Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

32.rész

Taehyung

Most, hogy kezdek kijózanodni szép lassan tudatosul bennem, hogy Jungkook szingli. Kurvára nincs senkije és én ahelyett, hogy lecsaptam volna rá, akár egy tigris... Azt kívántam, hogy béküljenek ki. A francokat akarom, hogy kibéküljenek, azt akarom, hogy engem szeressen. Sőt ezt burkoltan ki is mondtam neki de ő túl hülye hozzá, hogy felfogja. Hirtelen fordulok felé, nem tudok aludni addig, amíg nem beszélek vele vagy fel nem pofozom. Az idő előtt kiderül.

-Baj van? - dünnyögi álmosan. Ez olyan édes. - Mi történt?

Minden szó nélkül csókolom meg. Nos, a beszélgetés és a pofon sem jött össze de ez így sokkal kellemesebb. Jungkook ajkai olyanok, mint egy menedék, ami mindig jobb kedvre derít. Egy menedék, amire ráfüggtem. Főleg arra, amikor lejjebb használja de ez mellékes. Érzem rajta, hogy meg van lepődve de örülök, hogy nem zavarja a csókom. Sőt egyre jobban tér észhez, ami annyira tetszik. Jó, hogy úgy csókolhatom meg, hogy nem kell félnem attól, hogy Jiwoon mikor jelenik meg a hátam mögött és szurkod belém különböző méretű késeket.

-Ez nem tudom mi volt de... Tetszett.

-Csak hülye vagy. - piszkálom az egyik tincset. - És vak és nem érted, ha valaki céloz valamire. Sőt azt se, ha kimondja előtted. - igazság szerint ennél nagyobb jelet nem tudok neki adni.

-Nem értem miről beszélsz. - na erről beszéltem az előbb.

Szerelmes vagyok beléd. Hm, talán ez lenne az a nagy jel, amit felfogna. Vagy még ezt sem.

-Semmiről, csak nem tudtam aludni eddig. De már jól vagyok.

-Szóval ez azt jelenti, hogy értetted mit akarok mondnai?

Azon kívül, hogy szakítottak? Mégis mit lehet még ezen érteni azon kívül ami?

-Nem tudom. - rázom a fejem. - Majd reggel megbeszéljük, hogy mi a helyzet.

Előre tartok ettől a beszélgetéstől. Mégis mi van Jungkook és köztem? Ha egyáltalán van valami és nem csak a piától jár át a melegség, ahogy hozzá bújok. Nem is a bulizás a káros számomra, hanem Jungkook.

Kurvára reggel van és Jungkook nagyon nincs mellettem, pedig a nyugodt alvásomhoz elengedhetetlen, hogy ő mellettem legyen. Hogy képes hajnalban felkelni? Jó, mondjuk nincs hajnal, durván dél lehet de ez túl korán van. Fene a formáját, hogy nem képes sokáig ágyban maradni, ha aludni kell. Álmosan, valamint nyűgösen vonszolom ki magam a konyhába. A legjobb ébresztő a félmeztelen Jungkook a cuki mosolyával.

-Jó reggelt. - ásítom.

-Reggel? Egy óra. - nyom egy puszit a fejemre. - Azt hittem sose kelsz fel.

-Csak nem hiányoztam? - ülök fel a konyhapultra. - És amúgy is, te kelsz fel folyton hajnalok hajnalán.

-Csodálod? - támaszkodik mellettem. - Te vagy a személyes ébresztőm a fura szuszogásoddal meg azzal, hogy folyamatosan rajtam alszol.

Legközelebb levegőt sem fogok venni, esküszöm.

-Egész éjjel te feküdtél rajtam. - még én vagyok a hibás... - És nem fura a szuszogásom.

-Neked nagyon fura. - az a pofon talán mégis össze fog jönni. - De szeretem a fura szuszogásod. - ad egy puszit a számra.

Szerintem fel sem fogta, hogy az előbb mit mondott de ezt nem tudom nem megmosolyogni. Ezt annak veszem, hogy jó után haladok afelé, hogy engem is szeressen. Boldogan mélyítem el a csókunkat, egyszerűen csak úgy érzem, hogy minden csókot be kell pótolnom. Ez hiányzott a legjobban. A lábamat a dereka köré fonom, hogy még akkor se szökjön el, ha akarna, homlokomat pedig a nyakába fúrom. Kezem is önkéntelenül vezetem a hajába. Hogy ilyen puha?

-Mit csinálsz? - próbál eltolni magától de nem hagyom neki.

-Csak gondolkodtam. - motyogom a nyakába. - Sose jöttek be a szőke pasik.

Hirtelen tol el magától és lefagyva néz rám. Kicsit vicces az, ahogy bámul rám, talán el sem mondom neki a mondat másik felét.

-Most az egyszer kivételt teszek. - piszkálom a haját. - Túl helyes vagy ahhoz, hogy ne legyél az esetem.

Ennél többször nem is tudom hangoztatni ezt de ő tiszta lökött és fel sem fogja a nyílvánvalót. Jungkook megint megpróbál ellökni magától de nagyon nem akarom elengedni. Jobb ötlet híján az ölébe véve kezd el velem baktatni és a kanapéra ül. Rossz előérzetem van.

-Éjjel azt mondtad, hogy reggel beszélünk. Most meg már délután van.

Nyöszörögve fúrom az arcom vállába. Nem akarom ezt a beszélgetést, mennyivel egyszerűbb lenne ezt kihagyni és csak úgy lenni. Félek ettől a beszélgetéstől, nem tudom, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Így legalább nem tud kidobni.

-Túl álmos vagyok hozzá. - ezt beveszi?

-Jó, akkor én csak beszélek, te pedig csak helyeselj. - simogatja a hátam egyre lejjebb. - Ezt úgy fogom venni, hogy onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Vagy egészen másba kezdünk.

-Miről beszélsz? - hajolok el tőle.

Jó, ha ez most egy célzás volt valamire, én sem értem ezt az egészet.

-Semmiről. - ezen a reggelen Jungkook sokkal többet puszilgat. - Itt maradsz.

-Haza kell mennem de utána vissza jövök.

-Rendben. - kapok még egy puszit a nyakamra. - De délután el kell jönnöd velem valahova. - érkezik még egy puszi.

-Jungkook, miért puszilgatsz? - mosolygok.

-Mert megtehetem. - nyom egy puszit a számra is. - Maradsz még? - néz rám hatalmas szemekkel.

Mennyivel sokkal jobb érzés, ha velem viselkedik így, mint mással.

-Maradok még.

Jungkook hirtelen dől el velem a kanapén. Ez valami rohadt kényelmetlen de Jungkook teljesen kárpótol engem. Egyrészt boldog vagyok, mert nem vagyok teljesen réménytelen, viszont szomorú is vagyok. Szóval csak ennyit jelentek Jungkooknak. Ez is több, mint a semmi végülis.