Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

33.rész

Taehyung

Rengeteg győzködés után Jungkook végre elenged haza. Nem is értem, hogy miért nehéz ennyire haza engednie, amikor később úgyis újra találkozni fogunk. Jó, mondjuk az is igaz, hogy én sem akarok haza jönni de ilyen állapotban, ahogy most kinézek nem megyek vele sehova. Próbálok én normálisan viselkedni, ahogy barátaim előtt állok de szerintem már messziről látszik rólam, hogy valami nem stimmel velem.

-Úgy mész el, mint egy depis de úgy jössz haza, hogy nem tudod levakarni a vigyort a képekről. - állapítja meg Jimin. - Mi történt?

-Találtál valakit? - kérdezi Hobi, mire hevesen bólogatok. - Kit?

-Jungkook.

-Te be vagy állva?

-Jimin, nem. - sóhajok, majd lefekszek a kanapéra. Sose értik meg amit akarok. - Szakítottak. - sose mondtam még semmit ennyire vidáman.

-Szóval újra együtt vagytok.

-Sose voltunk együtt. - forgatom szemem. - De valami olyasmi, ja. Délután meg megyünk valahova, bár azt nem tudom, hogy hova. Meg nála maradok este.

Mind a ketten úgy néznek rám, mintha valami felháborító dolgot mondtam volna. Attól még, hogy örülök, hogy Jungkook szabad nem leszek gonosz... Nem is értem őket.

-Tehát.. - amikor Hobi így kezd valamit, mindig rossz előérzetem van. - Randi meg dugás lesz a mai programod. - most sem csalódtam benne.

-Ez nem is randi. - vágom rá, bár most el vagyok bizonytalanodva. - Csak elmegyünk valahova kettesben.

-Úgy hangzik, mint egy randi.

Egy kisebb pánikkal rohanok be a szobámba. Most sokkal de sokkal stresszesebb lesz ez az egész készülődés hála Hobinak, aki ilyen hülye gondolatokat ültet a fejembe. Még a zuhany alatt is ez jár a fejemben, az időm pedig egyre csak fogy. Kellett nekem ilyeneket mondani, most tényleg tanácstalan vagyok. Vagy olyat veszek fal, ami azt mondja, hogy ez csak egy baráti találkozó vagy olyat, ami azt, hogy ez egy randi és figyelj rám milyen jól nézek ki. Ha ez randi, nem vehetek fel valami elnyűtt cuccot, viszont ha nem az, akkor sem vehetem fel, amit akartam. Úristen, Jungkook miért nem mondta, hogy ez randi vagy nem.

-Tae babám. - nyit be az ajtón Jimin. - Miért nem vagy felöltözve? Itt van Jungkook.

Tessék? Persze, hogy akkor telik ennyire az idő, amikor nem vagyok felkészülve lelkiekben.

-Nem tudom mit vegyek fel. - mindjárt ruha nélkül megyek. - Jungkook milyen? Randizós vagy nem?

-Nem tudom, nem nézegetem.

-Akkor nézd meg. Most. Kérlek.

Amíg Jimin távol van, a pánik a társaságom. Nem is tudom elképzelni mi tart ilyen sokáig egy lecsekkoláson.

-Tae. - jelenik meg Jimin megint. - A randizós ruhát vedd fel.

Na végre. Szóval ez tényleg randi. Úristen, tényleg randira megyek Jungkookkal. A szívem kiugrik.

Jungkook

Végre randira viszem Taehyungot, van annyi bátorságom, erre alig akar kijönni a szobából. Annyira szeretném tudni, hogy mit csinál olyan sokáig bent.

-Nyugi, nem szökött meg. - ez nem valami biztató, Hobi. - Azt láttuk volna.

-Azt remélem. - különben elég gáz lenne a dolog.

-És hova viszed?

-Az engem is érdekelne. - hallom Taehyung hangját mögöttem.

Végre ő is itt van, már kezdtem aggódni, hogy tényleg magamra hagyott. Mosolyogva nézem, ahogy közelít, most minden bűntudat nélkül mérhetem végig és még csak le sem csesznek észre.

-Jól nézel ki. - csókolom meg. - Nagyon jól.

-Végre, itt a pillanat, hogy menjetek. - kezd el kifelé tologatni minket Hobi.

-Kedves vagy, tényleg. Máskor meg nem engedsz el. - forgatja a szemét Taehyung, amit megmosolygok.

Nagyon izgulok és nem akarom elszúrni ezt a napot. Ha ez jól sikerül, nagy lehet rá az esélyem, hogy egyszer komolyabb is legyen a köztünk lévő kapcsolat, nem úgy mint most. De először mindent helyre kell hoznom, amit ezek előtt elrontottam. Ahogy megérzem Taehyung mancsát az enyémben, muszáj elmosolyogdnom. Egyre közelebb kerülök a célomhoz.

-Még nem tudom, hogy hova megyünk. - fordul felém. - Szóval... Hova megyünk?

-Közel lakok egy parkhoz, nem sokan járnak ott, így szinte csak ketten leszünk ott.

-Ez tetszik. Szeretek veled lenni.

Ugyan nem mutatom ki, de belül kiugrok a bőrömből. Szerintem most rosszabb vagyok, mint a húgom, amikor valami pasikról áradozik, akiket annyira szeret.

-Én téged szeretlek. - vágom rá viccből de mondjuk ez igaz.

-De vicces valaki. - nevet. - Én is szeretlek. - kapok egy gyors csókot.

Bárcsak ne viccből mondana ilyeneket. Elképesztően meg tud zavarni de még csak nem is zavar, mert ezt ő csinálja velem. Ha nyár végéig ezzel kell beérnem hát legyen. Taehyung hirtelen húz le magával a fűre, így teljesen elterülök mellette.

-Annyira kényelmes vagy. - helyezkedik el rajtam. - Látod, te kellesz ahhoz, hogy nyugodtan tudjak aludni. Még pár nap és megint nem tudok normálisan pihenni.

-Pár nap? Miről beszélsz te?

-Lehet haza megyek, vagyis eddig így volt de most egyre jobban bizonytalanodok el.

Na nem. Nem mehetek el nyár vége előtt, mert sírva fakadok vagy én magam cipelem ide vissza hozzám. Ha kell ide is láncolom.

-Ne menj el, nem mehetsz el. - fordítom magam alá, így legalább muszáj rám néznie. - Úgy volt nyár végéig maradsz, akkor legyen így. Ígérd meg, hogy nem hagysz itt.

-Jungkook...

-Ígérd meg. - szólok közbe.

-Megígérem. - mosolyog. - Nem megyek el, csak gondolkodtam rajta. De akkor nem megyek. Kivéve.. - nincs kivéve! - Ha elvesztem a játékunkat.

Igazság szerint én ezt már rég elbuktam de ha ezt nem mondom meg neki, az nem nagy baj, nem igaz? Így még csak el sem tudok semmit baszni. Egy játékban sokszor szegnek szabályokat, ne én legyek a kivétel.

-Tényleg nem hagyhatsz itt. - suttogom. - Nagyon hiányoznál és még csak nem is tudnék mit kezdeni magammal.

-Nem hagylak itt.

Ugyan ezt a csókot Taehyung egészen ártatlan célból adta, nekem valahogy meghozta ahhoz a kedvem, hogy haza vigyem. Nem voltunk öt percet itt de bőven elég volt és ahogy érzem Taehyungnak is, mert nagyon nem ellenkezett a tervemen. És most még nyugodt is vagyok, hogy nem fog magamra hagyni. Terveim szerint soha.