🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨14. rész: But you'll never be alone I'll be with you from dusk till dawn ✨

But you'll never be alone I'll be with you from dusk till dawn

Szorosan magamhoz öleltem Niall verejtéktől csillogó testét, és ő is bevackolta magát a mellkasomba. Szinte összegömbölyödött karjaimban és fejét fáradtan pihentette vállamon. Szemei még épphogy nyitva voltak, amikor hosszú puszit nyomtam az arcára. Aranyosan elmosolyodott, majd teljesen elengedte tagjait és halkan szuszogni kezdett. Óvatosan betakargattam magunkat és fejem Nialléra hajtottam és az utolsó amire emlékszem, hogy milyen erőteljesen éreztem illatát az orromban.

****

Reggel ami először a tudatomba férkőzött, hogy valami csikizi a karomat. A szemem még nemigen akartam kinyitni, ezért csak próbáltam valahogy elraktározni a pillangókat a gyomromban és minden egyes apró érzés a végtelenségig elemezni és átérezni, ahogy Niall apró kezecskéje finoman simogatja a felkaromat. Mosolyogva kinyitottam a szemeim. Niall feje a párnán volt, úgy nézett engem, hogy az oldalán feküdt és simogatta a karom.

- Szia - suttogtam. 

- Szia - mosolygott és tovább simogatott. Óvatos puszit adott a számra, mire kicsit megemelkedve magamhoz húztam és szenvedélyesen megcsókoltam miközben puha arcát kezdtem cirógatni. 

- Szeretném, ha tudnál valamit... - mondtam alig pár miniméterre az ajkaitól - bármi, ismétlem: bármi történjék ma Simonnál, nem engedem, hogy bántsanak, vagy hogy bajod essen, esetleg hogy tönkretegyék azt, ami köztünk van - mondtam és kezeim közé fogtam az arcát.
Niall hatalmas kipihenten ragyogó szemeivel engem fürkészett és mosolyogva egy aprót bólintott. 

- Szeretlek, Niall - mondtam és hátát kezdtem simogatni. 

- Én is szeretlek, Zayniem... - suttogta halványan elmosolyodva és ujjbegyeivel az arcomon kóborolt - nem lehetne, hogy ma is azt a vörös boxert veszed fel?...

Niallel kézenfogva tántorogtunk le, mindketten alsóban (én kizárólag Niall kérésére pirosban), mire már mindenkit a nappaliban találtunk. 

- Megjött a szerelmespár - mosolygott Liam.

- Hagytunk nektek rántottát, ott van az asztalon - mondta Harry miközben az ölében fekvő Louis tincseivel játszott. 

- Jó reggelt! És köszi! - mondta Niall boldogan és rohant a konyha felé.

******

Ujjainkat tördelve tartottunk a Modest épülete felé. A hátsó üléseken kuksoltunk, mindenki ideges volt a találkozás miatt, értelmetlen lett volna beszéddel vagy hülyüléssel oldani a feszültséget, egy idő után úgyis mindenki a földet pásztázva merült volna kínos csöndbe. Szorosan Niall mellett ültem az ujjaimat az övére kulcsolva simogattam nyugtatóan kézefejét a hüvelykujjammal, próbálva leplezni előtte idegességemet. Összeszorított szemmel fejemet a nyakhajtába fúrtam, orromat a füle mögé szorítottam.
Borzasztóan ideges voltam és tudtam, hogy Simon miattam és Niall miatt hívott minket. Két koncerten is a vártnál nagyobb figyelemben részesült a párosunk. Nem tudtam elképzelni, hogy más miatt akar minket látni.

Remegő lábakkal szálltam ki a kocsiból, Niall mellett, viszont sajnos a kezét el kellett engednem. Idegesen léptük be a légkondival hűtött épületbe, aminek fehér falaiból csak úgy áradt a ridegség és a szigor. Szerencsére nem sokszor voltunk itt, de minden egyes alkalom rendesen az eszembe vésődött. Mikor utoljára itt jártunk Simon Harryt és Louist is félrehívta úgy beszélgetett velük. Bár mikor kérdeztük mindig azt mondták, amit Simon is, hogy egyszerűen gratulált nekik... Aha, persze. Azért jöttek ki úgy, hogy a sírás határán voltak. Azért hülye én sem vagyok. A teljes igazságot bár nem tudom, Harryék a találkozás után már nem randiztak többet, és a média elől teljesen eltűnt a kapcsolatuk.