Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

18.rész

Taehyung

Szenvedve nézem a mellettem fekvőt. Életem egyik legnagyobb hisztijét művelem le mellette de őt még csak meg sem hatja. Csukott szemmel, mélyeket lélegezve tűri, hogy már húsz perce kérlelem arra, menjünk már valahova, mert túlpörögtem. Még csak annyit sem tesz, hogy válaszol. Az sem érdekli, hogy párnával püfölöm, még az is megfordul a fejemben, hátha halott. A halottnak hitt Jungkook nem jó fej, sőt olyan, mintha nem is létezne. Vajon, ha megharapom, felkel vagy pofán csap? Esetleg egyszerre mind a kettő.

-Jungkook, megrágom a füled, ha nem válaszolsz. - kúszok közelebb hozzá. - Komolyan mondom.

Mivel nem szól egy árva szót sem, teljesítem a fenyegetésemet. Erre már végre morog valamit és ki is nyitja a szemeit.

-Mit szeretnél? Most te nem hagysz aludni engem.

-Gyere el velem valahova. Bárhova. Csak te gyere velem. Amúgy is nekem fáj a seggem, mégis te nem vagy képes megmozdulni.

-Az én hibám? Te ugrottál rám már megint.

-Utána meg te jöttél azzal, hogy akarod még, szóval most fel emeled a formás hátsód az ágyról és elviszel valami jó helyre.

Amikor már megint ignorál, közelebb húzódom hozzá és ujjaimat puha tincsei közé vezetem. Az aranyos mosolyát valahogy nem tudom figyelmen kívül hagyni, kezd már annyira nem is érdekelni az a séta dolog, ha azon múlna el lennék azzal, hogy csak nézem őt.

-Ez tetszik? - kérdezem suttogva.

-Tetszik. - nyitja ki szemeit. - És az is, hogy piszkálod a hajamat. - fekszik mellkasomra.

Ne mosolyogj már ezen ennyire, Taehyung! Nem szabad! Nem! Hiába mondogatom ezt magamnak, azt a hülye vigyort nem tudom levakarni a képemről. Sóhajtva fogadom el magamban, hogy valószínűleg ma már nem megyek sehova Jungkookkal és lemondóan fonogatom a haját. Ez az egyetlen szórakozásom jelen pillanatban.

-Tényleg el szeretnél menni valahova? - emeli fel mellkasomról fejét.

-Igen. - csillan fel a szemem. - Nagyon szeretnék.

-De kezd sötétedni.

-Mert elbasztuk az időt. - vágom rá. - Szószerint.

Jungkook felkuncog de azért látom rajta, hogy igazat is ad nekem.

-Mit kell csinálnom, hogy el gyere velem?

Egy sunyi mosollyal megspékelve hajol felém, majd csücsöríteni kezd. Értetlenül nézek fel rá de azért adok neki egy gyors puszit. Zavaromat csak tetőzi az, hogy még mindig fölöttem tornyosul és szemlátomást nagyon vár valamire, csak nem tudom mire.

-Jungkook, nem értem mit szeretnél.

Lazán a szájára mutat, én pedig már azon vagyok, hogy rácsapok valamivel de helyette megcsókolom.

-Készülődj.

Amolyan "ez most komoly?" fejjel nézek utána de azért elkezdem összeszedni magam. Mivel már kezdett sötétség lenni, olyan meleg sem volt már, amiért én külön hálát adok de valahogy Jungkookot ez nem izgatja. Kézen ragadom a durcás kisgyereket és elkezdem húzni a legközelebbi parkhoz.