🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨7. rész: In time I'll find the words to say✨

Zayn lassan, már idegtépően lassan kezdte kigombolni az ingem és szájával követte kezei útját, úgy haladt lentebb és lentebb a testemen. Mellkasomat apró csókokkal hintette be miközben szétnyitotta a felsőmet. Mikor elért a köldökömig visszatért a nyakamhoz, ahol óvatosan megszívogatta az érzékeny területeket mire hangosan felnyögtem. Elégedetten elmosolyodott és tovább harapdált. 

– Legalább mindenki tudni fogja, hogy az enyém vagy. – sóhajtotta és most a vállamról húzta le a ruhát, és óvatosan végig nyalta a területet – Legalábbis, hogy vagy valakié. 

Szemem már kezdett hozzászokni a sötéthez, így láttam, ahogy szomorkásan elmosolyodik. Zayn nem lehet szomorú, ezt nem engedhetem. 

– Nézz rám, Zaynie – nevét szeretetteljesen ejtettem ki, és megfogtam a kezét. Felnézett a vállamból és megszorította hatalmas kezeivel az enyéimet. A szobában tényleg semmi fény sem volt, mégis láttam a csillogást mogyoróbarna szemiben. Ajkammal közelítettem az övét, épp hogy hozzá érintettem, majd fogaimmal finoman meghúztam az alsó ajkát. Zayn felnyüszített, de nem mondott semmit. Nyelvemmel is végig jártam szája minden szegletét, majd megcsókoltam. Végre teljes nagyságában érezhettem forró és telt ajkait a sajátjaimon.

 Változtattam a helyzetünkön, és most én szorítottam őt a falhoz, mindenemet hozzápréseltem, megéreztem dagadó ágyékát, izmos mellét vagy a hosszú combjait. Ujjai a hajamban kóboroltak és néha meghúzogatott egy tincset. Kezeimet a válláról lecsúsztattam a mellére, onnan pedig a kockás hasára, majd óvatosan benyúltam a pólója alá és úgy simogattam a testét. Nem tudtam elszakadni ajkairól, mondjuk nem mintha akartam volna, egyszerűen lehetetlen volt elképzelnem, hogy a csókjai nélkül egyáltalán életnek neveztem azt, hogy csak létezem. Kezeim neki combközépig értek, így addig végig simítottam nadrágját, majd mindkét tenyeremet ráfektettem az ott kidudorodó pontra és lágyan rámarkoltam férfiasságára, persze ahogy a szűk farmer engedte. Zayn még nálam is hangosabban nyögött fel, szemei fennakadtak és csókunkat megszakította.

– Valami rossza... 

– ZAYN! NIALL! 5 PERC ÉS KEZDÜNK! HALLÓ! – hallottuk meg a kiabálásokat, úgyhogy egyből szétrebbentünk és próbáltam begombolni és a helyére rángatni az ingemet. Zayn a haját igazgatta és próbált segíteni felöltözni.

– Francnak van ilyen sötét – sziszegte. 

– Semmi baj – suttogtam és a kezeim az övéire tettem mikor már csak egy gomb maradt hátra. Olyan gyorsan vissza is kellett kapnom, mert hirtelen kivágódott az ajtó és kettő biztonsági mögött megjelent Harry, Louis és Liam. 

– Hát ti..? – kérdezte Louis meglepetten. 

– Öhm... – néztem Zaynre - mi csak beénekeltünk... 

Az egyik nagy darab pasas gyanúsan méregetett minket, majd megszólalt:

– Már rég a színpad mögött kéne lennetek! Óh te jóságos ég, hogy néztek ki! ELEANOR! ELEANOOOOR! – üvöltötte torka szakadtából, addig amíg meg nem jelent feltehetőleg Eleanor. – Kezdj valamit a hajukkal!

– Mint akiket a kutya szájából rángattak ki! – mondta a lány dühösen, a kutyán kívül minden stimmelt, majd a kezében termett mindenféle fésű és elkezdte cibálni a fejemet. 

– Srácok... Nem jó ötlet nyilvános helyen egymásnak esni – csóválta a fejét vigyorogva Harry. 

– Fogd be, Hazz – mondta Zayn unott tekintettel és közben vágott egy grimaszt, mert ő következett. 

Már majdnem hozzáértem a hajamhoz, hogy lecsekkoljam, amikor Eleanor rám szólt:

– Eszedbe ne jusson! 

Védekezés képpen felemeltem a kezeimet és kiindultam a helyiségből, ahol még mindig nyolcan toporogtunk. Hamarosan Louis, Liam és Harry is csatlakoztak hozzám, mikor éppen a mikroportomat vezették át a ruhámon. Végül Zayn is megérkezett most már tökéletesen beállított hajjal és pajkosan csillogó szemekkel engem fürkészve. A gitáromat gyorsan behangoltam majd a nyakamba akasztottam és a hátamra toltam. Mindenki készen állt, már csak a jelzésre vártunk.

– Csináljunk show-t srácok! – mondta Louis és kezét maga elé tette, várva hogy mi is ezt csináljuk. Közben egy apró jelentőségtelennek tűnő pillantást váltott Harryvel. Istenem, Bárcsak összejönnének! Bárcsak összejöhetnének! Már csak a tekintetükkel is felfalják egymást, miért nem engedik nekik? Teljesen szerelmesek egymásba, mégsem vállalhatják fel, mert nem szabad. Mert a kibaszott Modest nem engedi, mert mit szólna a világ meg a rajongók egy homoszexuális párhoz a világ -dolgozik rajta hogy a legjobb legyen - legnagyobb fiúbandájában? És ezért nem lehet és sem életem szerelmével...

– Nyomjuk! – mondtam és magabiztosan rámosolyogtam Zaynre. Csak a düh miatt voltam magabiztos, egyébként pedig baromira féltem, hogy elveszik tőlem Zaynt. Vagy amitől még jobban, az hogy fájdalmat okoznak neki.

A színpadra kiérve kicsit szorongani kezdtem, hiszen a legutóbbi koncertünkön majdnem lefütyültek a színpadról. Próbáltam magamban felidézni, amit Zayn mondott és minden erőmmel azon voltam, hogy higgyek neki.

Már egy órája biztosan tartott a koncert, Zayn minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte, ha látta, hogy elbizonytalanodok, akkor bátorítóan rám mosolygott vagy csak bólintott egy aprót. Már csak egyetlen szólóm volt azon az estén, ami igazából nem is szóló, mert Lou-val éneklem, és elterveztem, hogy történjen bármi, minden szavát Zaynhez fogom intézni. Liam elkezdte a Moments- et és amikor az én részem következett remegő lábakkal felálltam és tekintetemmel Zaynét kerestem, aki mint mindig, most is engem nézett, így ahogy belenéztem mogyoróbarna szemeibe, úgy éreztem, nincs mitől félnem és csak neki énekeltem:

Close the door

Throw the key

Don't wanna be reminded

Don't wanna be seen

Don't wanna be without you

My judgement's clouded

Like tonight's sky

Mikor a közönség realizálta, hogy nem igazán rájuk, sokkal inkább az egyik társamra figyelek, hangos visongás tört ki és fentről úgy nézett ki, hogy mindenki megőrült. Az az állapot még ahhoz képest semmi sem volt, mikor Liam és Harry is csak összenéztek, amolyan " Most mi a lószar van?" fejjel, és ez egész addig tartott, míg Louis is Harryre nézett és láthatóan meg sem próbálta titkolni, hogy neki szól minden egyes szó. Így csak Álltam Lou-val, és mindketten annak, az embernek énekeltünk, akit a világon mindennél jobban szeretünk. És akkor ott volt Liam, aki csak kapkodta a fejét és talán egy kis büszkeséget is láttam rajta, ahogy végignézett rajtunk.

Hatalmas tapsot kaptunk és Zayn a meghajlásunknál halkan maga elé morgott egy mondatot:
-Ha meg akarjuk, fogani Harry tanácsát, miszerint nem esünk egymásnak nyilvános helyen, jobb lesz, ha kezdesz valamit az istenverte szexiségeddel, Niall Horan... - szigorúan előre nézett, de amikor meglátta tágra nyílt szemeimet perverz mosollyal felém fordult:

– Lazíts... – kacsintott.

Mindannyian hulla fáradtan, de fülig érő szájjal rohantunk át a folyosókon és ugrottunk be az autóba.

– Niall esküszöm meg kell tanítanod arra az ugrásra! – röhögött Liam.

– Óh, engem is! Taníts mesteeer! – óbégatott Louis és nagyobbnál nagyobb röhögések rázták meg a kocsit. Mikor hazaértünk már talán tíz óra is elmúlt, de Paul, aki eddig csendben volt megállított minket és elég gondterhelt arckifejezéssel nézett ránk.

– Fiúk, nem akarom elrontani a kedveteket, de kaptam egy üzenetet Simon Cowelltől...