Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

19.rész

Teljesen lesokkolva nézem az előttem állót, aki tényleg meglepett bár nem hiszem, hogy olyan módon, ahogy szerette volna. Egyrészt teljesen nem számítottam rá, másrészt feketére festette a haját, ami csak még dögösebbé teszi. Jiwoon meg sem várja, hogy bármit is mondjak, egyből a nyakamba ugrik. Annyira hiányzott, hogy gondolkodás nélkül szorítom magamhoz, nem bírom megállni, hogy ne túrjak hajába. Ez a srác még mindig pontosan ugyanolyan érzéseket tud kihozni belőlem, mint korábban.

-Jól áll? - igazgatja haját. - Nem voltam benne biztos.

-Jól nézel ki, ne aggódj. - rázom a fejem. - Ne érts félre... De nem úgy volt, hogy később jössz haza?

-De igen, viszont annyira szomorú volt a hangod, amikor felhívtalak és hiányoztál is, ezért felültem az első gépre.

Szomorú? Akkor egyedül az zavart, hogy Taehyung kivel találkozik. És ezzel együtt jön rám a pánik, mivel Tae a hálómban alszik, Jiwoon pedig itt van. Hogy dobjak ki úgy valakit, hogy ne sértődjön meg? Amikor egy hangos csattanást hallok a szobámból és az ajtónak a nyitódását a vér is megfagy bennem de megnyugtat, hogy csak Yoongi az.

-Yoongi egyre jobban néz ki. - néz el mellettem Jiwoon. - De mit kerestél te ott bent?

Yoongi először ugyanolyan döbbenten néz rá, mint én de neki valamivel könnyebb összeszedni a lélekjelenlétét.

-Annyira örültem neki, hogy nem látlak, hogy Jungkook ágyában kötöttem ki. Cserébe nem hagytam berozsdásodni. - néz rám Yoongi. Ebben a pillantásban minden benne van. Túl jól szórakozik rajtam.

-Pedig én téged dicsértelek és nem Namjoont. Akkor is a leghelyesebb közületek.

-Miért van mindenki ennyire oda érte? - forgatja a szemeit.

-Yoongi. Miért nem mész vissza a szobába és maradsz ott? - tolom a szobám felé. - Tartsd bent... Magad.

-De ő.. Mármint én, egy felnőtt ember vagyok, nem tudom magamat bent tartani, ha ki akarok jönni.. Ki is fogok.

Jiwoon értetlenül néz ránk, amit meg is értek, még nekem is zavaros a helyzet nem még neki. Olyan gyorsan tuszkolom be a szobámba Yoongit, hogy majdnem elesik.

-Yoongs iszik? Vagy csak agyára ment a rajongás Nam iránt?

-Nála sose lehet tudni.

Megrázva fejét húzza beljebb bőröndjét és a kanapéra telepszik egy hatalmas sóhajjal együtt. Azonnal elkezdek aggódni, mert eddig semmi baja nem volt de olyan gyorsan tört rá a depresszív hangulat, mint amilyen gyorsan rá tudok izgulni Taehyungra. Bár ez lehet nem a megfelelő hasonlat.

-Mi a baj? - ülök le mellé.

-Csak fura itt. Abból kiindulva, ahogy elváltunk de én ezt minél előbb meg akarom veled beszélni.

-Engedj már el. - üvölti Taehyung.

-Yoongi most tényleg egyedül kiabál?

Mivel a kiabálás tovább folytatódik és Jiwoon egyre jobban figyel arra, jobb ötlet híján megcsókolom. Ez legalább eltereli a figyelmét és az enyémet is. Ez a csók egyszerre ismerős és idegen számomra, valami hiányzik. Vagy csak túl régen csókoltam meg.

-Most te leptél meg engem. De nem zavar, sőt akár folytathatjuk is.

Mielőtt még tiltakozhatnék újra Yoongi jelenik meg előttünk.

-Csatlakozol? - vonja fel a szemöldökét Jiwoon.

-Ne álmodj róla. Csak tudod nem tudtam már bent tartani magam és már öltözök fel.