat Lupe-ot akivel mugli ismereten találkoztam.-
A többiek még mindig kételkedve néztek a lányra
-Tudom hogy mardekáros vagyok és a hírem megelőz, de nyugi van egy-két normális is köztünk.- hadarta el gyorsan a szövegét Lupe mindenféle kellemetlenség nélkül -Ha meg ez segít. Szerintem Malfoy nagyon megérdemelte azt a karmolást.- mondta és kezet nyújtott

A többiek erre kicsit fellelkesedtek és boldogan kezet ráztak Lupe-pal. Még volt jó néhány percük csevegni mire hivatalosan is véget ért az óra és elkezdődött a másik.

---

Latisha a szokásos helyére hátra ment csak most annyi különbséggel, hogy egyedül volt. Nem beszélték át ketten az egész órát, de még így is hiányzott neki a másiknak a jelenléte.
~De hogy miért hiányzik?~ sóhajtott

Az óra kezdete után tíz perccel megérkezett Pansy is, aki kisírt szemekkel rontott be az üvegházba és hosszasan a tanár bocsánatáért esedezett. Miután persze a tanár nem adott neki büntetést egyből odament a barátaihoz és hosszasan ecsetelte, hogy mennyire felelőtlen volt Hagrid és hogy ő majd mindig meglátogatja Malfoyt, mert ő olyan jó ember.

Latishát ez a játszott hős szerep nagyon zavarta. Minél tovább gondolkozott a Draco ügyön, annál mérgesebb lett. A végére a szomorúsága átváltott dühbe.
~Mert nem tud vigyázni! Neeem.. Neki meg kellett mutatnia, hogy milyen menő. Nem hallgathatott volna rám! Az túl logikus lett volna!~ gondolta és egyre agresszívabban aprította a bogyókat és leveleket amik valami trágyához kellettek.

Óra után egyenesen a gyengélkedő felé vette ez irányt. Persze valahogy Pansy-nek sikerült megelőznie így ő előbb ért fel. Latisha gondolt rá, hogy egyszerűen bemegy ő is de inkább kint megvárta amíg a másik lány végez a siránkozással és a babusgatással majd kijön. Ez egy olyan jó fél óra volt.

Amikor a mardekáros kijött és becsukta maga mögött az ajtót észrevette Latishát és persze nem hagyta szó nélkül.
-Ó hát ki van itt!- csapta össze a kezét -Felisha, aki nem tud nyugtot hagyni Malfoynak. Mit akarsz? Nem hiszem hogy látni akarna pont téged.-
Latisha vett egy mély levegőt.
~Semmi baj. Az életben sok ilyen emberrel fogsz még összefutni.~

-A nevem Latisha.- kezdett bele a hugrabugos türelmesen -Másrészt eljöttem beszélni Dracoval. Az meg hogy kíváncsi-e rám vagy nem, azt te nem tudhatod.-
-Miért akarna veled bárki is beszélni? Egy mardekáros ősökkel rendelkező hugrabugos? Te egy szégyen vagy!-
-Lehet de nem én vagyok az aki Draco után liheg. Azt hiszed nem feltűnő? Ne tartsd magad fontosnak, ha még a kereszt nevét se használod? Vagy akartad és nem engedte? Én legalább vagyok valaki egy fiú nélkül.- vágott vissza Latisha úgy hogy Pansy csak hápogni tudott

-Amúgy miért bánt, hogy beszélek vele? Csak nem vagy féltékeny?- mosolygott Latisha
-Én? Nem! Dehogy is! Én..- kiabált a lány de Latisha közbe szólt
-Ha megbocsátasz én most megyek. Remélem látlak máskor is.- mondta majd faképnél hagyta a lányt

Bent azonnal meglátta Dracot ahogy az ágyán ül őt nézi.
-Miről veszekedtetek?- kérdezte majd megfogta a kezét mind akinek nagyon fáj
Latisha csak forgatta a szemeit. Majd mosolyogva odafordult a fiúhoz.
-Nem fontos...- mondta mézes-mázas hangon
Draconak egy pillanat alatt leesett, hogy bajban van.
-Draco Malfoy!- csapta össze a kezét a lány
-Tudod most sérült vagyok és..- kezdett bele a mardekáros a mentegetőzésben de a lány azonnal közbevágott
-Nekem te ne add a sérültet! MI A JÓ MERLINT KÉPZELTÉL! EGY HIPPOGRIFFET FELHERGELNI? ENNYI ESZED VAN? TUDOD MENNYIRE MEGIJESZTETTÉL?- kiabálta Latisha
Draco nem kezdett bele a szokásos önmentegetésbe inkább csöndben maradt.

Latisha vett néhány mély levegőt és már egy barátságosabb hangon röviden megkérdezte.
-Kezed?-
-Jól van.- felelte kurtán a fiú
-Ki fogod használni, hogy "sérült"?-
-Ismersz?- mosolygott halványan a fiú
-Gondolom már szóltál apádnak hogy mi történt. Nagy baj lesz belőle?- kérdezte Latisha
-Hagrid Dumbledore védelmét élvezi, de a madárnak biztos annyi.- mondta Draco de nem nézett Latisha szemébe
-Közben nem értem hogy lehetsz ilyen embertelen.- mondta csalódottan Latisha és kisált, de az ajtóban megállt
-Lemaradtál az első gyógynövénytan óráról, de... van mellettem egy üres hely.-

Latisha nem várta meg a választ csak elindult a klubhelységébe.

---

A délután aránylag jól telt. Házifeladatuk nagyon még nem volt ezért egész végig kártyázhattak. Latisha már azt hitte nem is fog semmi sem történni. Ez volt addig amíg le nem feküdt aludni.

Egy réten találta magát. A szél nagyon erősen fújt, a hideg levegő a csontjáig hatolt. A vékony kis pólója nem jelentett semmit. De ez őt nem érdekelte, sokkal fontosabb volt a félelem, amit érzett. Valaki megmarkolta a csuklóját és elkezdte rángatni egy ház felé. Felnézett az emberre, de nem látta az arcát túl ködös volt minden. Messziről egy sikolyt hallott aztán minden elsötétült.

Latisha szemei azonnal kinyitódtak és zihálva felült. Letörölte a homlokáról az izzadságot. Miután lenyugodott körbe nézett, de nem látott maga körül semmi szokatlant. Csak három ágy benne három mélyen alvó barátjával.
-Csak álom volt.- suttogta -Csak álom volt.-

Szó szám: 1007