Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

40.rész

Taehyung

Még otthon is egy csomószor meggondolatlam magam, a reptéren is, sőt még a repülőn is, az utolsó pillanatokig. Mégis most itt állok Szöulban olyan tanácstalanul, mint még soha. Pontosan tudom, hogy mi merre van, mégis el kell gondolkodnom, hogy hova induljak el először. A taxi nem jó ötlet, az gyorsan oda ér, sétálva meg legalább ki tudom szellőztetni a fejem. És közben talán eldöntöm, hogy hova menjek. Vagy nem és az utcán fogok lakni, igazából nekem mindegyik jó. Végül Jiminék haza előtt állok neg, Jungkookhoz egyszerűen nem merek bemenni, lehet ki sem nyitná azok után, hogy nem vettem fel két hétig a telefont. Nagyon köcsög voltam vele, de ha szerencsém van már rég leesett neki, hogy miért írtam azt a cetlire, amit. Talán elfogadja azt az indokot, hogy féltem.

-Taehyung. - nyitja ki az ajtót Jimin szúrós pillantásokkal. - Még csak el sem mondtad Jungkooknak, hogy elmész!

-Én is örülök, hogy újra látlak. - dünnyögöm. - Nem tudtam elmondani neki, túl sokáig halogattam. De most itt vagyok, végleg.

-Szívem, a gyerek ide fog költözni. - ráncigál be az ajtón. - Végre megjött az esze.

-Voltál Jungkooknál? - miért érdekli ennyire ez őket? - Minél előbb el kell oda menned.

-Vagy akár itt maradok és nem tudja meg, hogy visszajöttem. Ez is egy választás.

A dögös miniterrosira, aki megszállta Jimint elég rendesen pofon vág. Miért szeret ő engem ennyire ütni? Szinte látom rajta, hogy élvezi a hülye.

-Ismerlek, ha most nem mész oda itt fogsz sírni hónapokig, hogy elrontottad és nem hoztad utána helyre, később, amikor Jungkookeg majd tovább lép és te nem... Újra bőgni fogsz. - mondanám, hogy nincs igaza de túl jól ismer és ez egy kicsit, jó igazából nagyon ijesztő ez a dolog.

Ha a barátaim nem húznak oda, egészen az ajtóig, majd némán veszekszenek velem, hogy maradjak is ott..még mindig tanácstalanul állnék otthon, a nappali közepén és azt formáznám, hogy mit mondjak neki, ha egyszer kinyitja az ajtót. Mivel Hobi és Jimin is itt hagyott, még simán meggondolhatom magam és elszaladhatok de sajnos lent várnak, és túl egyértelmű ha hazudok. Harmadjára imitálom el, hogy kopogok, pár itt lakó alaposan megnézett, hogy mit ütöm a levegőt, majd magyarázkodom. Mintha nem éltek volna át egy szerelmi vészhelyzetet. Végül a csengőt nyomom meg, mert valahogy furán venné ki magát, ha kopogok. Lehet alszik és nem is hallaná meg, nekem meg fontos, hogy most azonnal kidugja a fejét. Meg fogom gondolni magam. Amikor lenyomódik a kilincs a szívem jobban el kezd verni, sőt még a tenyerem is izzadni kezd. És ahogy meglátom a kócos hajával együtt minden lélekjelenlétem New Yorkba szökik, engem itt hagyva. Látom, hogy várja, mondjak már valamit de az a helyzet, hogy nem tudok. Egyszerűen csak nincs magyarázatom.

-Most azt várod, hogy örüljek? - kérdezi unott és rideg hangon. Ez nehéz menet lesz. - Vagy...

-Nem. - szólalok meg végül. Elveszett minden önbizalmam.

Ha nem szeretném ennyire még be is szólnék neki de ez már rég nem megy. Úristen, meg fogok halni, túl idegesen néz rám.

-Akkor jó, mert kicsit sem örülök neked. - hát ez fájt. - Őszintén nem tudom, hogy mit keresel itt, azok után, hogy leléptél. Ha még szóltál volna...

-Épp ezt szeretném valahogy megmagyarázni. Ha.. Lenne valami magyarázatom.

-És, ha engem nem érdekel? Taehyung, két hétig hívogattalak, írtam is és te csak ignoráltál. Most meg itt állsz az ajtóm előtt, azt várva, hogy felejtsem el? - nos, nem erre számítottam. - Vagy miért vagy itt azon kívül, hogy megmagyarázod? Azt ne mondd, hogy ennyire nehéz volt szólni arról, hogy elhúzol innen.

-Nem, csak hagyd, hogy...

-Nem. - vág a szavamba. - Leszarom, amit mondani akarsz. Egy ilyen hülye cetlit hagytál csak itt. Ennyi erőből azt is írhattad volna, hogy kapjam be. Pont ugyanennyi értelme lett volna. - hadarja idegesen. Mondjuk annak a cetlinek tényleg volt értelme, legalábbis számomra. - Pont ugyanezt csinálta Jiwoon is és elegem van abból, hogy leléptek, megdugatjátok magatokkal a fél várossal, ahova mentek majd miután megunjátok az ottani farkakat, jöttök vissza. Kurvára elegem van ebből és mégegyszer nem kérek belőle. Szóval, értelmetlen volt ide felnézned.

Valahol mélyen magamban megfogadtam, hogy nem fogom elsírni magam de elég közel állok hozzá. Eleve a fele nem igaz annak, amit Jungkook mond és elég rendesen fáj, hogy ezt feltételezi, mert nem is tudom, hogy ki dobta a másikat az exéért, aki ezek szerint elég aktív szexuális életet élt egy fél várossal. Szóval Jungkook lekurvázott burkoltan...

-Tudod, sokszor meggondolatlam magam, hogy jó ötlet - e ide jönnöm. Nos itt vagyok de úgy látszik ez volt a rossz döntés. - hadarom, hogy addig se sírjam el magam.

Amint szó nélkül becsukja az orrom előtt az ajtót, nem szarozok..elsírom magam. Nem tudom eldönteni, hogy az fáj jobban, hogy Jungkook ilyennek tart vagy az, hogy ennek ellenére a másik csávóval képes volt újra kezdeni. Lassan sétálok le a lépcsőn, hogy legalább ki tudjam addig magam sírni de pechemre látszik rajtam, hogy a lelkemet is kibőgtam az előbb.

-Ennyire rosszul ment volna? - siet elém Hobi. - Valami olyat mondott? Esküszöm felmegyek és megverem. Hogy mer téged megbántani, sose bírtam ezt a srácot.

-Hobi, nyugi. - fogom meg a pólóját, hogy ne erősködjön már itt. - És igen, a lehető legrosszabban alakult. Jungkook haragszik, amit megértek, mert elbasztam és köcsög voltam vele. De azt, hogy azt hiszi, én kúrtam New York lakosságának felével.. Azt nem tudom hova tenni. Nincs is annyi jó pali arra. Nekem az az idióta kell, aki utál.

-Jaj, nem utál ő. Csak most éppen harangszik.

-Jimin, a kettőt szinte ugyanaz. És szerintem tényleg utál. Nem is értem, hogy minek jöttem vissza, mintha ezzel varázsütéssel helyre jönne minden. - sóhajtom. - Közben meg csak rosszabb. Be kell mennem Jinhez. Ezt nem bírom józanul.

-Megyünk rád vigyázni, szívem. - csapódik az oldalamra Jimin. - Meg lefogni téged, ha hülye lennél.

Lehet, ha leiszom magam nem emlékszem majd arra, hogy mennyire hülye vagyok. Vagy elmúlik a fájdalom. Az is lehet, hogy Jungkooknak lesz igaza és kurvának állok. A három közül majd eldől melyik tetszik jobban abban a pillanatban.