Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

13.rész

Taehyung

Nem is tudom, hogy miért de egy pici csalódottsággal kullogok hazafelé. Mintha egy kicsit dühös lennék magamra, miközben azt latolgatom, hogy mik történhetettek volna, ha felmegyek Jungkookhoz, és ahányszor végig gondolom arra jutok, hogy hülye vagyok. Elvégre a legrosszabb esetben annyi történt volna, hogy letámad, amit nem is bánnék... Végül reménytelen sóhajjal lépek be a házba, majd levedődöm a kanapéra, ezzel megzavarja a gerlepár nyugalmas tévénézését. Néha irigylem őket, ha unatkoznak ott van a másik... Ez a vattacukor nem tett jót, ilyeneken gondolkozom, soha nem eszek többé olyat.

-Gyorsan haza jöttél, nem volt jó a randi? - fordul felém Jimin.

-Nem randi volt de amúgy jól éreztem magam, azt leszámítva, hogy futnom kellett egy idős és dühös ember elől. Ki viszi be a másikat egy hátsó kertbe? Meg kaptam vattacukrot ezért, ilyen tök nagyot. - mutatom a kezemmel. - Kicsit rosszul lettem tőle, Jungkooknak adtam. Ja és megígértettem vele egy gyertyafényes vacsit habfűrdővel. - mesélem el a napom gyorsan.

-Mi lett volna, ha megkérdezem, hogy mit csináltak? - dünnyögi Hobinak. - Szerintem egész éjjel itt lennénk és azt hallgatnánk.

-Nem zavar, hogy hallom? - szólok közbe. - Legalább csináljátok úgy, hogy ne halljam. Olyanok vagytok, mint amilyenek a szüleim voltak.

Hobi és Jimin is érdeklődve méregetnek, kis aggodalommal vegyítve. Próbálom kerülni az égető tekintetüket, még az egyik párnával is elbabrálok, hogy ne kelljem tartanom a szemkonktaktust.

-Mi a baj, Tae? - kérdezi Jimin. - Olyan levertnek látszol.

-Nem tudom, egy nagyon kicsit az is vagyok. - gondolkodom el. - Milyen az, ha valakik randiznak? Úgy értem, hogy olyankor fel szokták a másikat hívni magukhoz? Nem pont azért, hogy lefeküdjenek, hanem csak úgy.

-Miért kérdezed? - mosolyodik el Hobi. - Ez mégis randi volt?

-Nem. - felelem. - Csak nem tudom, hogy ezt Jungkook hogyan gondolta. De nem lényeges, annyira nem érdekel. Csak kíváncsi voltam, hogy az milyen lehet, ezen a téren el vagyok veszve. De tényleg nem érdekel.

A térdemre hajtott fejjel nézem csöndben a tévét, a gondolataimba merülve. Ez az egész dolog, hogy Jungkook miképp fogta fel a mai napot, nagyon érdekel, még csak azt sem mondta, hogy vesztettem egy kört, amikor megcsókoltam. Nem sokáig tudok a gondolataim mélyén, a telefonom megzavar, ami talán nem normális mennyiségű üzenetet jelez. Mosolyogva olvasgatom az üzenetet, amit Namjoon küldött, utána félve nyitom meg Jungkookét. Vajon megérezte, hogy írt Namjoon és le akar cseszni, hogy rövidre fogja a pórázt.

---

Jungkook
Holnap este gyere át.

Kérlek.

Miért?

Jungkook
Mit gondolsz miért?

Megyek.

Komolyan, ha rajtad múlna úgy szaporodnál, mint egy nyúl.

Jungkook
De csak veled.

Esetleg valami különleges kívánság?

Vegyek fel vöröset?

Jungkook
De akkor csipkés legyen.

Ez csak természetes.

Sőt mi több most is az van rajtam.

Hozzá illő felsővel meg minden ilyennel.

Jungkook
Ha ezt a beszélgetést folytatjuk...

Előbb kell jönnöd.

Elképzeltelek vörös tangában.

Jól állna.

Kérlek vegyél fel egy olyat.

Nagyon kérlek.

Ezt a beszélgetést passzolom holnapra.

---

-Mit mosolyogsz ennyire? - dob meg egy párnával Jimin. - Jungkook az?

-Igen, ő. - bólogatok. - Holnap este nem leszek itthon.

-Miért?

-Vörös tangában kell parádéznom Jungkook előtt. - ahogy kimondom mind a ketten sokkolt arccal néznek rám. Nehezemre esik visszatartani a nevetésemet. - Csak viccelek, elhívott magához.

-Mármint, hogy.. Mindegy, nem akarom tudni. - pislog Jimin elképedve.

-Jézus! Nem azért megyek, hogy tangákba vonuljak fel előtte. - pattanok fel a helyemről, hogy a szobámba vegyem az irányt. - Hanem nélküle. - kiabálom vissza.

-Amíg nem itt csinálod, nekem mindegy. - szól Hobi. - Amúgy tudom, hogy itt volt aznap este! Nem vagyok hülye, úgy tudtam, hogy nem telefonon beszélsz vele.

Mielőtt ez a beszélgetés tovább folytatódna bespurizok a szobámba és az ágyra vetem magam. Minden gondolatom akörül forog, hogy a mai este mi volt... Van a neten olyasmi, hogy randi szabályok? Vagy ezt talán pont tőle kéne megkérdeznem? Ja persze, aztán a végén azt hiszi randizni akarok vele. Ha most valaki benyitna annyit látna, hogy látványosan szenvedek az ágyon, miközben lehetetlen pozícióban fekszem. Ez az egész szenvedésem másnap sem hagy aláb, a reggelimet is nehezen gyűröm le, még az ebédem felett is órákat ülök, mire egyáltalán elkezdek enni.

-Szinte látom, hogy fáj élned. - ül mellém Jimin.

-Hm. - felelem és az ölébe hajtom a fejem.

-Mi a baj?

Fel sem fogom, hogy mit kérdezett, csak hümmögök két sort és újra a plafonra szegezem a tekintetem.

-Szakítani fogok Hobival.

-Örülök nektek. - erőltetek egy mosolyt magamra. - Várj.. Mi? - kapom rá a fejem, mikor leesik mit mondd.

-Végre figyelsz rám. - nyomogatja az arcomat. - Még mindig azon agyalsz, hogy randin voltál vagy sem?

-Nem. - rázom a fejem. - Az a bajom, hogy nem akarom, hogy ez randi legyen. Mármint az rossz lenne, mert ezt az egészet egy teljesen más irányba vinné és én már minden részletet megterveztem.

-Jézus, Tae. - sóhajtja Jimin. - Te mindig mindent túlgondolsz. Nem egy gyémánt eljegyzési gyűrűt adott oda, hanem csak elvitt a városba. Ma este sem az esküvőtökre mész, szóval csak nyugi. Ne agyalj már annyit, az neked ártalmas.

Csöndben agyalok azon, amit Jimin mond. Végülis kimondtuk, hogy nem érzünk a másik iránt többet. Már pedig, ha randiznánk határozottan többről lenne szó. Ez szabály. Ez kis ideig megnyugtat, egészen estig. Többször megfordul a fejemben, hogy nem is megyek el de legjobb barátaim más elven működnek és kilöknek az ajtón, mondván, hogy menjek már fel hozzá, ez nem nagy ügy. A picsába is! Nem fogok azon izgulni, hogy csak megdönt és húzok haza... Sose izgultam ezen, nem most fogom elkezdeni. Azért picit haboztam a liftben, hogy megnyomjam - e a gombokat. Könyörgöm, csak legyek túl az estén.