Depresszió

8

Tél volt.
Mindig is utáltam az év ezen szakaszát. Gyűlöltem a hideget, azt ahogyan beférkőzik a kabátom alá, és megfagyasztja a testem.
Ez az évszak csak a kandalló előtt kellemes. Egy bögre meleg teával, meg az Igazából szerelemmel együtt.
És most mégis hol vagyok? A temetőben. Az apámmal. Gondolkodni szoktam itt, olyankor jövök ide, amikor a fejem felrobban a sok agyalástól. Szétcipzároztam a kabátom az ujjamnál, a felkaromnál, és felhúztam a zöld pulcsim újját. A másik kezemmel, megfogtam egy marék havat és hozzányomtam a felsebzett alkaromhoz.
Annyira jó volt érezni valamit. Bármi legyen is az, csak érezni. Ha a fájdalom, bánat vagy a keserűség volt az, úgy éreztem ezzel megoldottam mindent. Hogy fizikailag fájdalmat okozok, oldotta a belső feszültségem. De ez nem tartott sokáig, egy idő után újra visszatért. Nem is igazán a fizikai fájdalmat éreztem, azt már megszoktam, inkább a lelki üresség ami igazán bántott.
A fájdalom egy idő után elmúlik, de a bánat és a keserűség? Mindig ott maradnak.

Annyira szerettem volna meggyógyulni.

Tudtam, hogy beteg vagyok. Nem esett nehezemre elismerni ezt a tényt.
De hogy szembe is nézzek vele?
Hisz, már olyan régóta ismerősök vagyunk, mintha már barátokká váltunk volna az évek alatt.
Tudtam, hogy pszichológusra lenne szükségem. De mindig úgy gondoltam, hogy elég erős lennék ahhoz, hogy egyedül meggyógyuljak. Nekem nem kell mások segítsége. Mindig olyan sokáig halogattam. Úgy gondoltam, hogy idővel jobban leszek. Az elméletem szerint idővel mindig jobb lesz minden. Vagy csak kellemesebb lesz elviselni.
Talán ritkítanom kellene a látogatásaim a temetőben. Akkor talán nem húzna vissza mindig a sötétség.
Mindig azt tanácsolják, hogy próbáljuk elengedni a negatív dolgokat, hogy próbáljunk megszabadulni attól amihez rossz érzések kapcsolódnak.
Először mindig az elején kell kezdeni. Megtalálni, hogy hol kezdődött a fájdalom, vagy mi maga a fájdalom oka.

Lassan felolvadt a hó a karomon, a kezem között. Csurom vizes lett a kabátom és a pulcsim.

Nekem apám volt a fájdalmam oka.
Elhatároztam hogy elkezdem. Bármibe kerül is. Nem akarok tovább így élni. Meg fogok gyógyulni, ha éveken keresztül húzódik majd, akkor is.
Azzal leporoltam a havat a sírkő tetejéről, felhúztam a kabátom és gyors léptekkel elindultam haza.