Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

38.rész

Taehyung

New York gyönyörű. Tényleg minden szép benne, úgy ahogy van, főleg ilyen későn. Viszont utálom. Olyan üres, semmi nincs itt, ami miatt otthonomnak tudnám ezt érezni. Igazság szerint számtalanszor megbántam azt, hogy elhúztam onnan de ezzel már nagyon nem tudok mit csinálni. Ezt így elcsesztem, ahogy kell. Többet nem látom úgyse Jungkookot.

-Taehyung már észre sem veszi az embert. - csapódik hirtelen valaki mellém. Majdnem reflexből csaptam rá egyet. - Fura itt látni téged.

-Castiel, ne érts félre.. De mit keresel itt? Hajnal van.

Azt megszoktam, hogy én nem alszok ilyenkor de, hogy ez a vörös törpe mit keres itt... Azt nem tudom.

-New York sosem alszik bébi. - nincs két perce, hogy itt van de már fel akarom pofozni. - Láttam a képet, amit kiraktál és eléd jöttem. Milyen volt Korea?

-A gyors válasz: Találkoztam egy dögös pasival, akivel csak dugtunk de tökre szeretem, ezért leléptem tőle.

-Ezt nem teljesen értem. Ha szereted, akkor miért léptél le? Tudod van olyan dolog is, hogy távkapcsolat.

-Az nem nekem való. - forgatom a szemem. - Ezeket lepakolom és elviszel valahova bulizni. Kell egy üdvözlő ajándék.

-Szóval dughatnékod van.

-Nem, csak inni akarok, hogy ne mardosson ennyire a bűntudat. Hűséges vagyok Jungkookhoz. Ja és a telefonomat vedd el, kapcsold ki mert ha bebaszok fel fogom hívni. - nyomom a kezébe a készüléket.

Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek népszerű Jungkook körében de én hülye úgy vagyok vele, hogy utáljon és akarjon távol lenni tőlem. Könnyebb elengedni és nem azután fohászkodni, hogy szeressen, mint tini koromban. Ez egy egyszerűbb megoldás.

Jungkook

Hiába keresem fél kómásan magam mellett Taehyungot, valahogy a kezem nem találja meg azt, akit tudok ölelgetni. Nagyon rászoktatott arra, hogy ölelnem kell, bár ez engem nem zavar egy kicsit sem. Álmosan nyitom ki a szemem, hogy végre el is tudjam érni.. Ha itt lenne mellettem. Újabban az lesz a szokása, hogy előbb felkel, mint én? Kisietek a konyhába, hátha ott találom őt valamit kajálni de valahogy ott sincs.

-Taehyung, bárhol vagy csak szólj, mert vissza viszlek az ágyba. - sétálok be a fürdőbe utolsó reményben.

Most tényleg Jiminéknél van? Onnan sokkal nehezebb lesz ide visszahozni de nem lehetetlen. Kapkodva veszem magamra a ruháimat és nem éppen nyugodtság fog el, amikor lát, hogy Taehyung ruhái felszívódtak csakúgy, mint ő. Mondjuk ennyire gyorsan sem vezettem még soha, sehova de tényleg félek, hogy merre van. Sajnálom Hobi meg Jimint de nem vagyok nyugodt, ezért majdnem átesek az ajtón, ahogy belépek oda.

-Jó reggelt, Jungkook. - köszön mosolyogva Hobi.

Nem is merem megkérdezni, hogy miért nem lepődik meg ezen annyira.

-Miért vagy itt?

-Eltűnt. Mármint Taehyung. - teszem hozzá, hogy ne nézzen hülyének. - Reméltem, hogy itt van.

-Tae? - dugja ki a fejét az egyik szobából Jimin. - Nem mondta meg neked, hogy hova megy? - ez egyre nyugtalanítóbb. - A hazug pöcs. - oké, ez váratlan volt. - Hazament.. New Yorkban van.