Depresszió

16

Gyűlöltem sírni.

Annyira gyűlöltem. Mindig az esetlenséget és szánalmat jelentette számomra. Ezért mindig a könnyebb utat választottam. Nem sírtam. Amikor majdnem eltört nálam a mécses, akkor vettem egy levegőt, hosszan kifújtam, és nem engedtem. Így is elég sok szánakozó, sőt lenéző tekintettel kellett nap mint nap szembesülnöm. Nem engedhettem még többet magamból nekik. Túlságosan sokat bántottak.
Egyébként sem volt szokásom soha a szomorú vagy romantikus filmeken sírni, nagyon kevés dolog tudott megríkatni. Viszont a bántalmazott éveim alatt még erősebben ragaszkodtam ehhez a képességhez.
Úgy gondoltam, ha nem sírok, valóban erős vagyok. És ez tartott életben.

"Nem fáj, ha nem sírok miatta."

De az utóbbi időszakban kezdek ráébredni arra, hogy ezzel az elengedésem egy fontos elemét temettem el magamban. Azzal, hogy nem engedtem az érzéseimnek felszínre törni, még inkább sivárabbá vált a lelkem.
Bezárkóztam, és azt a maradék lehetőséget is megtagadtam mindenkitől, de főleg magamtól, hogy esélyt adjak az életemnek.

Mivel nem túlélni akarok.
Senki nem "csak" túlélni akar.

Így tovább fetrengtem a saját mocsaramban, de legalább büszkén viseltem. Legalábbis én utólag mindig így tekintek erre az időszakra. Nem akartam konfrontálódni sem. Féltem tőle. Ezeknek, hiába próbál érvelni az ember, semmi nem hat rájuk. Csak mennek a saját csordájukkal, abban az elképesztően sötét és primitív meglátásaikkal. Nincsenek saját gondolataik, és még ha olykor-olykor akad is egy, elveszik a csordaszellemben. De mindig ők győznek, és ez a természetes. Ők vannak többen. Ha általuk elfogadott valami, az szent és sérthetetlen - ellenkező esetben, egész középiskolás életedben közmegvetés tárgya leszel.

Akkor, ez tűnt a legbiztosabb és egyben leglogikusabb megoldásnak is. Eltűnni mindenki elől, de mivel ezt nem volt lehetőségem megtenni, így maradt a beolvadás a környezetbe és a láthatatlanná válás. Így bármennyire is élcelődtek rajtam, nem tehettem meg, hogy felveszem ezeket. Különben is, mi lenne a legfeltűnőbb dolog?

Ha valaki sír, ugyanis arra mindenki felfigyel.