Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

14.rész

Taehyung

Már két perce felemelt kézzel, kopogásra készen állok Jungkook ajtaja előtt és a barna falapot bámulom. Többször is neki állok, hogy végre kopogjak is de félúton mindig megakadok. Az istenért, mi van már velem? Nem lenne szabad ennyit gondolkodnom. Esetlenül kopogok kettőt, mire szinte azonnal kivágódik az ajtó és Jungkook mosolygós arcát látom meg. Már épp köszönnék de megelőz azzal, hogy a számra tapad. Egyik kezét a derekamra teszi, másikat meg lejjebb csúsztatja. Kezét úgy járatja a fenekemen, mintha keresne valamit.

-Jungkook. - tolom el magamtól. - Te miért fogdosod a seggemet?

-Mert megtehetem? - húzza fel az egyik szemöldökét.

-Akkor megpróbálom máshogy... Mit keresel ott?

-Semmit. - feleli, kicsivel magasabb hangon. - Mondom semmit.

-Te azt nézted, hogy mi van rajtam? - kérdezem elképedve, mikor leesik. - Miből gondoltad, hogy bármi csipkés dolgot felveszek. Ne perverzkedj az ajtóban. - ütöm meg a mellkasát.

Hirtelen húz be az ajtón és csukja be mögöttem. Kíváncsian méregetem, túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet a pimasz mosolya.

-És itt lehet? - hajol közelebb, majd egy puszit nyom az arcomra. - Van vacsi.

-Hogy mi? - ráncolom a homlokom. - Te csináltál kaját? - forgolódok hátra, hogy lássam Jungkookot, aki időközben beljebb kezd el vezetni.

-Hát hogyne.

Ahogy belépek a konyhába egyszerre tör ki belőlem a nevetés és fogom vissza magam, ami azt eredményezi, hogy egy bébi fóka fuldoklásához közeli hangot hallatok de ezt egyszerűen nem tudom minimum nem megmosolyogni. Amikor azt mondtam Jungkooknak, hogy egy gyertya fényes vacsit kell adni nem gondoltam volna, hogy ezt tényleg meg fogja csinálni most mégis a konyhája közepén állok és az asztalt nézem, ahol két doboz pizza hevert, előtte meg gyertyák.

-Én tényleg elhittem, hogy te csináltál kaját. - biggyesztem le a számat.

-Én is csináltam, olyan profi vagyok be is dobozoltam. Egész áldott nap a dobozokat gyártottam hozzá. - bólogat hevesen.

-És egy egész éttermi láncot is nyitottál. - vonom fel a szemöldököm. - Te nagyon tehetséges vagy.

Még mindig mosolyogva és talán egy kicsit sokkolva nézem az asztalt és az előttem ülő Jungkookot, aki kipakolja a kajánkat. Most nem csak a tegnap estét írhatom fel a képzeletbeli listára, hanem ezt is. Egyel több dolog, amit túl tudok gondolni, úgy érzem nem fogok unatkozni.

-Tudom, hogy jól nézek ki. - szakít ki a gondolataimból. - De egyél is, ne csak engem nézz.

-Honnan tudod, hogy nem a kaját bámulom.

-Ott van előtted a pizza. - mutat az előttem heverő tányérra.

Ilyen az, ha az ember a saját gondolataiba keveredik. Még azt sem venném észre, ha éppen meggyilkolnak valakit mellettem.

-Picit csípős, remélem nem baj. - figyelmezettet. - Ennél csípősebbet nem mertem rendelni, nem tudom, hogy mennyire szereted.

Úgy érzem, hogy Jungkook amikor azt mondta, hogy "picit csípős" ferdített a valóságon, mert már csak az első pár harapás után a lelkem elkezd kiszállni a testemből, hogy búcsút mondjon nekem örökre. Szerencsére a haldoklásom mellé járul sör is, talán azért, hogy kevésbé legyek halott. Valahogy nem tudom nem észrevenni Jungkookon, hogy túl jól szórakozik a helyzetemen.