🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨8. rész: I'd love to hold you close, tonight and always✨

Mindannyian mozdulatlanná dermedtünk. Én Simon Cowellel kapcsolatban tudtam valamiről, amiről Zayn és Liam nem. Azóta a hányinger kerülget, ha meghallom a nevét és most is levert a víz és a hátamon felállt a szőr, ha a ficsúr fejére gondoltam.

Menjünk vissza a közvetlen x-factor utáni időkbe. Harry és Louis már régóta randizgattak titokban és életük legszebb pár hónapja volt. A rajongóink imádták őket együtt, és rögtön leesett nekik, hogy sokkal többek egymásnak, minden tele volt Larry Stylinsonnal, és mindenki boldog volt. És akkor jött Simon Szarkavaró Cowell. 

Pár órára félrehívta Louist és Harry mondván, hogy nagyon szépen teljesítettek eddig, így szeretné meglepni őket valami aprósággal. Hát a nagy faszt. Már bocsánat. Harry és Lou kézen fogva mentek be az irodájába büszkén vállalva a kapcsolatukat, és hogy szeretik egymást. Én csak onnan tudok erről, hogy Harry a legjobb barátom és egyszer úgy alakult, hogy hármasban maradtunk és úgy mesélték el a történteket, miközben Louis kisírta a szemét, Harry meg nem tudott végig mondani egy mondatot, mert nem kapott levegőt egyrészt a zokogástól, másrészt Lou annyira szorította magához. 

Szóval Simon behívta őket "megjutalmazni" és szépen mosta a fejüket, hogy ha egy ölelésnél többet mernek a színpadon vagy nyilvánosan csinálni, egyrészt véget vet a One Direction-nek hiszen bárhol talál öt helyes kisfiút akik a színpadon ugrálnak tömegek előtt, és ezt szó szerint idéztem, másrészt tesz róla, hogy soha ne indíthassunk önálló karriert, ha ez esetleg eszükbe jutott volna. Ja és búcsúzóul hozzátette, hogy nincs helye egy buzi párnak az ő kiadójában.
Azóta Harryék bár együtt vannak lehet azt mondani, de nagyon diszkrét a kapcsolatuk és tényleg csak a négy fal között létezik igazán. Simon az embereit megbízta, hogy távol tartsa őket egymástól. Nem ülhetnek egymás mellé interjúkon, koncertek végén pedig csak azért ölelhetik meg egymást, hogy ne legyen feltűnő, hogy kettő ember kimarad. A rajongók persze még mindig hisznek a Larryben, és milyen jól teszik! Simon keze a direction házba nem ér el, csak ott lehetnek Harryék önmaguk. Mindig visszafogták magukat, ha koncerteztünk, fotózáson voltunk vagy bármi ilyesmi. Egészen a mai koncertig. Hoppá. 

 – Milyen üzenetet? – a hangom bár oktávval magasabb lett a megszokottnál és ijedten néztem Zaynre, aki még ha nem is tudott mindenről, finoman kifejtette már párszor, hogy nem csípi a pali búráját. 

– Még a héten találkozni fogtok vele. – mondta Paul lehajtott fejjel. – Holnapután délelőtt 9-re az irodájában kell lennünk. Sajnálom srácok – mondta bűnbánóan. 

– Semmi gond Paul, nem a te hibád, lehet, hogy csak valami infó a stúdiózásról, vagy a következő albumról... – mondta Liam. Hát sajnos elég nagyot tévedett, viszont Harry és Lou is hevesen bólogatni kezdett, úgyhogy inkább csendben maradtam. Zayn természetesen kiszúrta a habozásom, de nem kérdezett semmit, aminek külön örültem. 

– Na jó éjt fiúk, holnap reggel 8-ra legyetek készen, interjúra megyünk – mondta Paul, majd beszállt a kocsiba és elhajtott.

– Simon? Mi a kínja? Tényleg, mikor is láttuk utoljára? – értetlenkedett Zayn.

– Már lassan két éve... – nézett Harry Loura reményvesztetten.

Simonnak nagyon komoly határok között voltak tartva az előadói, mégis személyesen szinte sosem találkozott velük. Nekünk általában Paullal, vagy valamelyik emberével üzent és ha személyesen akar beszélni, akkor valamit nagyon elszúrtunk. Igen, utoljára akkor láttuk, amikor Harryéket megfenyegette, azóta minden megfelelt az elvárásainak.

– Srácok, szerintem menjünk be....– mondtam, mert nem biztos, hogy ezt az utcán kéne megbeszélnünk. Lassan bevánszorogtunk a nappaliba és mindenki úgy, ahogy volt elterült valahol. Lou szokás szerint Harryn, én pedig szomorúan sóhajtottam egyet, majd ledobtam magam Zayn mellé.

– Szerintetek mit akar? – kérdeztem és tekintetemmel Louisét kerestem.

– Lehet, hogy tényleg csak valami kell az albumhoz vagy ilyesmi. Fogalmas sincs miért rángat el a hülye irodájába. A hideg futkos a hátamon attól a helytől – mondta Zayn és látszott rajta, hogy mennyire feszült a gondolattól, hogy holnapután viszontlátjuk Simont.

– Nekem van egy olyan érzésem, hogy nem ez a probléma – suttogta Lou halkan. Várjunk. Lou? Halkan? – szerintem, nem tetszett neki a mai koncert...– és itt rám nézett, úgy mint aki pontosan tisztában van vele, hogy mi történik köztem és Zayn között - az, hogy neked énekeltem...– nézett Harryre, majd bűnbánóan lehajtotta a fejét. Harry megsimította Lou arcát és megemelte a fejét. Nem mondott semmit, csak mosolygott és gyengéden simogatta Lou arcát. Én meg totálisan lesokkolódva nézetem magam elé, tudva, hogy miattam van ez az egész. Ha nem kezdem Zaynt nézni, Louisnak sem jut eszébe, hogy Harrynek énekeljen. Olyan szinten bűntudatom lett, hogy azt éreztem, nehezebben veszem a levegőt és teljesen összeszűkült a mellkasom. Azonnal beszélni akartam Louval és bocsánatot kérni tőle , viszont nem akartam tönkre tenni a pillanatukat Harryvel.

– Megyek, lefekszem – mondtam, majd óvatosan rámosolyogtam Zaynre, aki aggodalommal a tekintetében méregtett.

– Mi is megyünk – mondta Harry és Louisra nézett.

– Srácok szeretnék veletek beszélni – mondtam, amikor felértünk az emeletre. – Bent – mutattam Harry szobájára. Kissé meglepetten néztek rám, de beinvitáltak a helyiségbe. Lou nagyon otthonosan mozgott, kényelmesen helyet foglalt az ágyon és hamarosan Harry is csatlakozott hozzá. kíváncsian néztek rám, én pedig belekezdtem a mondandómba:

– Szóval, ne haragudjatok, nem akartam, hogy újra ilyen kiemelt figyelemben részesítsen minket Simon, ha nem nézem éneklés közben Zaynt, akkor valószínűleg Lou, Te sem kezdesz Harrynek énekelni, és akkor most nem kéne vele találkoznunk. Nagyon sajnálom, nem tudom, mi ütött belém... Szóval kérlek, ne haragudjatok, tudjátok, hogy imádlak titeket, nem tennék olyat, ami akár ronthat is a kapcsolatunkon, vagy a tieteket sodorja veszélybe....– itt vettem egy nagy levegőt, mert majdnem megfulladtam – Csak ne haragudjatok, ha tudom, hogy ez lesz a vége, biztosan nem csinálok ilyesmit....

– Nialler, állj le – mondta Harry. – Nem haragszunk, semmi baj.

– Figyelj, Ni – állt fel Louis. – Ha nem akartam volna, vagy esetleg nem lettem volna tudatában annak amit csinálok, akkor jobb esteben abbahagytam volna. De tudtam és vágytam arra, hogy Harrynek énekeljek, igaz a kezdőlökést te adtad meg, de nem haragszunk...Sőt, inkább köszönöm....

– Niall édes vagy, hogy ezen aggódsz, de fölösleges. Semmi és senki nem teheti tönkre a kapcsolatomat Louval, még Simon sem. És tiszta szívvel szarok bele, hogy mit fog mondani – szólt Harry Louis után. Hálásan néztem rájuk és szorosan megöleltem őket. Harry nem bírta ki, hogy ne vágjon tökön, úgyhogy fájdalmasan nevettem fel:

– Hééééj! Még szükségem lesz rá!

– Persze, persze – motyogta. 

– MI VAN?

– Semmi, semmi – mosolygott rám mindentudóan. Összevont szemöldökökkel indultam meg az ajtó felé, majd botladozva siettem a szobámba.

Louis szemszöge

– Szóval Niall és Zayn? Hát így állunk... – töprengett Harry.

– Tuti....De még ne mondjuk meg nekik, hogy tudjuk. Még nagyon az elején vannak. – mondtam és a vállára hajtottam a fejem – Te jó ég ahogy néznek egymásra... még sosem láttam ilyet... Zayn bármire képes lenne Niallért. Olyan neki, mint egy őrangyal és Niall pedig.... már-már bálványozza Zaynt. Elképesztő! Tudod mit...?

– Mondd, édes!

– Segítsünk nekik..... mint én ma Niallnek...

Niall szemszöge

Éppen az járt a fejemben, hogy ennem kéne valamit, de amikor benyitottam a szobámba, a váratlan látványtól minden hasonló gondolatom elszállt...