𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< s i x >

A március után eljött az április, ami kisebb-nagyobb változásokat hozott magával. Először is, az ominózus este után mind a ketten furcsán sötétlő foltokkal a nyakukon ébredtek, amit Remus az általa ismert összes bűbájjal próbált halványítani, de végül a legjobb megoldásnak talárjuk gallérjának felhajtását találták. Sirius és Lupin ezek után még közelebb álltak egymáshoz: szinte minden létező idejüket együt töltötték, egy percet sem bírtak ki egymás megértintése nélkül. James és Peter ezeket az alkalmakat mosolyogva nézte. Néha ugyan kicsit szomorúak voltak, hogy barátaik nem velük négyesben töltik az idejük nagy részét, de azzal magyarázták, hogy kapcsolatuk abban a szakaszában vannak, amikor elválaszthatatlanok. De így sem volt okuk nagy panaszkodásra, hiszen Sirius így is mindenféle balhéban benne volt. Volt példa arra, hogy ő és James egy héten át büntetőmunkán ültek McGalagonynál, mert a Tiltott Rengeteg fáira a tanárok karikatúráit festették.
Remus nagy örömére Sirius tanulni is nekiállt. Úgy tűnt, az esti szóváltásnak megvolt hatása, csak nem pontosan úgy ahogy Lupin eredetileg tervezte. Esténként, vacsora után mind a négyen a klubhelyiségben ültek, a tűz előtt, és könyveiket bújták. Ezzel az volt a baj, hogy Remuson és néha Peteren kívül senki sem jegyzetelt az órákon, így a pergamenek folyamatosan körbe-körbe jártak. Ez azt eredményezte, hogy azok néha elszakadtak, elkeveredtek, amitől Lupin ideggörcsöt kapott, így inkább - hogy a pár megmaradt ép lapot megvédje - Geminio-bűbájjal megduplikálta őket, és így mindenkinek jutott egy-egy. James sötét varázslatok kivédéséből volt a legjobb, viszont a bájitaltan siralmasan rosszul ment neki.
- Egyszerűen nem fogom fel, hogy mit rontok el mindig. Elvégre figyelem a receptet! - fakadt ki egy különösen nehéz házidolgozat után - Lehet, hogy segítséget kéne kérnem Evanstől.
Lily a klubhelyiség másik felében ült 2 lány társaságában, és éppen nevetett valamint.
- Vagy - vágta rá Remus - lehet hogy órán mondjuk a tananyagra kellene figyelned helyette.
-Megszólalt az, aki órákon is Tapmancs kezét tapizza - forgatta a szemét.
- Az lehet - mondta dacosan Lupin - de legalább az én főzeteim nem hányásra hasonlítanak.
Peter mindenben átlagos vagy rossz teljesítményt mutatott. Legendás lények gondozásához abszolút nem értett, de bűbájtanon sem ő volt a legkiemelkedőbb tanuló. De szorgalmasan tanult mindenre, ezért úgy-ahogy jó jegyeket szerzett.
Sirius nem volt hülye, csak egy kicsit lusta. Átváltoztatástanból - meglepő módon - nagyon jó volt, de gyógynövénytanból már kevésbé.
- Nem is érdekel az a hülye tantárgy - jelentette ki egyszer amikor úton voltak a nagyterembe ebédelni - Úgy sem akarok belőle tovább tanulni RAVASZ-ra.
Remus a maga részéről köszönte szépen, mindenhez értett legalább annyira, hogy jól szerepeljen az órákon, és több mint valószínű vot, hogy minden vizsgáján minimum várakozáson felülit ér el.

- Hogy csinálod Moony? - kérdezte egy este Sirius, amikor már az ágyban feküdtek.
- Mit? - kérdezte Lupin. Szeme csukva volt fejét a kezeivel támasztotta, és lábát átvetette Siriuson.
- Hogy mindenből jó jegyeket kapsz.
- Tanulok. Próbáld ki te is - hozzávágott egy párnát Siriushoz.
- Nem kell tanulnom. Tökéletes vagyok már így is - jelentette ki Sirius, aztán hirtelen Lupinra ugrott.
- Nem igaz? Tökéletes vagyok. Mondd ki - nevetett bele Remus arcába.
Lupin felült, komoly arcot vágott és Sirius szürke szemibe nézett.
- Sirius Orion Black, te tökéletesen idióta vagy.

\\\...///

Április közepére szervezték meg a Griffendél-Hollóhát kviddicstalálkozót, ami nem kevert olyan nagy port, mintha a Mardekárral játszottak volna, de azért így is felborzolta az érintettek kedélyeit.  A meccs előtti napon még Remus is félretette a dolgozatát rúnaismeretre, és együtt ült feszülten a Tekergőkkel.
Másnap kiderült, hogy nem kellett aggódniuk: az ég tiszta volt, a szél nem fújt, és a Griffendél 7 jó játékossal lesöpörte a Hollóhátot a pályáról kettőszázhetven - száznegyvenre. James, akit az egész csapat ünnepelt brilliáns cikesz elkapása miatt, a klubhelyiségben tartott buli alatt leosont a konyhába, és telepakolt tálcákkal tért vissza.
Lupin feszültnek tűnt. Amíg mindenki más bulizott, vajsört ivott, és újra meg újra felidézte a meccset, ő a sarokban ült, töklevet kortyolgatott, és komor arcot vágott. Egyszer csak hirtelen felállt, kitárta a portrélyuk ajtaját, és elsietett a lépcsők irányába. Felment a kastély legmagasabb, a csillagvizsgáló tornyába, és az ablakhoz nézve kitekintett az égre, ami még mindig kristálytiszta volt. A Hold már majdnem teljesen kerek volt,  csak pár nap volt teliholdig. Remus arcán hirtelen végigszánkázott egy könnycsepp.
Mostanában annyira lekötötte Sirius és a boldog gondolatok, hogy még az átváltozásait sem élte meg akkora traumának, mint régebben. Most viszont újra belegondol, hogy amit csinál az nem helyes. Az iskolába is alig kerülhetett be a mivolta miatt, és már azért is ostorozta magát, hogy barátai vannak, akik törődnek vele, ismerek a baját, és minden holdtöltekor konkrétan feláldozzák érte az életét, de azzal, hogy most már Sirius is a képben volt, tényleg túlzásba vitte a dolgot.
Minden egyes embernek, aki a közelébe kerül, árt azzal, ami. Nem hagyhatja, hogy miatta áldozatot hozzanak mások, mert ő nem egy ember, ő egy vérfarkas, akinek nem is szabadna társaságban lenni, neki az erdőben vagy egy barlangban kellene élnie, a magafajták között, és nem barátságokat kötni, meg ami ennél is rosszabb, szerelembe esni.
Sirius egy nagy múltú varázslócsaládba tartozik, valószínűleg már azért is kitagadnák, ha meghallanák, hogy nem egy aranyvérűvel barátkozik, akkor mit szólnának hozzá, hogy egy félvér, bemocskolt vérfarkassal van szerelmi viszonyban?
Remus hirtelen hihetetlen nagy vágyat érzett arra, hogy kiugorjon a torony ablakán. Ott volt előtte a lehetőség, hogy másokat megszabadítson magától és a bajától, a "kis szőrös problémától".

- Mit csinálsz? - szólalt meg hirtelen egy jól, nagyon jól ismert hang a háta mögött.
Lupin megfordult. Sirius az ajtófélfának támaszkodott a fél vállával. Ajkát félmosolyra húzta, fél szemöldöke a levegőbe emelkedett. Félelmetesen emlékezetette Remust arra az estére, amikor együtt fürödtek a prefektusi medencében, de azt a pillanatot, és magát Siriust is olyan távol érezte magától, mintha soha nem történt volna semmi köztük.
- Semmit. - válaszolt, aztán rögtön visszafordult a kastélypark felé.
- Persze. Minek mentél el a buiról?
- Mert nem volt kedvem hozzá.
- Miért nem?
- Mert nem.
- Moony, ne cseszekedj velem -szólalt meg idegesen Sirius. Közben közelebb sétált Remushoz, aki most már nem is próbálta titkolni, hogy feszült.
- Ez nem oké - mondta ki Lupin.
- Micsoda? - kérdezte Sirius.
- Amit csinálunk. Nagyon nem oké. Te te vagy, és valaki olyannal kell lenned, aki megérdemel meg minden, és hozzám még hírből sem szabadna hogy közöd legyen. - fakadt ki Remus.
- Ez hülyeség.
- Nem, nagyon nem az! Az hülyeség, hogy neked ez nem tűnik fel. Lehet, hogy te nem gondolsz a következményeire, de tudod, hogy mennyi mindenben fog hátráltatni, ha kiderül, hogy egy vérfarkassal vagy? A családod megutál, nem lesz munkád, bujdosnod kell, ugyanolyan lesz a sorsod, mint amilyennek az enyémnek kellene lennie, azt meg nem hagyhatom, ne érted?! Ha kettőnk közül csak egy valakinek kellene szenvednie, akkor ne vállald már magadra az összes terhet! Gondolkozz, a te nevedet mindenki ismeri, az enyémet meg max akkor fogják, hogyha kiderül, hogy éveken át veszélyeztettem az egész Roxfortot!
- Istenem, nem hiszlek el, komolyan mondom. Egész eddig nem volt semmi baj azzal, hogy vérfarkas vagy, senkinek nem ártottál, és mivel tök normális vagy, senkit sem fog érdekelni a...a bajod!
-Igen, ez a te felfogásod. De te elfogult vagy velem szemben, te nem látod azt, amit mindenki más, hogy én közveszélyes vagyok, és soha nem lehet normális életem! Nem lehetünk együtt, mert attól még, hogy én így jártam, nem szabad téged, vagy bárki mást lehúznom.
- Nem húzol le vele senkit! És ha mégis, akkor én vállalom a kockázatot! - időközen már mindketten felemelték a hangjukat, és egymás arcába ordítottak.
- Én viszont nem vállalom, mert az oké, hogy én megszenvedem a dolgot, de hogy te is, az már nem az!
- Valld be, hogy gyáva vagy, megijedtél attól, hogy mi lesz velünk, ha már nem a Roxfortban vagyunk, és inkább gyorsan el akarod varrni a szálakat hogy később ne legyen rá gondod!
- Igen, pontosan így van! De nem azért mert gyáva vagyok, hanem azért, mert kurvára féltelek, mert hogy kurvára szeretlek, amit kurvára nem kéne! - ordította Lupin, majd dühösen kirohant a toronyból, a klubhelyiségbe, ahonnan időközben mindenki eltűnt.
A bulinak vége volt, mindenki a hálókörletében aludt, Remus meg csak ott állt, az idegtől remegve, és arra gondolt, mennyire elbasz mindent az a harapás, amit egyszer régen elszenvedett.