𝕤𝕠𝕞𝕖𝕥𝕙𝕚𝕟𝕘 𝕘𝕣𝕖𝕒𝕥 || 𝖒𝖆𝖗𝖆𝖚𝖉𝖊𝖗𝖘 / 𝚠𝚘𝚕𝚏𝚜𝚝𝚊𝚛

< n i n e >

Az év első pár hónapja eseménytelenül telt el. Az órarendjükben volt pár - Remusnak egy kicsit kevesebb - lyukasóra, amit a jó időben a parkban, rossz idő esetén viszont a klubhelyiségben töltöttek el. Ilyenkor varázslósakkot játszottak, vagy tanultak, bár az utóbbi ritka volt, és legtöbbször Lupin tette.
Egyelőre nem érezték a hatodévet olyan drasztikusnak, mint ahogyan azt eddig leírták nekik: nem kaptak elviselhetetlenül sok mennyiségű házi feladatot, az órák anyaga is érthető volt, és a lyukasórák is arra mutattak, hogy tényleg csak ijesztgetések volt a hatodik roxfortos évről szóló mesék.

A szeptemberi jó időt felváltotta az októberi hűvösebb, és novemberre már annyira csontig hatoló hideg lett, hogy még a fázást legjobban tűrők is előkotorták az utazóládájuk aljáról a télikabátjukat. Remus Sirius pulcsijában aludt esténként. A magyarázat arra a kérdésre, hogy miért nem a sajátjában teszi ezt, az volt, hogy "Vigyázok rájuk", de az igazság szerint csupán az illatuk miatt vette magára őket. Siriust ezt tűrte: ő maga megelégedett a pizsamával, a takaróval és a fűtéssel esténként, és kényelemérzetét csak fokozza Lupin látványa a pulóverjeiben, ami - elmondása szerint - "eszméletlenül aranyos" volt.

November harmadikán reggel Sirius arra ébredt, hogy Remus puszit nyom a szájára, és boldog születésnapot kíván neki. Kinyitotta a szemét, ágya mellett egy nagyobb kupacnyi ajándék állt, és kettő másik alvótársa, akik egyébként nem szokták őket zavarni sem esténként, sem reggelenként, is berontottak a fallal elhatárolt területükre, és felköszöntötték barátjukat.
Sirius nekiállt bontogatni a csomagokat. Jamestől egy miniatűr motormodellt kapott, Petertől csokit, a családjától egy levelet, amiben megfenyegették, hogy kiégetik a fejét a családfáról. Remusra nézett, mert több ajándék nem volt az ágy mellett.
- Hát a tiéd? Ennyit érdemlek, miután tavaly én egy teljes dalcsokrot komponáltam neked??
- Túlzol, csak egy dal volt. Egyébként tőlem majd később kapod meg az ajándékod - mondta mosolyogva, aztán egy puszit nyomott az arcára.
- Menjünk, reggelizzünk - tette hozzá, majd válasz nélkül felállt és kiment az ajtón.
- Ti tudjátok mit tervez? - kérdezte Sirius.
James és Peter a fejüket rázták. Fogalmuk sem volt róla mit tervez Lupin, és ha tudták volna sem mondták volna el.

A nagyteremben már szinte teljes volt a diákok létszáma, amikor Sirius, James és Peter bevonultak. Remus még mindig a griffendéles asztalnál ült és reggelizett.
Evés közben sok szó nem esett köztük, inkább siettek, mert Lupinon kívül mindegyikük kicsit megkésett az elkészüléssel. Remus nem is várta meg őket, pár perccel óra előtt elsietett rúnaismeretre. Sirius és James bájitaltanra mentek ( James végül átment a vizsgán, Lupin pedig nem vette fel a tantárgyat), Peter pedig gyógynövénytanra.
Egész nap nem esett több szó Sirius és Remus között a szülinapról, pedig volt pár közös órájuk. Néhány, még mindig reménykedő lány szerelmes tekintettel gratulálta meg Siriust, aki ezekre egy kicsit sem figyelt, csak odamorgott valami köszönetfélét.

Lupin nem szólt semmit sem az ajándékról. Már túl voltak a vacsorán, és lefekvéshez készülődtek, amikor Jameshez lépett oda.
- Figyu, kölcsön tudnád adni a láthatatlanná tevő köpenyt?
- Persze. Csak nem a Siriusos dologhoz kell? - kérdezte.
- De igen, úgyhogy légyszi majd valahogy úgy add oda, hogy ne lássa.
- Oké haver, de mi a szart tervezel? - mosolyodott el James.
- Majd meglátod. Éjfél körül nézzetek ki az ablakon.
- Jó. Menj fel a köpenyért, ott van az utazóládám bal rekeszében. Addig megmondom Siriusnak, hogy menjünk el fürdeni.
Lupin elindult a lépcsők felé, de útközben még hallotta, ahogy James odaszól barátjának.
- Hé, Tapmancs, elmentem fürdeni. Jössz?
Sirius kérdőn nézett rá.
- Minek?
- Mert büdös vagy.

\\\...///

Sirius és Remus már az ágyban feküdtek. Előbbit majd megölte az ideg, utóbbi pedig próbálta elfojtani a mosolyát. Lupin az éjjeliszekrényen levő órára pillantott. 10-et mutatott: itt volt az idő az indulásra.
- Sirius - szólt - Gyere velem!
Felültek az ágyon, Remus előhúzta a takaró alól a láthatatlanná tevő köpenyt, mire Sirius elvigyorodott.
- Ó, tilosban fogunk járni? - kérdezte.
- Valami olyasmi - mosolyodott el Lupin, aztán megragadta barátja kezét, végigvezette a klubhelyiségen, a kastély folyosóján, aztán át a kerten, közben a köpeny elterült rajtuk, tökéletes láthatatlanságot biztosítva nekik.
A kastélypark közepén álltak meg. Borzasztóan hideg volt novemberhez képest, fagyponthoz közelített a hőmérséklet, de azért Remus boldog mosollyal az arcán vette le magukról a köpenyt és huppant le a fűbe.
- Mit csinálunk itt? - kérdezte Sirius.
- Várjuk a szülinapi ajándékod - válaszolt Lupin. - Ülj le te is!
Lefeküdtek a fűbe, összebújva, egymást ölelve - Remus minden második percben puszikat nyomott Sirius fejére, és közben egyre csak azt ismételgette, hogy reméli tetszeni fog neki a meglepetés. Nagyjából fél tizenegy körül lehetett, amikor Lupin feltette a kérdést:
- Nem vagy éhes? Hoztam kaját a konyháról.
Benyúlt a zsebébe, aztán előhúzott onnan néhány tálcát tele süteményekkel.
- Tágítóbűbájt használtam. Nem lett a legjobb, de a célnak megfelelt, mert elfért nálam a süti...
Sirius megcsókolta Remust, hogy elhallgattassa. Ha nem lesz nagy durranás az ajándék, akkor is megérte minden, hiszen vele lehet - most már egy kicsit szégyellte hogy annyira fel volt háborodva reggel, hogy ő nem adott neki semmit. Nem is kellene, hiszen ő maga az ajándék számára.
- Azért én rendesen megrontottalak - jegyezte meg Sirius, miután elváltak egymástól, és már mindketten legalább három sütit a szájukba tömtek - Konyháról csórsz ételt és titokban kiszökünk a kertbe...Ez nem rád vall, te prefi!
Lupin csak mosolygott. Ha Sirius tudná mi még minden fog történni ma este...

Már csak pár perc volt tizenegyig. Remus egyre izgatottabb volt, hiszen közeledett a nagy pillanat. Ebből Sirius nem sok mindent érzékelt, mert éppen a tizenvalahányadik sütit próbálta legyűrni.
- Figyelj - szólalt meg Lupin. - Mielőtt megjelenik az ajándékod, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. Nem kis erőfeszítésembe telt, hogy ezt elintézzem neked, és nem lett tökéletes, és lényegében az egész világ haragudna rám, ha tudnák, hogy ezt én tettem, de megérte, mert remélhetőleg neked örömet tudok vele okozni. Megkérdeztem egy csomó tanárt, meg utánaolvastam, de ígyis nagyon bonyolult volt, úgyhogy...remélem tetszik.
Az óra tizenegyet ütött, mire az egészen addig az égen gomolygó felhők szertefoszlottak, utat engedve a holdnak és fényének. Az ég tiszta volt, minden csillag tökéletesen kivehető volt, de valami változás történt a rendszerükben. Sirius eltátotta a száját. A hold - ami most sarló formájú volt - mellett egy nagy, részletes, és könnyen felismerhető képet alkottak a csillagok: egy kutyáét. Mintha ott az ég egy kicsit feketébb is lett volna mint máshol.
- Hát igen - kezdett el magyarázkodni Remus - Nem tökéletes, lehetett volna sokkal szebb is. De tartós, minden évben megjelenik. Gondoltam, tetszeni fog, mert ez minket szimbolizál, és tartósabb mint egy fénykép vagy ilyesmi...
Sirius beléfojtotta a szót. Megcsókolta - talán úgy, és olyan szerelmesen mint még soha - és több percen vagy órán át feküdtek a fűben, és mire felkeltek, hogy visszainduljanak a kastélyba, már a csillagkép sem volt az égen, a felhők is visszakerültek eredeti helyükre.

Így esett, hogy ettől az estétől kezdve minden év november harmadikán éjjel egy óra hosszára  kitisztul az ég és megjelenik a hold mellett, egy nagy, sötét kutya csillagképe. Sokan észrevették ezt a jelenséget - sok varázsló is - mégsem változtatták vissza azt. Bizonyára azt gondolták valami fontos, különleges jelentőségű dolog, amihez ők nem érhetnek fel, nem érthetnek hozzá, mert annál sokkal, de sokkal többet hordoz magában.