🌌INFINITY🌌- Ziall Horlik ff. [BEFEJEZETT]

✨20. rész: "...You see him when you close your eyes..."✨

"...Maybe one day you'll understand why Everything you touch surely dies..."

... - Ugye ezt nem kell elhinnem? Ugye ez nem igaz? - ordított rám Simon. - Komolyan azt akarod nekem mondani, hogy ilyenekkel kell foglalkoznom, hogy kettő óvodás nem bír a vérével és hangosan basznak egy mondhatni nyilvános helyen? - üvöltött az arcomba. - Ilyen még Louis-val és Harryvel sem volt. Gratulálok. Azt mondtam, hogy nem lehettek együtt. Rémlik még valami?

- Bocsánat? - mondtam.

- Ennyi? Bocsánat? Ha már úgy is tudtad, hogy idejössz kitalálhattál volna valami erősebbet. Nem mondom el még egyszer. - vett egy nagy levegőt. - Nem. Lehettek. Együtt. - állkapcsa megfeszül és kezét a csuklóm köré szorította.

- Áhhh - szisszentem fel fájdalmasan. Éreztem, hogy teljesen lezsibbad a kézfejem.

- És csak hogy tanulj az esetből. A hangfelvételt nem szedetem le, nyilvános lesz továbbra is. De maszturbálsz. - tágra nyitott szemekkel néztem fel rá.

- MI VAN? - hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.

- Úgy van. A magányos Niall Horan Japánban nem bír magával. - vigyorodott el és elengedte a csuklómat, mire kínomban felnyögtem és odakaptam a kezem. Ez holnapra tiszta véraláfutás lesz. - Te pedig nem mondhatod el senkinek az igazat.

- Tisztán hallatszódik mindkettőnk. Fel fogják Zaynt is ismerni. - mondtam a csuklómat masszírozva.

- Dehogy fogják. - legyintett. - A rajongóitok bármit elhisznek, amit rólatok állítanak. Ölni tudnának egy ilyen felvételért. Az sem érdekelné őket, ha nem is ti lennétek rajta. Zaynt meg esetleg kivágatom valakivel.

- Ezt nem teheted... - mondtam és koncentráltam, hogy határozott legyen a hangom.

- És mégis miért nem? - tette fel a számára leglogikusabb kérdést.

***

Fáradtan döntöttem a fejem a hideg ablaküvegnek. Simon nagyjából egy órán keresztül ordított, a fejem baromira fájt és mintha egy úthenger ment volna át rajtam. Az igazság az, hogy nem is testileg voltam fáradt. A turné nagyon megterhelő volt, mégis, ha az ember fizikailag fáradt, alszik, és máris kipihente magát. Ha szellemileg merülsz ki, az egészen más. Egyszerűen nem láttam, hogy bármi értelme lenne folytatnom. Zayn nélkül van értelme bárminek is?

Hajnal kettő körül értem fel a szobámba. Fáradtan a magam mögött becsukódott ajtónak döntöttem a hátamat és a földig csúsztam.

Minden nap látni fogom. Attól, hogy én már nem lehetek vele, a banda megy tovább, minden ugyanolyan lesz, csak nélküle. Tehát teljesen más. Az a borzasztó, hogy kaptam egy kicsi ízelítőt abból, amit Zayn adhat nekem és ezért a nélküle töltött idő még szürkébbé válik.

Képtelen lettem volna elaludni, úgyhogy ösztönösen a gitárom felé nyúltam és hanyatt felfeküdtem az ágyra, úgy, ahogy voltam, a vállalhatatlan utcai ruhámban. Mostanában nagyon sokat játszottam a dalt, amit Zaynnek írtam. Eddig valahogy nem éreztem teljesen magaménak a szöveget, pedig én írtam, és most tessék, tökéletesen értelmet nyert minden szava. Pár pillanatig csak feküdtem hanyatt a sötét szobában és bámultam a plafont. Alig hallhatóan énekelni kezdtem:

Down to Earth
Keep on falling when I know it hurts
Going faster than a million miles an hour
Tryna catch my breath some way, somehow

A hangom borzasztóan remegett és az sem könnyítette a helyzetem, hogy Simon nagyon megszorította a csuklómat, teljesen belilult, lüktetett és minden egyes mozdulatomnál belenyilalt a fájdalom. Néha pedig muszáj voltam megállni, hogy meg tudjam törölni a könnyáztatta arcom: