Taehyung
-Még élek. - kiabálom, majd belépek a szobába.
Jimin azonnal felpattan a helyéről és a nyakamba ugrik azt ecsetelgetve, hogy mennyire aggódott miattam. Itt tör rám a bűntudat és megfordul a fejemben, hogy talán szólni kellett volna, hogy ne várjanak.
-Merre voltál? - kérdezi, kicsit olyan stílusban, mint anya régen.
-Jungkooknál aludtam.
-Neked volt igazad, szívem. - lép ki Hobi a szobájukból.
Ahogy végignézek barátomon rájövök, hogy Jimin az előbb rohadtul hazudott nekem. Hobi túlontúl kócos hajától és a nagyon is elégedett fejétól azonnal elszáll minden csepp bűntudatom.
-Látom, annyira aggódtál, hogy letámadtad Hobit. - fordulok vissza Jiminhez.
-Attól még aggódtam. - teszi csípőre a kezét. - Szörnyű vagy.
Jimin tetettett sértődéssel siet a konyhába. Persze itt már tudom, hogy egy fél másodpercre sem jutottam eszébe de mondjuk nem hibáztatom érte.
-Tae, ma végre velünk is leszel?
Jimin erre már érdeklődve dugja ki fejét a konyhából.
-Jin is azt sérelmezi, hogy nem vagyok vele. - sóhajtom. - De nem, ma nem tudok veletek sem lenni. Jungkooknál alszom, csak néhány cuccért jöttem.
Meg sem várom, hogy bármit is tudjanak mondani, a tekintetük elárulja, hogy nem értik mi a helyzet. Nos, én sem, szóval rendesen örülnék neki, ha nem nyaggatnának ezzel.
-Ma is? - vetődik Jimin az ágyamra. - Megint nem leszel itt? Beszélnem kell vele, hogy miért szed el téged tőlem.
-Ja, mert én nem vagyok itt. - vág közbe Hobi egyből. - És nem szedi el tőled. Tae már Jungkookhoz tartozik.
Próbálom visszafogni a nevetésemet, valahogy mindig szórakoztató nézni, ahogy semmiségeken tudnak összekapni. Ugyanakkor hirtelen megakadok az utolsó mondatán Hobinak és értetlenül nézek rá.
-Ki mondta ezt te neked? - nézek fel rá. - Megsütött a nap?
-TaeTae.. Tegnap is nála aludtál, ma is ott fogsz. Azon agyalsz, hogy mikor veszi randinak a kis találkozásaitokat. Egy kicsit tényleg hozzá tartozol. - ad igazat Jimin Hobinak.
-Jó, mégis mit adtál át Jiminnek, amíg benne voltál? - rázom a fejemet. - Valamit nagyon benéztetek, nem tartozom hozzá. Aludni meg azért alszok ott, mert.. Megkért rá. Kétszer is. Úgyis csak alszunk, nem pedig dugunk.
Jó gyorsan szedem össze a ruháimat, hogy le tudjak minek előbb lépni innen. Minek ellenség, ha ilyen barátokra is szert tehet az ember... Mégis mi a baj azzal, hogy Jungkooknál alszom? Még az utcán m, sőt még a hülye liftben is azon zsörtölődöm, hogy azt hiszik bármi közöm van hozzá.. Pedig semmi nincs köztünk. Nyugalmat csak akkor erőltetek magamra, amikor belépve a lakásba hulla csöndet találok, holott amikor eljöttem előszeretettel szívatták Jungkookot. Még azt se. veszik észre, hogy melléjük ülök.
-Találkoztál a titokzatos helyes sráccal? - kérdezi Namjoon. Úgy tűnik ő észrevett engem.
-Nem is egyel találkoztam, hanem hárommal. - mutatom a kezemmel. - De nem is annyira titokzatosak.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)
FanficMit tudna az tenni, aki arra kel fel, hogy valaki fekszik mellette és nem is emlékszik erre a bizonyos görbe estére? Naná, hogy egy játékba bele menni. Egy játékba, ahol az érzelmekkel játszanak. És mit tudna tenni az a személy, akinek túlságosan is...