🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨ 4. rész: He's heading for something that he won't forget ✨

Zayn szemszöge

A düh miatt nem láttam tisztán, ami történik. A kezem ökölbe szorult, az állkapcsom megfeszült és éreztem, hogy a nyakamon kidagadnak a lüktető erek. Ránéztem segítség kérően Liamre aki óvatosan Niall nevét tátogta. Majd' szétvetett az ideg. Halálra vertem volna azt az embert aki ilyet mer mondani. Már majdnem megindultam az áldozatom felé, amikor megláttam Niallt... Teljesen szétesett, szemeiből pedig szinte patakokban folyt a könny. Nekem meg a abban a pillanatban szinte fizikai fájdalmai lettek, úgy összefacsarodott a szívem. Elindultam felé, és mikor közvetlen előtte voltam szorosan megöleltem. Vagy ő engem. Szöszi fejét a mellkasomba fúrta, ezzel teljesen eltakarva arcát. Egész testében rázkódott a zokogástól, nekem pedig hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Próbáltam vigasztalni és a hátát simogattam ő pedig szorosan a pólóm hátába markolt. 

– Za-Za - Zayn,.... nem...nem akarom... el akarok.. menni... kérlek., kérlek vi-vigyél ki innen – szipogta könnyei közül. A koncert teljesen leállt, a nézőtér megfagyott, pedig Harryék próbáltak valami elterelő műsort teremteni, mégis úgy éreztem, mintha a világ összes szeme rajtunk lenne. 

– Édesem... – suttogtam Niall fülébe ami közvetlen a szám előtt volt és szorosan behunytam a szemem. – Kérlek életem a kedvemért csináld végig. Tudom, hogy nehéz, de a kedvemért tedd meg, rendben? Ezt az egyetlen számot csináld végig, utána kiviszlek innen... – kezdtem volna a legnagyobb bánatomra kibontakozni a szoros öleléséből, de nem engedett. 

– Kérlek Zaynie, ne eressz el soha. So-soha többé – zokogta. – Ne-ne tedd ezt velem.... ne csináld ezt... – én is a sírás határán voltam, láttam már Niallt sírni, akkor általában "csak" éhes volt. Megtöröltem a orromat és Niall fejét kezdtem simogatni. 

– Kérlek, szöszike.... képes vagy rá. Gondolj valami szépre... valami nagyon szépre... ne add fel.... gondolj arra, ami motivál arra, hogy felkelj reggel... – Niall szépen lassan felemelte a fejét és már kevésbé reszketett és a szorításából is engedett. Máskor gyönyörűen ragyogó és mindig vidám kék szemei most vörösek voltak és szinte ahogy az én szemembe nézett láttam amit átérez. Ajkaim összeszorítottam egy aprót bólintottam neki, majd megsimítottam puha arcát, amire halványan elmosolyodott és egy apró pusziba amit szőke tincsei közé nyomtam, próbáltam beleadni minden erőmet és együttérzésem. 

– Gyerünk drága, menni fog...

A hazaúton végig Niall kezét fogtam és eszem ágában sem volt elereszteni. Nem érdekeltek sem a paparazzik, sem a többiek. Iszonyú dühös voltam mindenkire. Lógatott orral battyogott mellettem a szöszi akire meg viszont a bűntudat miatt nem mertem ránézni. Hagytam volna, hogy lerohanjon a színpadról és tegye, ami jólesik neki, de tudtam, hogy milyen fejmosást kapnánk érte a menedzsmenttől, a kiadótól meg az anyám kínjától. Mindentől, mindentől ami egy kicsit is fájt neki meg akartam óvni, és elszúrtam. Az, hogy gyűlölöm látni, ahogy szenved nem kifejezés.

A házban szerencsére senki sem hozta fel a történteket és mindenki ment a maga dolgára. Holnap szintén koncert, és eszméletlenül félek. A turné közepén járunk, nem ígérhetem meg mindig Niall-nek, hogy már csak egy dalt kell kibírnia, mert még majdnem annyi van hátra, mint amit letudtunk. Az emeleten belefutottam Harrybe, aki megállított:

– Kérlek beszélj Niallel, nagyon maga alatt van és egyelőre se én, se Lou nem tud rajta segíteni – bár mikor Harry megállított legszívesebben leütöttem volna, de rájöttem, hogy szegény az égvilágon semmiről nem tehet Louis-val és Liam-mel egyetemben.

– Rendben. – mosolyogtam rá a lehető legmeggyőzőbben. Gondoltam, hogy előbb lefürdök és aztán átmegyek a szobájába.

– Niall – kopogtattam az ajtaján halkan pár perc múlva - én vagyok, kérlek engedj be.

– Ne Zaynie, nem akarom, hogy így láss! – hallottam, hogy próbál határozottan beszélni, de hangja teljesen el volt vékonyodva és minden második szónál megremegett.

– Kérlek Niall engedj be, segíteni szeretnék. – könyörögtem neki újra és úgy voltam vele, hogy akár még térdre is borulok, ha kell. Nem igaz, hogy egyes emberek ennyire nem látják, hogy egy mondat akkora sebet okozhat, hogy egy élet is kevés elfelejteni. Meg kell tanulni együtt élni vele.

Niall kócosan, pólóban és boxerben vörösre sírt, feldagadt szemekkel nyitott ajtót. Ismét elszorult a torkom. Félreállt az útból, jelezve, hogy bemehetek. Egy napja még olyan boldogok, - és szerintem beszélhetek többesszámban - voltunk. Puha tenyerébe tökéletesen beleillett az arcom. Niall felült az ágyára, a hátát a falnak támasztotta, én pedig vele szemben ülte le, ugyanúgy az ágyra.

– Szerinted sem kellek a bandába? – kérdezte tőlem és félve rám emelte a tekintetét. – És nekem van a legrosszabb hangom, szerinted ez igaz?

– Niall ez faszság, fejezd be. Ne mondj ilyeneket. Azért vagy itt, mert itt a helyed és idevaló vagy. És nekem elhiheted, mert ha nem így lenne, nem bizonygatnám neked. És szerinted a rajongóink? Ők is bizonyítják neked mindig, amikor színpadra lépsz sőt még azon kívül is, hogy igenis angyali hangod van, ami ha akarod brutál dögös és vad, vagy ha kell akkor csak egyszerűen olyan lágy és selymes, hogy mindenki ott olvadozik az első sorokban. – " és a színpadon" tettem hozzá magamban. – Szóval szépen kérlek, ne mondj ilyeneket, mert nem igaz. – fejeztem be a monológomat, ami igazából csak tények közléséből állt.

– Köszönöm Zaynie. Köszönöm – mondta mire odamentem hozzá és leültem mellé, amilyen szorosan csak tudtam.

– Gyere ide te szőkeherceg – mosolyogtam rá, amit még ha kicsit könnyes szemekkel is, de viszonzott és kitártam a karomat. Niall gyorsan odabújt hozzám és fejét már szinte szokása szerint a vállamba fúrta. Hevessége nem kicsit lepett meg, aminek az lett a következménye, hogy mindketten elterültünk az ágyon, de ő továbbra sem mozdult rólam, csak kapaszkodott belém, mintha az élete múlna rajta.

– Nem zavar, ugye? – kérdezte és elemelte rólam a fejét és gyönyörű kristálykék szemeivel az enyémet leste.

– Ahogy vesszük, de maradj nyugodtan. – mosolyogtam rá.

Csak feküdtünk egymáson, nem is tudom, hogy meddig. Bár megállt volna az idő. Éreztem, szíve dobogását, egyenletes lassú légzését és néha hajszálai megcsiklandozták az orrom. Párszor csak állára támasztotta a fejét és úgy nézett a szemembe, és csak néztük egymást. Akár perceken keresztül merültünk el egymás tekintetében. Teljesen elvesztem gyönyörű azúrkék szemeiben, elcsodálkoztam a hatalmas pupilláján és tekintetemet az ajkaira vezettem. Annyira édesek lehetnek! És még forróbbak, mint amikor hozzájuk értem. Valószínűleg észrevette, hogy a száját nézem, mert kidugta a nyelvét és benyálazta az ajkait. 

– Miért csinálod velem ezt ? – kérdeztem tőle. 

– De hát mit Zaynie? – kérdezte és aranyosan összevonta a szemöldökét. 

– Elkápráztatsz...

Na sziasztok, kedves olvasók!
Nagyon remélem, hogy eddig tetszik nektek a történet és hogy várjátok a folytatást. 💖 
Kellemes olvasgatást! ✨

Puszi: mtsniallh xx