Game Over - TAEKOOK(BEFEJEZETT)

29.rész

Jungkook

Nincs két perce, hogy megfogtam, nem gondolok semmi olyan dologra Taehyunggal kapcsolatban de már megint ilyen gondolatokat próbálok kiűzni a fejemből. Nekem valami súlyosan nagy gondom van de a helyzet valahogy adja magát most, hogy csak ketten vagyunk, még akkor is, ha ez a húgom szobája és mindenfelől kukkolnak minket a poszterekről valami pasik. Annyira szeretnék valamit mondani, hogy a csend ne nehezedjen rám ennél is jobban de elveszek a barna szempárban. Egy szó: gyönyörű. Nem is úgy néz rám, mint ahogy szokott, valami más van benne de lehet csak én képzelem bele, mert azt akarom, ne csak egy ember legyek a számára a sok közül. Nem helyes, hogy ezt érzem.

-Úgy érzem, hogy ezek a képek néznek. - suttogja. - Hogy lehet így aludni?

Jelen pillanatban átkozom ezeket a srácokat, pedig nem is ismerem szegényeket de egy számomra fontos pillanatot szakítottak meg. Ebből még bármi lehetett volna.

-Szerintem azért nem értjük ezt, mert nem vagyunk tizenhét éves lányok. - talán itt a lehetőség. - De az én szobámban nem néznek minket.

-Ez béna volt. - hát persze, hogy kinevet.. De legalább már nem távolságtartó velem. - Menjünk.

-Nem nézhetsz körbe. - jelentem ki, amikor Tae belép a szobámba.

Tekintettel arra, hogy még soha senki nem járt itt mióta elköltöztem nem volt olyan ciki dolog, mint hogy gáz gyerekkori képeket lássanak.

-Attól félsz, hogy meztelen baba fotókat látok rólad? - húzza mosolyra száját. - Sok újdonság nem érne csak annyi, hogy most baromi jól nézel ki. - ezt tényleg kimondta vagy csak képzelődöm? - Túl jól... - kalandozik el a tekintete. Jó, valamit ráragasztottam az én fura viselkedésemből. - Igazából nem értem miért hagyod, hogy ilyeneket beszéljek. - nézegeti az asztalom, mintha olyan érdekes lenne.

Nevetve lépek mögé és kezemet a derekára rakom. Bevallom ez megdobta az egómat, főleg hogy ezt Taehyung szájából hallottam. Most burkoltan tényleg elmondta, hogy bejövök neki vagy ezt is én magyarázom bele? Szerintem igen.. Taehyung mindig ilyen. Sajnos.

-Én élvezem, hogy ilyeneket mondasz. - húzom egy kicsit az idegeit. - Vagy azt szeretnéd, hogy én is ilyeneket mondjak? Mint például.. Helyes vagy, vagy azt, hogy nagyon dögös vagy főleg ebben a nadrágban. - bár háttal van nekem, a tükör elárulja, hogy elpirul. Nagyon jól áll neki. - De olyat is tudok, hogy... Gyönyörű vagy. - mondom ki teljesen őszintén.

Ha jól számolom ez összesen tíz perc volt. Tíz percet bírok ki anélkül, hogy ne vágynék arra, hogy megcsókoljon. Nem szeretnék elrontani újra semmit sem, ezért gyorsan ellépek tőle de mégis úgy érzem ez volt az elrontott lépés tőlem. Képtelen vagyok kiigazodni rajta, egyszer zavarja, ha megcsókolom, bár teljesen megértem most viszont.. Olyan, mintha csalódott lenne.

-Mi lenne, ha előbb mennénk el? - vetem fel az ötletet.

-Még mindig nem mondtad el, hogy hova akarsz menni. - fordul velem szembe. - Lehet, hogy elviszel valami puszta közepére és ott fogsz hagyni.

-Igen, pont ezt terveztem. - nevetem. - De amúgy nem, nem terveztelek otthagyni valami puszta közepén. Hiányoznál.

-Észre sem vennéd, ha eltűnnék.

-Hidd el, hogy de. Nem sértegetne senki, rendesen hiányozna. - lépek közelebb. - Igaz egy olyan helyen leszünk, ahol rajtunk kívül senki nem lesz de ez nekünk sose gond.