Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

20.rész

Taehyung

Oké... Ez már határozottan olyan dolog, ami miatt elfoghat a pánik.. Ugye? Mégis mit ért az alatt, hogy szeret? Lehet ez valami titkos kód arra, hogy az élete veszélyben van, mert határozottan ki lett kötve, hogy ilyen dolog nincs. Hiszen ő mondta! Most akkor mi a baja? Talán keresnem kéne egy gépet, ami haza visz. Lehetőleg még ma.

-Taehyung. - tetszi a vállamra kezét Jungkook húga. - Jól vagy? Úgy nézel, mint, aki szellemet látott.

Halálra vált arccal fordulok felé. Ő süket? Nem hallotta mit mondott az előbb a testvére? Vagy csak bolond..

-Ugye az előbb neked szánta azt a szeretleket. - mutatok az ajtóra és rá felváltva. - Mondd, hogy neked mondta.

-Ő a bátyám, sose mondja, hogy szeret. - neveti. - És nem engem csókolt meg utána.

-De engem nem szeret. - tiltakozok.

Az még rendben van, hogy ezzel idegesítem de most, hogy ezt kimondta minden kicseszett dolgot megváltoztat. Nem akarom. Mivel Dahyun látja rajtam, hogy mindjárt elájulok, minimum Jungkookra töröm az ajtót, hogy most ezt hogy gondolta, ezért elrángat egészen a liftig, miközben hallgatja a hisztimet. Amikor már befogom mosolyogva néz engem.

-Mi baj van azzal, hogy azt mondta szeret? - teszi fel a kérdést. - Szerethet úgyis, mint egy barátot, nem?

-Ti a barátokat utána megcsókoljátok? - kapom rá a fejem, kicsit talán hisztérikusan. - Mi ütött a bátyádba?

-Öhm.. Te? A szerelem? Én először azt hittem jártok.. Tényleg! Miért nem jöttök össze?

Ebben a liftben egyre fullasztóbb a levegő és, ha ez nem lenne elég még félre is nyelek. Remek, megfulladok.. Akkor már legalább nem kell azon gondolkodnom mi ütött Jungkookba. Így hogy megyek el a cuccaimért este? Mélyeket lélegezve próbálom összeszedni magam és uralni a helyzetet, ami egy nagyon kicsit kicsúszott a kezeim közül. Nézzük a jó oldalát.. Lehet nem is nekem akarta. De, ha meg nem nekem, akkor ki a másik csávó? Már most nem bírom, pedig nem is láttam még. Jungkook egy igazi köcsög, hozzám intéz ilyen szavakat és közben másnak akarja? Egyik sem jobb a másiknál.

-Jaj már, szedd össze magad. - lök vállon. Ilyen közelről hasonlít Jungkookra. Legalábbis a szájuk igen. Szuper, most Jungkook szájára gondolok. - Egyrészt.. Olyan idiótám vigyorogtál, amikor mondta neked, hogy szeret, épp csak a nyálad nem folyt. - ez hazugság. - Másrészt, úgy csinálsz, mintha sose mondtak volna neked ilyet.

-A barátok számítanak? - kérdezem, mire megrázza a fejét. - Akkor tényleg nem mondták még.

Végre kinyílik a lift ajtaja. Életem egyik leghosszabb utazása volt ez a pár perc. Újra kapok levegőt, remélhetőleg kitisztul tőle a fejem, mire haza érek, mert Jimin mindent is ki akar majd belőlem szedni ezt újra meg nem akarom átélni. Épp felejteném el az egészet de egy túl csinos lány még mindig követ azt mondogatva, hogy jöjjek össze a bátyjával. Az egész Jeon családtag ilyen fura?

-Kérlek, hagyj békén. - állok meg hirtelen. - A bátyád és köztem nincs semmi az ég világon azon kívül, hogy.. Barátok vagyunk. - szépítsünk a dolgon. Akkorát nem hazudtam.

Dahyun felvont szemöldökkel teszi karba a kezét és úgy néz rám, mintha csak arra várna, hogy vissza szívjam mindazt, amit az előbb mondtam. Arra viszont várhat.