Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

5.rész

Taehyung

Nagyon gyorsan szedem a lábaimat, hogy minél előbb távolabb legyek Jungkooktól és közelebb Hobihoz. A nagy rohanás közepette átkozom magam, amiért ilyen sokáig tudok aludni és, hogy jó ötletnek tartom azt, hogy a bulin ki kell kapcsolni a telefonomat. Futás közben hozom újra működésbe a mobilomat és reménykedek azon, hogy nem hívott Hobi, főleg nem Jimin, mert akkor a saját koporsómat is megvehetem útközben. A lehető legmegkönnyebbültebb sóhaj szakad fel belőlem, amikor meglátom, hogy senki nem hiányol engem korán reggel. Gyorsan fogok egy taxit és Hobihoz fuvaroztatom magam, majd halkan zárom ki az ajtót, hogy az alvókat ne ébresszem fel és ne keveredjek kellemetlen szituációba. Mintha egész éjjel itthon lettem volna... Igen ezt így akarom csinálni. Úgy néz ki a terv sikerül de az utolsó pillanatban egy halk köhögést hallok meg mögülem, majd egy kómás Jimint. Biztos, hogy idő utaztam, mert olyan érzésem van, mintha tini lennék és anyukám előtt állnék.

-Te kinél jártál? - kérdezi suttogva de annál izgatottabban.

-Miért hittem azt, hogy nem vagy itt? Folyton együtt vagytok. - terelem a témát.

-Ez nem igaz. - dobbant dühösen Jimin. - Vannak olyan napok, amikor nem vagyunk folyton együtt.

A következő pillanatban Hobi nyitja ki a szobájuk ajtaját és álmosan mered rám, majd Jiminre és újra rám.

-Most jött haza? - kérdezi Jimintől.

-Igen. És azt állítja, hogy mindig együtt vagyunk.

Ezt úgy mondja mintha ez annyira baj lenne. De ő Jimin, igazából meg sem lepődök de azon ige, hogy nincs halálfélelmem vele.

-Ez nem is igaz. - tiltakozik Hobi is.

Karba teszem a kezem és felvont szemöldökkel nézek rájuk. Az enyhén sokkolt arcukból már látom előre, hogy nekem van igazam, mert van egy történetem, ami be is fog teljesülni és ez ellen még vitatkozni sem tudnak. Egy széles mosolyra húzom a számat és lassan elkezdem a szokásos mesét, amit már számtalanszor hallottak.

-Kilenc évesek voltunk körülbelül, amikor megismertük egymást. Hoseok. - Hobi tudja, hogy nyertem, amikor így hívom. - bemutatkozott, hogy "Szia Hobi vagyok, ő Jimin és őt veszem majd el." - utánozom a kilenc éves Hobi. - És ezt mind úgy mondta, hogy a kezedet fogta. Amikor először jött el nálatok a tüzelési időszak már össze is jöttetek.

Jimin erre a beszólásra szúrós szemekkel néz rám, ezért gyorsan a fürdőbe veszem az irányt, mielőtt még hozzám vágja a papucsot. Még zuhanyozni is félve zuhanyzok, mert a mini terroristából kinézem, hogy a fürdőbe is utánam jön. Igazán majd csak akkor nyugszok meg, ha kimegyek a fürdőből és nem találkozok össze dühös mini emberrel.

-Ugye nem ettél a pasidnál? - kiabálja be a fürdőbe Jimin.

-Chim, nem ér rá fürdés után? - forgatom a szemem, mindig olyankor zavar, amikor nem kéne. - És nem a pasim. Szia.

-Csak a kádban ülsz, csak nem zavarok.

-És ha épp kiverném?

És már csend is van. Vannak olyan dolgok, amik mindig bejönnek és ezekre soha senki nem válaszol erre. Nem sietem el a készülődést, egyedül csak az rángat ki a kádból, hogy megéheztem és érzem, hogy Jimin már megcsinálta a kaját. Boldogan és éhesen lépek ki a helyiségből, amiből még pára is árad, hogy a konyhába vegyem az irányt. Van olyan szerencsém, hogy mind a ketten csak rám várnak már, így ahogy leülök már ehetünk is.

-Szóval Tae. - kezdi Jimin újra. - Hogy van a srác?

-Van neve is, Jungkooknak hívják. És mit tudom én hogyan van, nem kérdeztem rá.