🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨2. rész: "...Your hand fits in mine like it's made just for me..."✨

"...Your hand fits in mine like it's made just for me..." / One Direction -Little Things/

Niall úgy nézett rám, mint a Megváltóra mikor visszaértem, kezemben a sörökkel. Pupillái olyan hatalmasok voltak, hogy alig láttam a szeme kékjét.

- Niall, minden rendben? - kérdeztem, mert kezdtem aggódni, hogy talán lázas vagy ilyesmi. - Kicsit csillog a szemed.

Erre arcát elöntötte egy enyhe rózsaszín pír és csak megrázta a fejét.

- Óh, nem semmi baj, jól vagyok, ne haragudj, csak elbambultam - mosolygott rám hálásan és elvette a felé nyújtott üveget. Niallel tényleg a semmiről beszélgettünk még egy darabig, aztán én már a szétdurranás határán voltam, viszont még maradt kettő szelet a pizzámból. A hasamat fogva dőltem hátra. Niall hatalmas szemekkel nézett a dobozban levő maradékra, úgy hogy a szája még tele volt az ő utolsó falataival.

- Nyugodtan megeheted, te haspók. - nevettem fel és összeborzoltam a szőke fejét. Boldogan rám mosolygott majd beleharapott a pizzába. Úgy voltam vele, hogy rendes leszek és kivittem az üres üvegeket és dobozokat a kukához. Visszafele találkoztam Niallel aki kivett egy újabb üveget a hűtőből, és hirtelen eszembe jutott valami.

- A dalodat még mindig nem hallottam - mosolyogtam rá győzedelmesen.

- Oké menj fel a szobámba, mindjárt megyek én is. - mondta legyőzötten, de látszott rajta, hogy elfojt egy mosolyt.

Lassan mentem fel az emeletre vezető lépcsőn. Nem tehetem meg ezt a fiúkkal. Épphogy teljesült az álmuk. Nem tehetem tönkre az övékét azért, mert én mindennél jobban vágyom az enyémre. És Niallel sem. Annyira élvezi azt amit csinálunk. Tényleg öröm nézni, ahogy szinte lubickol abban ami körülveszi. Ő boldog. És ezért nekem is annak kéne lennem. Arról nem beszélve, hogy a barátságunkat is tönkre tehetem, ha lesokkolom egy szerelmi vallomással... És ki tudja, hogy az ő szíve kiért dobog.

Ilyesmi depressziós gondolatokkal értem fel Niall szobájába, amit teljesen elárasztott a jellegzetes illata. Tudtam, hogy szinte egyáltalán nem használt parfümöt, egyszerűen a bőréből áradt. Kicsit édeskés volt, éppen annyira, hogy a számban összefutotta nyál.

- Itt is vagyok, bocsi! - rontott be hirtelen a szobába a szöszi a gitárjával a kezében. Leültem mellé és csak rá összpontosítottam, amikor kissé idegesen lefogta az első akkordot, majd remegő hanggal énekelni kezdett:

"How many nights does it take to count the stars?

That's the time it would take to fix my heart

Oh, baby, I was there for you

All I ever wanted was the truth, yeah, yeah

How many nights have you wished someone would stay?

Lie awake only hopin' they're okay

I never counted all of mine

If I tried, I know it would feel like infinity

Infinity

Infinity

Yeah

Infinity"

Csak hallgattam Niallt, ahogy énekel teljesen elveszve a dallamban, és ahogy az összes aggodalma elszállt már az első sor után. A húrok még rezegtek és Niall rám nézett, szemeit hatalmasra nyitotta és úgy várta a véleményemet. A félhomályban kék szemei szinte világítottak és a holdfény miatt a világos bőre csak úgy ragyogott. Tekintetemet az övébe fúrtam és lehető legőszintébben mondtam el az igazságot:

- Gyönyörű...Niall, ez gyönyörű... - arcán hatalmas mosoly terült szét. - Megmutatod még egyszer?

- Persze - nevetett fel és megmutatta újra. Vele dudorásztam a dallamot, ami mosolygásra kényszerítette.

Ott abban a pillanatban legszívesebben megcsókoltam volna. Annyira szép volt, ahogy formálta a szavakat. Nem tudtam, hogy mit csinálok, az arcomat a gitárja felett elkezdem közelíteni az övéhez, már éreztem mentolos, meleg leheletét. Niall rám nézett, ujjai megálltak a pengetésben.

- Zayn - suttogta - Zayn,... nem lehet - mondta vággyal a hangjában és szemeit becsukta.

- Kérlek - mondtam rekedten, és úgy éreztem, megőrülök, ha nem csókolhatom meg azonnal -"How many nights have you wished someone would stay? Lie awake only hoping they're okay..."- idéztem a szövegéből úgy, hogy ajkaim szinte súrolták az övét.

- Csukd be a szemed Zaynie - suttogta Niall. Engedelmeskedtem és a következő pillanatban egy apró, remegő kezet éreztem meg az arcomon, ami végigsimított a járomcsontomtól egészen az államig. Belehajoltam az érintésébe és csak reméltem, hogy ő is azt érzi, amit én. Az ujjai maguk után forróságot hagytak, ami elöntötte az egész testemet. A szívem úgy vert, hogy azt hittem áttör a bordáimon és levegőt is csak szaggatottan tudtam venni. Mikor már nem éreztem magamon kinyitottam a szemem. Niall arca a vártnál közelebb volt az enyémhez úgyhogy erősen kellett koncentrálnom, hogy az egyetlen mondatot ami megfogalmazódott bennem el tudjam mondani:

- Ne hagyd abba... - kértem halkan. Szomorkásan elmosolyodott, mire behunytam a szemem és megismételte a mozdulatot még párszor.

- Vissza kéne mennünk. - pattantak ki a szemeim, mert Liam már vagy negyedórája szólt. Niall kicsit megijedt a hirtelen mozdulatom miatt és kezét visszaejtette az ölébe.

- Én azt hiszem már nem megyek vissza. Holnap hosszú napunk lesz. - mondta majd felállt és elkezdett a szekrényében matatni.

- Ne maradjak veled? - kérdeztem bátortalanul és mögé sétáltam. Amint kimondtam meg is bántam.

- Valamelyikünknek vissza kell mennie Zayn. És ezt én sajnálom a legjobban. - mondta lehajtott fejjel.

- Nem a legjobban, hidd el - mosolyodtam el és először átkoztam azt, hogy nem vagyunk átlagos 17 évesek. Niall viszonozta a mosolyom én pedig hátrálni kezdtem az ajtó felé, majd kiléptem rajta...