🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨18. rész: "People say we shouldn't be together"✨

 "... People say we shouldn't be together We're too young to know about forever... "

A lift ajtajának kinyílásának semmivel össze nem téveszthető hangjára mindketten szétrebbentünk.

- A szívbajt hozzátok ránk - sóhajtottam, mikor megláttuk, hogy Harry és Louis lépnek be mellénk. Niall kapkodva próbálta lefelé húzogatni pólóját és takargatni egyrészt nedvességfoltos nadrágját, másrészt országos merevedését.

- Hagyd Niall... - szólalt meg Harry és lefejtette Niall kezeit a pólójáról. Hangjában nyoma sem volt vidámságnak, sőt meglepően durva volt. Niall derekára tettem a kezem és Harryre pillantottam - Nem vagytok elég óvatosak... Meg fogjátok égetni magatokat, ha így folytatjátok. Most szerencsétek volt, mert nem egy teljesen idegen ember látott meg titeket, de bárki aki ebben a büdös szállodában megszállt megláthatott volna! És kitudja meddig mentetek volna el! - az utolsó szavakat már-már kiabálta, de hangján kívül semmi fenyegető nem volt benne. Ő Harry. - Ne haragudjatok... - suttogta és szerelmesen Louisra nézett. - Csak... beszélnünk kell. Úgyhogy megyünk veletek, és valaki dobjon egy üzenetet Liamnek. Ő is kell.

- Amúgy merre jártatok? - kérdezte Niall.

- Van egy rendkívül izgalmas... bár az ötödiken... - motyogta Louis miközben Liamnek írt. - Ugye, Harry?

- Persze, persze... Bár...

- Bár?? Az ötödiken? Az nem a földszinten van? Én láttam ki van.... - nem igazán tudtam befejezni az értetlenkedésem, mert Louis csendre intett. Vagy inkább egyszerűen elkezdett velem párhuzamosan beszélni.

- Nem, nem... Átköltözött az ötödikre. Higgy nekem. Ugye, Harry?

- Persze, Lou - bólintott ismét Harry - tekintete közben az emeletet mutató kijelzőre tévedt. - Miért ilyen baszott nagy ez az épület? - kérdezte felháborodva mire mind elnevettük magunkat.

Liam már a szobám előtt várakozott, ami a 213-as volt.

- Te hogy a rákba értél fel ilyen gyorsan? - kérdezte Louis.

- A másik lift a pletykák szerint gyorsabb. Azt írtad SOS kupaktanács van...

- Oké, kinél van a kártya? - kérdezte kétségbeesetten Niall.

- Nálam biztos nincs, csak a sajátom. - tette fel a kezét védekezően Harry.

- Oh, bocs, nálam van. Csak elbambultam. - nyúltam a zsebembe és mosolyogva figyeltem a megkönnyebbült arcokat. A kártyát ráérősen az ajtó mellett levő leolvasóhoz tartottam és a többiek után én is beléptem.

Hatalmas lakosztályunk volt és a hihetetlen az, hogy eredetileg csak az enyém lenne! Mennyivel jobb így, hogy van akivel vagy akikkel megoszthatom ezt. Hatalmas ablakok, hófehér falak és ágynemű, lágy színek, gigantikus erkély... Liam leült az óriási kanapéra, mi Niallel vele szembe egy másikra, Harry pedig levágta magát a fotelba és Louis rögtön keresztbe ráfeküdt. Egy dohányzóasztal köré voltak rendezve a bútorok és így mind ráláttunk a másikra. 

- Szóóóóval... - csapta össze a tenyerét Harry. - Van valami amiről ketten nem tudtok... Zayn és Liam. És Zayn kérlek ne akadj ki Niallre, mert nem mondta el neked... Csak azt szerettük volna... Úgy értem, hogy titeket nem szerettünk volna belekavarni a dolgokba, elég volt, hogy Niallt magunkkal rántottuk... - idegesen vártam, hogy mi sül ki Harry makogásából és a mellettem ülő Niallre pillantottam, aki sajnálattal nézett rám.

- Semmi baj, életem. - suttogtam és kézfejemmel megsimítottam az arccsontját.

- Z koncentrálj... Csak szeretnélek, illetve szeretnénk titeket figyelmeztetni - nézett szomorkásan Louisra. - Minden akkor kezdődött, mikor én és Lou randizni kezdtünk és minden annyira tökéletes volt, annyira szerettük egymást, nem számított, hogy az emberek mit mondtak a hátunk mögött, mikor együtt látnak minket, vagy hogy utánunk bámulnak... Csak ketten voltunk a saját kis...