🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨3. rész: "And if you wanna cry or fall apart, I'll be there to hold ya" ✨

"... And if you wanna cry or fall apart, I'll be there to hold ya..." /One Direction - Through The Dark/

A nappaliba leérve majdnem ugyanaz a látvány fogadott, mint amikor elmentünk. Louis békésen aludt Harry vállán. Ezt én is csinálhatnám Niallel. Vajon ilyen érzés lehet amikor közvetlen melletted békésen szuszog és mindent kizárva jár egy olyan világban, ami csak az övé.

Az idő még csak 11 körül járt és én most inkább csak egy forró zuhanyra vágytam, hogy feleleveníthessem azt a csodás fél órát amit Niallel töltöttem. De végülis miért ne csinálhatnám ezt meg? Honlap tényleg hosszú napunk lesz és felnőtt férfi vagyok. Ahogy leértem, fordultam is vissza.

– Srácok, lefekszem. Jó éjt!

– Jó éjt, 11-kor Paulék jönnek értünk. Ne aludj el! – mondta Liam. Harry meg csak pisszegett nekünk a vállán alvó Louisra mutogatva.

Felmentem a szobámba, összeszedtem a cuccaim és célba vettem a fürdőt. Percekig folyattam magamra a meleg vizet és megállás nélkül vigyorogtam. Próbáltam magam nem beleélni abba, hogy Niall is ugyanúgy érez irántam, mint én őiránta. De hiszen annyira zavarban volt és ahogy hozzáért az arcomhoz... Leírhatatlan. 

Felvettem a pizsamámat ami nálam, amíg nem kerülök ágyba egy boxer, de azt ugye úgy is leveszem. Még gondoltam, hogy lemegyek és iszom egy pohár vizet és éppen fordultam be a konyhába amikor nekiütköztem valakinek.

– Áhhhh – kiáltott fel Niall és  valószínűleg ő is azzal a szándékkal jött ki mint én, mert egy már üres pohár volt a kezében és a tartalma pedig nagyrészt rajta. Csupán egy alsó volt rajta is és az is vizesen tapadt öhm... hozzá.

– Jesszusom ne haragudj! – mondtam halkan, mert a többiek már biztosan aludtak. Gyorsan egy törlőért nyúltam és elkezdtem reflexszerűen törölgetni Niall tökéletes mellkasát.

– Ugyan, semmi gond! – nevetett fel. – Úgyis melegem volt.

Nem fogtam fel, hogy most tényleg Niall mellkasán tapicskolok, és amikor hirtelen mégis eljutott az agyamig, a vágy olyan erősen fogott el, hogy meg kellett kapaszkodnom valamiben és még a törlő is kiesett a kezemből, amit Niall egy ügyes mozdulattal elkapott. Megindult a konyhába ás ahogy tudtam én is követtem, mert amúgy is szomjas voltam, de most még jobban kiszáradt a torkom. Levettem egy poharat és én is megtöltöttem a szöszi után. Csak csendben iszogattam, amikor benyúlt a mosogatógépbe és kiindult a konyhából.

– Amúgy - fordult vissza. – ne mászkálj előttem boxerben, mert felizgat. - tette hozzá mintha csak azt mondta volna, hogy süt a nap és közben kaptam tőle egy hatalmas vigyort. – Na, jó éjszakát Zaynie! – mondta, majd felment.

Éreztem ahogy leesik az állam, ráadásul a pohár is majdnem kicsúszott a kezemből. Majdnem. 

Niall szemszöge

 A gondolataim ezerrel körülötte forogtak és nem tudtam kiverni a fejemből és ez ott, a sötét szobában, ahol még szinte az illatát is lehetett érezni...
És ez voltam én. Álmomban az életem volt a férfi, akit szeretek, életemben pedig az álmom.

Reggel először azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán felidéztem a tegnapi napot, ahogy hozzáérhettem Zayn arcához, vagy ahogy hallgatta a dalomat. Vagyis igazából a dalát, hiszen róla szól. Nagyon jól esett amit mondott és imádtam, ahogy velem énekelt. 

Reggel 10 óra volt, és ha jól emlékszem, akkor 11 körül Paul, a menedzserünk - aki apánk helyett apánk, Liam mellett - jön értünk. Leindultam a földszintre, azzal a szándékkal, hogy reggelizek, de szerencsére rájöttem, hogy meztelen vagyok. Hangosan felnevettem és magamra vettem valamit. Leérve Liamen kívül mindenki hullaállapotban volt. 

– Szép jó reggelt! – mondtam amire Harrytől és Louistól csak egy morgás hallatszott és szokás szerint egymáson feküdtek. Liam valami újságot olvasott- cöh britek, elképesztő - Zayn pedig háttal állt a pultnál és feltételezem, hogy reggelit csinált. 

– Neked is! Kávét? – kérdezte, nekem pedig tátva maradt a szám. Zayn öltözéke ismételten egy boxerból állt, annyi különbséggel, hogy felsőtestét egy fehér póló takarta. 

– Valami gond van... James? – vigyorodott el szélesen – Itt a kávé. – tette le elém a poharat, én meg leültem az asztalhoz. 

– Semmi... Javadd? Na ezt szerintem  még sosem mondtam ki. – nevettem el magam és Zayn is velem együtt nevetett.

Liam kérdőn kapkodta a tekintetét közöttünk és összevont szemöldökökkel méregetett:

– Lemaradtam valamiről? – kérdezte, mi meg csak a fejünket ráztuk. – Na emberek negyedóra múlva mindenkit az ajtóba szeretnék látni.

– A reggelim! – sipítottam fel.

A nézőtér teljesen elsötétült az itt ott kivillanó fényeken kívül, az arcok összefolytak előttem és próbáltam minden zajt kizárni és csak a belső csendemre koncentrálni. Egy idő után hozzászokik az ember a fellépésekhez, ugye? A gitárom nyakát szorítottam és vártam, hogy elinduljon a What makes you beautiful zenei alapja. Minden rendben ment addig, amíg egy mondat tisztán felhallatszódott a színpadra:

– Niall, semmi keresnivalód a színpadon! Miért vagy még ott? – és a következő pillanatban már csak azt láttam tisztán ahogy Zayn felé fordulok aki gyilkos tekintettel mered a tömegre és jelentőségteljes pillantást vált a többiekkel. Éreztem ahogy összeszorul a mellkasom és megtelik a szemem könnyel, közben pedig Zayn szinte szikrákat szórószemekkel indul hatalmas léptekkel felém...