Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

24.rész

Jungkook

Úgy megyek haza, hogy egy hang folyamatosan azt motyogja a fülembe, hogy valamit csúnyán elrontottam. De nem találom meg, hogy mi lehet a baj. Mondjuk talán nem úgy kellett volna letámadnom Taehyungot, hogy egyből azzal kezdem, nem szeretem viszont akkora sérelmek keletkeztek benne emiatt, hogy ezt akartam tisztázni. Az mondjuk egy elég fájdalmas pont, hogy ennyire zavarná, ha esetleg gyengéd érzelmeket táplálnék felé. Meg igazából megbántani sem akartam, azt sem volt a tervben, hogy hallani fogja. Félig meddig megoldottam, az egész akkor lenne jó, ha nem pattintott volna ki de annyira elszánt volt és igazat is adok neki de... Ahj, istenem miért kellett vissza jönnie Jiwoonnak? Az egész kapcsolatom Taehyunggal kezdett már jól alakulni, szerintem.. Erre elbasztuk. Egyre több pofont zsebelek be.

-Azt hittem, hogy sose jössz vissza. - lép elém Jiwoon. - Ez a lakás nélküled nagyon üres.

-Jelenleg úgyse akarsz látni, akkor meg nem mindegy, hogy itt vagyok vagy nem? - kerülöm ki és a konyhába veszem az irányt, hogy egy banános tejjel öblítsem le ezt a nehéz napot.

Jiwoon nem vár semmit, lazán magával húz, nem törődve azzal, hogy semmihez nincs kedvem bármit is talál ki. Elég komolyan néz rám, ahhoz, hogy felkeltse figyelmemet és kicsit még aggódni is kezdek.

-Baj van? - simítok combjára.

-Bocsánat. - piszkálgatja a kezem. - Nem akartam házi sárkány lenni, csak féltékeny voltam. Ami így utólag hülyeség, mert csak barátok vagytok de olyan fura a barátságotok. Bár abból kiindulva, hogy Namjoon és Yoongi között milyen barátság van, nem csodálkozom.

-Nincs semmi baj. - nyomok egy puszit a fejére nyugtatásképpen. - Mostanában nem nagyon fogok vele találkozni, úgy érzem.

Jiwoon együttérzés céljából úgy dönt, hogy az ölembe foglal helyet, aminek tudom, hogy mi lesz a vége. Ha megmondom neki, hogy álljon le, újra haragudni fog rám? Óvatosan tolom el magamtól, hogy rá tudjak nézni de megszólalni sincs időm, már egyből ajkaimra tapad. Ez az egész az ellenemre sem lenne, ha nem fogna el még mindig hiányérzet.

-Pihenj le, amíg én eszek. - tolom le magamról.

Amíg a konyhában tevékenykedem, folyamatosan érzem, hogy szemmel ölnek. Hiába akarom, nem mondhatom meg neki, hogy amúgy dobott Taehyung és emiatt totál magam alatt vagyok és nem akarok semmit sem csinálni vele. Amikor már a sokadik, feltűnően szenvedő sóhaj hagyja el a száját, mellé csoszogok és egy óvatos puszit adok neki.

-Próbáld újra. - suttogja, mire megcsókolom. - Ez sokkal jobb. Szeretlek.

-Nem nézünk valami filmet? - sietek be a laptopomért mielőtt még választ kéne adnom az előbbi kijelentésére.

-Én is szeretlek, Jiwoon. - kiabálja utánam. - Jaj tényleg szívem? Nem is tudtam, mert ennyit nem bírsz kinyögni.

 -Tudod te azt, minek mondjam? - huppanok le mellé. - Szeretlek. - erőltetek magamra egy mosolyt. - Most jobb? 

-Merem állítani, hogy a barátaidat jobban szereted.

Furcsán nézek rá, valahogy nem tudom elhinni, hogy a barátaim alatt Yoongit és Namjoont értette volna. Sóhajtva húzom közelebb magamhoz és a ma már sokadik puszit nyomom a fejére. Attól még, hogy nekem nem a legfényesebb ez a délután, az ő kedvét nem akarom elbaszni és még csak meg sem akarom sérteni, ezért jobban kéne figyelnem mit mondok. Sose tudom mikor kéne befogni.

-Tényleg szeretlek. - piszkálom a haját. - Amúgy meg te is a barátaim közé tartozol, szóval ez csalás. 

-Kookie. - néz rám komolyan. - Úgy viselkedsz velem, mintha a haverod lennék, ez nem csalás. 

-A barátaimat nem csókolgatom. - kivéve egyet de az mellékes. - Téged meg igen. 

-Mertem remélni, hogy nem csókolgatod Taehyungot. 

-Csak hagyd békén Taet. - dünnyögöm. - Lassan én leszek féltékeny. 

-Jó vicc. - kuporodik mellém. - Tekerj lejjebb, ezek mesék. 

Kedvtelenül pörgetem tovább az oldalt. A mesékkel semmi baj nincs, Taehyunggal akkor is elvoltam vele, amikor félig még részeg volt és azt sem tudtam róla, hogy reggel nem lehet kiszedni az ágyból vagy azt, hogy rendesen igényli az érintést. A lényeg, hogy nem ismertem. És mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok írt is, amit egyből megnézek, amíg Jiwoon el van a filmekkel.

---

Taehyung
Én azért bírlak.

Hagyd abba az ivást

Sok lesz

Taehyung
Nem ittam...

Csak annyi, hogy bírlak.

Én is bírlak.

Taehyung
Jó de... Én.. Na...

Mindegy.

Töröld ki a képet.

Milyen képet?

Taehyung
Tudod te..

Nincs semmi olyan képem rólad, amin vörös tangában lennél.

Miből gondolod?

Taehyung
Fárasztó vagy.

Lehet azzal a képpel akarom kiplakátolni a szobám

Taehyung
Ja, mert a pasid örülne annak, ha az én seggem virítana az arcába..

Nyílván.

---

Ez a srác mindig emlékeztet arra, hogy járok valakivel. De viszont a történtek után is bír, ami miatt muszáj mosolyognom és ez csak jobban kiszélesedik, amikor visszakeresem a képet.

-Min mosolyogsz ennyire? - hajol közelebb, mire lezárom a kijelzőt. Nem tudom, hogy Taehyung nyírna ki, amiért más is látta a képet vagy Jiwoon, mert ezt nézegettem. Meg amúgy is, nekem küldte, ő az enyém.

-Semmin. - csókolom meg.

Szerencsére Jiwoon sem akad fenn a dolgon, hanem a hajamba túrva csókol vissza. Imádom. Imádom, amikor ezt csinálja és még az ajkamba is harap gyengéden, ami egy tökéletesen jó szokása. Azonnal felkeltem helyéről és a háló felé kezdem el terleni, mert hogy én azon a kényelmetlen kanapén nem csinálom az is biztos.

-Most mi lelt téged, hogy akarod? - tol el magától.

Taehyung.

-Te. - nyúlok pólója alá. - Csak jól nézel ki.

Mondjuk ez teljesen igaz, mert anyám, dögös pasim van de azt viszont nem kell tudnia, hogy épp más jár a fejemben. Legalábbis addig jó mindkettőnknek, amíg ezt nem árulom el neki.