Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

41.rész (Befejező Rész)

Jungkook

-De nem hiszem el, hogy képes volt ide jönni. - akadok ki ma már sokadjára. - Fogtátok? Mégis mit akar azon megmagyarázni, hogy lelépett? Azért annyira hülye én sem vagyok, könyörgöm. Ez már kész vicc. Maradt volna otthon, most ki tudja, hogy mennyi ideig lesz itt, mielőtt szó nélkül lelépne. Azért ennyire ne hülyítsen már.

-Jeon, fél órája ezt hajtogatod. - vág közbe Yoongi. - Jobb programom is lenne.

-Yoongi úgy érti, hogy miért nem örülsz annak, ha itt van? Két hétig nem akadtál le róla, most itt van erre ideges vagy.

-Pont ez a bajom. - ülök le idegesen. - Mi változott ennyire hirtelen? Nem örülök annak, hogy itt van de annak sem ha nincs itt. Haragszom rá, mert semmit nem volt képes mondani, erre meg azt várja, hogy most jó legyen minden? - mutogatok össze - vissza.

-De még mindig nem tudod, hogy mit akart mondani. - nem is érdekel most. - Lehet el is mondta volna, hogy szeret erre te burkoltan lekurváztad.

Szinte bízza vagyok benne, hogy ezt szerette volna elmondani de azzal nem értek egyet, hogy lekurváztam. Mégis mi ez a feltételezés? Én csak annyit mondtam, hogy lehetséges New York felével kavart. Azt nem mondtam, hogy pénzt is kért érte. Jó, látok mi a baj azzal, amit mondtam. Sóhajtva túrok a hajamba és legszívesebben eltűnnék innen. Miért lett sokkal bonyolultabb minden? Amikor még nem húzta el innen a csíkot, jobb volt a helyzet én meg azt hittem rossznak. Bár, akkor lehet nem tudnám, hogy simán van esélyem Taehyungnál.

-Istenem, én meg fogok őrülni. - hisztizek tulajdonképpen a semmi miatt. - Tényleg azt fogja hinni, hogy olyannak tartom? - nem nyugtat meg, hogy mind a ketten bólogatnak. - Én csak mérges voltam, nem is úgy gondoltam. Nyírjatok ki. Kérlek.

-Kook, nem szeretnél elmenni Jinhez? - veti fel a szörnyű ötletet Nam.

Már miért akarnék oda menni, amikor tudom, hogy száz százalék, hogy itt lesz Taehyung? Ezek hülyék.

-Nem. Ott lesz ő is. Nem akarom látni.

Vagy mégis. Igazából nem tudom.

-Pont ezért megyünk oda, mert már lassan egy órája azt hallgatom, hogy te itt sírsz miatta.

-Yoongi. Én egy évig hallgattam a te sírásod Namjoon miatt, szóval legyél tekintettel rám. Jó?

Érzem Yoongi pillantásaiban a gyűlöletet de megérdemelte, hogy ezt közöljem vele. Még az sem érdekel, hogy lehet félnem kéne, mert lelök a lépcsőn. Talán az lenne a legjobb, ha onnan legurulnék, akkor nem ráncigálnának el engem oda, ahol amúgy nem is akarok lenni. Sőt még sokan is vannak ezen a helyen, mint mindig. Közel sem biztos, hogy látni fogom Taet, bár most is őt keresem a szememmel.

-Látjuk, hogy őt keresed. - hajol oda hozzám Yoongi. - Gyere már össze vele, én nem voltam ennyire szerencsétlen, könyörgöm.

-Nem őt keresem, csak nézelődök.

-Akkor nézz magad elé, mert ott áll. - mutat rá Namjoon. - Értjük, hogy jól néz ki de a nyálad ne csorgasd már rá ennyire feltűnően.

Ez nem is igaz, szimplán csak ránéztem, mert reggel nem volt időm rendesen megnézni. Attól még, hogy haragszom rá, bejön. Bár ő kinek nem, mert valljuk be, rohadtul jól néz ki, főleg ezzel a vörös hajjal. Nem tudom honnan szedte ezt a vörös inget hozzá de már csak az hiányzik a képből, hogy a vörös... Jó, elkalandoztam.

-Taehyung! - üvölti el magát Yoongi, ezzel nem csak az ő figyelmét felkeltve. - Nem is tudtuk, hogy újra itt vagy.

Értetlenül nézek barátomra, mert nem értem, hogy most ez mire jó és az előbbi miatt egy kicsit félek is tőle.